Összezárva*Blake Gray Fanfiction*

Ten

Reggel amikor felébredtem Blake mèg aludt. Úgy gondoltam hogy énis meglepem, hisz tegnap ő lepett meg engem.
Leballagtam a konyhába, és főztem egy kávét neki. Én reggelente inkább energiaitalt iszok. Készítettem egy kis palacsintát, és pár szendvicset. A pultnál álltam és a kenyérre raktam rá a paprikát amikor valaki a kezeit szemeim elé tette.

-Jó reggelt-mondtam és Blake magával szembe fordított.
-Neked is-köszöntött ès adott egy csókot.
-Készítettem reggelit-mutattam az ételekre.
-Édes vagy-mosolyodott el és szorosan megölelt.
-Te is-mondtam és viszonoztam ölelèsét.

Reggeli után úgy döntöttünk hogy elmegyünk sétálni a közeli parkba.

Felvettem egy kék rövidnadrágot és egy fekete Love felirató felsőt, hozzá pedig egy fekete Vans cipőt. Hajamat leengedve hagytam.
Blake felvett egy fekete farmert és egy fehér pólót. Haja az égnek állt. Írtózatosan jól nézett ki.

-Menjünk-mondta és ujjait enyémre kulcsolta.
-Menjünk-mondtam mosolyogva, ès elindultunk a parkba.

Ez a második nap hogy a szüleink elutaztak. Nem zavart minket sőt örültünk hogy nyugi van körölöttünk.

-És te nem félsz attól hogy mi lesz a reakciójuk?-kérdeztem a szöszkétől.
-Nem, egyáltalán nem-mondta és rámmosolygott.
-Hogy vagy ilyen nyugodt, és mivan akkor ha...- nem hagyta hogy befejezzem.
-Bármi lesz a véleményük, nem èrdekel. Téged szeretlek, veled akarok lenni, és veled is leszek. Ha nekik nem tetszik akkor sajnálom őket, de mi együtt leszünk ha tetszik nekik, ha nem-mondta és ekkor hatalmas tehertől szabadultam meg.
-Szeretlek-mondtam mosolyogva
-Énis téged manó-csókolt meg.

Amint megérkeztünk a parkba helyet foglaltunk egy padon.

-Lehetne egy kérdésem?-kérdezte Blake mire bólintottam.
-Egy pár év múlva komolyan lesz kis Blake?-kérdezte fülig érő mosollyal.
-Jajj te-nevettem fel-Nem tudom.
-Szeretném hogy egyszer legyen-mondta őszintén.
-Erről van még idő beszélni, Blake hisz még kiskorúak vagyunk-mondtam és beletúrtam szőke hajába.
-Rendben,de-kezdte volna de most én vágtam szavába.
-Annyiszor vallottad már be hogy mennyire szeretsz, most rajtam a sor.-kezdtem és ekkor Blake elmosolyodott.- Tudod akkor amikor megismertelek akkor már tudtam hogy lesz valami. Nem tudtam hogy ez de örülök hogy így alakult. Előre nem tudhatom hogy lesz e kis Blake-itt felnevetett-de boldog lennék ha lenne-mondtam őszintén és ekkor Blake gondolkodás nélkül megcsókolt.
Hosszú volt és szenvedélyes.

-Nálad klasszabb nincs-mondta belemosolyogva csókunkba.

Két óra múlva már otthon voltunk. Pontosabban kint az udvaron.
Az asztalnál ültünk ès beszélgettünk.

-Van sátor?-kérdezte Blake.
-Uhum, miért?
-Ma sátrazunk kint?-kérdezte mosolyogva.
-Ha szeretnél-mosolyogtam rá.

Húsz perc múlva már a két személyes sátorral az udvaron voltunk.
Elkeztük épìteni. Pontosabban Blake épìtette amíg én lehoztam a takarót és a párnákat a szobákból.

-Na húzás fürdeni-mondtam nevetve és felmentünk fürdeni.
Mindenki a saját szobájába fürdött ezért hamar végeztünk.

Én egy síma fehér pólót vettem fel, és egy kék franciabugyit.
Blaken pedig nem volt más csak egy boxer.

-Jó éjt-mondtam Blakenek aki a sátorba hozzám bújva vette a levegőt.
Ő már aludt. Csak néztem ahogy szunyókál mellettem...hozzám bújva. Illata csodás volt. Imádom. Imádom Blake Grayt aki a mindenem...