Összezárva*Blake Gray Fanfiction*

Fourteen

Adam, Blake és én elindultunk egy boltba ugyanis kitalálták hogy vegyünk kaját és csináljunk valamit, amint visszaértünk Adam lakására.
Bementünk egy közeli Supermarketbe majd egy bevásárlókocsival indultunk neki a soroknak.

-Beleülsz a kocsiba?-kérdezte Blake tőlem.
-Mi?-kèrdeztem meglepetten.
-Nincs baj, anyám ennek az egésznek az igazgatója-mondta Adam, mire Blake felkapott és belerakott a kocsiba.
-Szórakoztok velem?-kérdeztem komolyan.
-Nyugalom csajszi-nevetett fel Adam.
-Nem lesz baj életem-mondta Blake a fülembe suttogva miközben megpuszilta a halántékom.
-Hát jó-adtam meg magam, ám de nem tartottam valami okos ötletnek.

Blake elkezdte tolni a kocsit, persze lassan miközben Adam pakolta bele a fölöslegesnél fölöslegesebb holmikat.
Mikor már teli volt szinte a kocsi odamentünk fizetni.
Blake és Adam elkezdte felpakolni a szalagra a cuccokat. Én még mindig benne ültem.

-A hölgyet, esetleg nem akarjátok felrakni?-kérdezte az eladó, aki Adam keresztanyukája volt.
-Nem, nem ő már megvan véve-nevetett fel-Blake tulajdona-mondta mire elmosolyodtam.
-Aranyosak vagytok-mosolygott ránk a nő mire egymásra nézve elmosolyodtunk.
-Köszönjük-felelte Blake mire bólintva jeleztem hogy énis ezt szándékoztam mondani.
-Szia keresztanya-mondta Adam.
-Sziasztok, gyerekek-köszönt el tőlünk.

Kimentünk a bolt elé, ahol Adamnek egy hatalmas faszság jutott eszébe.

-Hazafele is ülsz benne?
-Hülye vagy?-kérdeztem nevetve és reméltem hogy csak viccel.
-Nem lesz baj-mondta Blake mosolyogva.
-Persze hogy partner vagy a hülyeségben-nevettem fel majd puszit nyomtam arcára és azt mondtam 'MEHET,

Ekkor Blake elkezdett tolni, majd később futni kezdett.
Adam ott rohant mellettünk, és sírt a nevetéstől.
Nem sokkal később inkább kiszálltam mert félő volt hogy megállìt egy rendőr.

-Hát ez kurva jó volt-szaladt ki a számon, első gondolatom.
-Na ugye-mondta Adam és a konyhába sétált. Blake utána kiálltott.
-Segìtsek haver?
-Nem kell maradjatok csak,megcsinálom.
-Köszi-mondtuk egyszerre.

Blake és én leültünk a kanapére, és Blake mosolyogva fürkészett engem.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi csak olyan gyönyörű vagy-mondta majd hajamat kisöpörte arcomból éd gyengéden megcsókolt.