Összezárva*Blake Gray Fanfiction*

Twenty Nine

Elérkezett a reggel én pedig ideges voltam. Nem voltam abban se biztos hogy én ezt már szeretném.
Korainak gondoltam.
Blake már lent reggelizett amikor én lementem a konyhába.
Dave már a laptopját nyomkodta anya pedig a narancslevét kortyolgatta.

-Beszélhetnénk?-kérdezte Blake éj pedig hatalmasat nyeltem.
-Persze-mosolygott anya.

Dave lecsukta a lapi tetejét majd odaült hozzánk és èrdeklődő tekintettel nézett minket.

-Szóval én a lényegre török-kezdte Blake mire anya bólintott jelezve hogy megértette-Én és Rachell szeretnénk összeköltözni-mondta Blake anya pedig rámnézett.
-Felejtsétek el-mondta Dave anya előtt.
-Miért?-kérdezte Blake.
-Mert még kiskorúak vagytok, és amúgy sem szeretném hogy együtt lakjatok-mondta anya-Még nem lakhattok együtt.
-Tudjátok ez kurva jó...ti összeházasodtok, ezzel elérve hogy megismerjem életem legfontosabb személyét amiért amúgy hálás vagyok de mégsem engeditek hogy vele lakjak.-mondta Blake teljes dühből.
-Együtt laktok-felelte Dave mire Blake kifújta a levegőt.
-Igen. De nem úgy szeretnék. Én teljes szívemből szeretem ezt a lányt, és nekem mindent megér, ha kellene meghalnék érte, de nyilván azt ti nem értitek. Vele szeretnék lakni. Egy házba. Csak vele senki mással. Nem kelletek ti. Imádlak titeket és mindent köszönök nektek, de most ez szarul esett. Egyszer úgy is elhagyjuk ezt a házat-mondta Blake és levegő hiány miatt abba hagyta-Hamarosan-felelte és felment a szobába.
-Rachell, mi volt ez?-kérdezte anya én pedig a könnyeimmel küzködtem.
-Csak B-Blake nagyon fejébe vette hogy elszeretnénk innen menni, de beszélek vele-feleltem és mentem volna fel de Dave utánam szólt.
-Köszönöm-mosolygott rám.

Bólintottam egyett majd felmentem a szobába. Amikor beléptem a szobába egy teljesen sokkoló látvány fogadott. Életemben nem láttam még tőle ilyet. Nem értettem miért teszi. Ezért csak oda mentem hozzá és vártam a magyarázatot.