Összezárva*Blake Gray Fanfiction*

Thirty

Blake szemeiből könny folyt. Sírt. Nem értettem hogy mi a baja, hiszen nem egy világ omlott össze, azért mert nem költözhetünk össze.

-Blake, miért nem mondod el mi bánt?-kérdeztem és barátom szemébe néztem. Szemei most jobban csillogtak mint alapjáratból szoktak.
-Elmondtam, lent hogy mi a bajom-mondta éa megtörölte szemeit.
-De ez miért fáj ennyire?-simítottam meg kezét és aligha rámosolyogtam.
-Azért, mert én nem úgy szeretném leélni az életemet, hogy a szülőkkel élek együtt, és én veled szeretnék lenni,úgy igazán-mondta és hirtelen olyan volt arca mint hogyha nem is sírt volna. Csak a szemei voltak tűzpirosak.
-Egyszer annak is eljön az ideje, ettől nem kell félned.
-De mikor, amikor már elfogytak az érzelmek?-kèrdezte, én pedig csalódottan néztem rá.
-Mi az hogy elfogytak az érzelmek?
-Jó ég, nem úgy értettem-mondta megbánva.
-Ezt csak úgy lehet érteni, de mindegy is-feleltem és kiakartam menni a szobából de Blake megragadta a csuklóm.
-Tudod miért hiszem azt hogy  egyszer elfogynak az érzelmek?-kérdezte én pedig óvatosan bólintottam.
-Félek hogy nem vagyok neked elég jó-felelte és elengedte a kezemet.

Ránéztem és a szavai igaznak tűntek. Láttam rajta hogy őszintén mondta amit mondott. Láttam rajta hogy ő mindennél jobban szeret engem, és ezért fél hogy elveszít.

-Most azonnal verd ki a fejedből ezt a hülyeséget. Miért gondolod azt hogy nem vagy nekem elég jó? Miért félsz ennyire? És mégis mitől? Blake én szeretlek és nem fogsz engem elveszíteni. Te vagy az első és az utolsó, mindörökre-mondtam és már könnyeimmel küszködtem ugyanis most ez kicsit rosszul esett.
-Tudom, és sajnálom, én csak megijedtem-mondta és szorosan magához húzott...
-Nem kell félned, tudod hogy nekem is te vagy a legfontosabb-feleltem majd viszonoztam ölelését és vállába fúrtam fejem.

Nem sokkal később Blake elaludt ezért én lementem hogy beszéljek a szüleinkkel.

-Blake elaludt-mondtam mire bólintottak.
-Történt valami baj?-kérdezte anya aggódóan.
-Semmi csak sìrt-feleltem majd leültem mellé.
-Miért?-kérdezte Dave.
-Csak....azt hiszi elveszít engem,ennyi.
-Rachell ő komolyan szeret téged-mondta Dave.
-Énis szeretem őt, mindennél jobban-feleltem, és ekkor anya és Dave elmosolyodott.