A Hullócsillag kívánsága [BEFEJEZVE]

Majdnem...de mégsem

A sulihét további része hamar elrepült. Nem írtunk dolgozatot, én nem feleltem, de persze buzgón sajnáltam azokat, akik igen. Ilyen volt például Jacob is, de valahogy sikerült neki lesúgni az anyagot. Én leírtam Leahnak a válaszokat, ő pedig odamondta neki. Végül megkapta az 5, - t, aminek nagyon örült. És nemcsak ő, a tanár is, akinek konkrétan könnybe lábadt a szeme, meghatottságában, hogy tanítványa "készült" az órájára. Szegényt nem volt szívünk lelombozni. Továbbá nagy hírnek számít, hogy Quil, dobpergés...bevésődött! Lenyomata nem más, mint Lily, akivel a látogatásunk utáni napon találkozott. És, hogy honnan tudom mi történt? Ott voltam. Aznap madarat lehetett volna fogatni velem. Pénteken egyeztettünk, és végül arra jutottunk, hogy tízkor a parton találkozunk. Mindenkinek hoznia kellett valamit. Emily elvállalta a kajákat, Leah az innivalókért volt felelős, Sam a tábortűzhöz szükséges dolgokat hozta, én a szórakozást biztosítottam pár társasjátékkal, a többieket nem tudom, de mindenki elvállalt valamit. Be kell valljam nagyon örültem, hogy a szülinapomat nem egyedül kell eltöltenem, de persze erről nem mondtam nekik semmit. Még csak az kéne, hogy ajándékot vegyenek nekem! Bellával ugyan nem sokban hasonlítunk, de egyvalami közös bennünk. Utálunk ajándékokat kapni. Inkább mi adunk. Aztán ott van még Embry is. Majd megesz a fene, úgy elszeretnék neki mondani mindent. Hogy vérfarkas vagyok, hogy tudom, hogy ő is az, hogy tudok varázsolni, hogy van egy szemtechnikám, hogy ő a bevésődésem és halálosan szerelmes vagyok belé, na meg, hogy a jelen pillanatban is épp hajtóvadászat szerű zajlik ellenem. De hallgatnom kellett, tartanom a számat, azonban ez nehezebbnek bizonyult, mint hittem, hiszen nemcsak neki, senkinek sem mondhattam el. Meg amúgy is. Tuti nem hinne nekem, kiröhögne, hülyének nézne, és ha mégsem, akkor is a "beléd zúgtam, mint vak ló a szakadékba" résznél lőttek volna a nagyon is élvezetes barátságunknak. Azt pedig egyáltalán nem akartam, hiszen ahogy a mondás is tartja: Ha ló nincs, jó lesz a szamár is. És biztos vagyok benne, hogy az érzéseim nála nem találtak viszonzásra, így kénytelen vagyok beérni azzal, hogy a haverjának tekint. Ezen rágódva hajtottam a part felé, miközben amiatt is idegeskednem kellett, hogy tíz perc késésben vagyok. Kicsit elaludtam. Vettem egy éles jobb kanyart, majd felgyorsítva gurultam tovább a tenger felé, amit már láttam is. Kicsit talán túllőttem a célon, így az utolsó pillanatban álltam csak meg, pár centire a hatalmas víztömegtől. Lihegve szorongattam a kormányt és próbáltam lenyugodni. Nem teljesen sikerült, de mikor úgy éreztem kiszállásra alkalmas vagyok, kinyitottam a kocsiajtót, és nagy lendületet véve ugrottam a homokra. Ahogy felnéztem azon kaptam magamat, hogy a többiek előttem állnak és furán méregetnek. Elhangzott pár "Jól vagy?" illetve "Minden rendben? Olyan sápadtnak tűnsz." kérdés is, de én csak hüvelykujjamat feltartva bólogattam, jelezve, oké vagyok. Erre megnyugodva széledtek szét, más-más irányba. Én és Leah azonnal Emilyhez csapódtunk, aki máris nekiállt előkészíteni az ebédet, illetve az esti sütögetéshez a hozzávalókat, így segítettünk neki csíkokra vágni egy katonai légiónak is elegendő csirke húst, virslit és szalonnát, illetve felaprítani, megpirítani, vagy épp párolni a zöldségeket. Úgy döntöttünk kis tanakodás után, hogy délben mustáros csirkecombot fogunk enni, burgonyával, mert ahhoz volt a legtöbb hozzávaló. Na meg az elmaradhatatlan muffinok. Amíg mi az ételek körül szorgoskodtunk a fiúk elmentek tábortűz helyet keresni. Tizenegyre kész lettünk a kaja előkészítésével és még a nap is kisütött.

- Kezet kéne mosni. - indult meg Clearwater a tenger felé, mi pedig követtük példáját, nem is sejtve mekkora hibát követünk el. Leguggoltunk a víz széléhez és elégedetten mártottunk bele kezünket az egyébként jéghideg habokba, amikor is valaki, akiről utóbb kiderült, hogy Jacob volt, lökött egyet Leahn, aki így belehasalt a tengerbe. Ugyan csak elöl lett vizes, de az is elég volt. Dühödten tápászkodott fel, és egy állati üvöltést hallatva iramodott meg a Black fiú után, aki rögtön visszavonulót fújt. Emilyvel egyszerre pattantunk fel, abban a hiú reményben, hogy megmenekülünk a jeges fürdőtől, azonban nem volt szerencsénk. Barátnőm alig tett meg pár lépést Jared máris nyakon öntötte egy egyliteres műanyag flakon tartalmával. Szegény lány teljesen ledermedt. Én gondolkodás nélkül kezdtem el rohanni. Igazából célom mindössze annyi volt, minél távolabb kerülni a víztől. Azonban nem jutottam messzire. Erős karok ragadtak meg hátulról, átkulcsolva a derekamat, és elemeltek a biztonságot nyújtó anyaföldtől, így a levegőben kezdtem eszeveszett kalimpálásba. A vállam fölött hátranézve szembetaláltam magam Paul vigyorgó pofájával, aki most félig szaladva kezdett el hátrálni. Ijedten néztem le, egyre magasabbra húzva lábamat. Pár másodperc alatt a víz már az engem tartó fiú térdéig ért, de ő nem állt meg, tovább gázolt hátrafele. Mikor már a csípőjénél voltak a habok még erősebben álltam neki vergődni, mert most már én is kezdtem vizes lenni. Ez azonban nem bizonyult jó ötletnek, ugyanis Paul elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett, velem együtt. Némán sikoltottam fel, mikor elengedett. Nagy csobbanással merültem a víz alá, hátam a tengerfenékhez ért, és gyanítottam, hogy ő is hasonló sorsra jutott. A víz alatti légzéssel szerencsére nem voltak problémáim, de a hirtelen hőmérséklet változás még nekem is odatett, hiába vagyok hozzászokva a fagyhoz. Közben kicsit messzebbre sodródhattam, mert mikor nyitott szájjal, az ijedségtől lihegve, dideregve felemelkedtem a víz már a nyakamat csiklandozta. Ide - oda kapkodtam a fejem és pár méterre tőlem megpillantottam a vigyorgó srácot. Próbáltam mélyeket lélegezni, ugyanis még csak egyszer fordult elő velem, hogy igazán dühös voltam, de akkor sikerült a világ legmagasabb hegyét, az ötven mérföldes körzetben lévő településekkel és tájakkal együtt porszemnyire robbantanom, és csak az volt a mázlim, hogy ott volt apám, aki teremtő mágiája lévén egy csettintéssel vissza tudta csinálni az egészet. Ja, és ekkor voltam hétéves. Szóval igyekeztem megnyugtatni magamat, ez azonban nem teljes mértékben sikerült, ugyanis az eddig nyugodt tenger egyre vadabbul kezdett hullámzani, s röpke öt perc alatt, hiába volt tiszta, fényes az ég, a nagy víztömeg úgy hánykolódott, mintha épp a történelem legnagyobb vihara dúlna. Ezt is nekem sikerült kiváltanom. Hát taps magamnak. Lahote, aki küszködve igyekezett fejét fönn tartani és a srácok is a parton egyaránt ijedt fejet vágtak, mondjuk megértem, hiszen elég ijesztő látvány lehetett, ahogy ideges fejet vágva, minden probléma nélkül úszkálok egyhelyben tempózva, míg körülöttem a szinte már feketévé sötétedő habok ide-oda csapkodnak mindent, ami az útjukba kerül. Kezemet kicsit kiemeltem a vízből, és egy alig észrevehetőt intettem, mire közvetlenül mögöttem megjelent egy hullám, ami egyre csak nőtt. Igyekeztem minél kisebbre csinálni, de így is csak nyolc méter lett a minimum. Ekkor kissé felemelt kezemet ökölbe szorítottam, mire a hullám fölöttem átívelve, lecsapott, egyenesen Paulra, de a többiek is kaptak belőle egy adagot. Illetve csak a két fiú. A többiek, hiába kerültek pár pillanatra ők is a vízkolosszus alá, csont szárazak maradtak. Alig csapott le kreálmányom, a víz visszahúzódott, újra kékes színűre váltott, és nyugodtan fodrozódott tovább, mintha mi sem történt volna. Én is lelki békével úsztam ki a partra, magam után húzva a prüszkölő Pault, aki amint kértünk elterült a homokon. Hajamból, ruhámból egyaránt csöpögött a víz, fehér pólóm rám tapadt, ahogy farmer halászgatyám is. A srácok mellett elvonulva pattantam be a kocsiba és egy "Elmentem átöltözni. Mindjárt visszajövök." üzenet felmutatása után beletapostam a gázba. Ugyan egy egyszerű intéssel újra szárazzá varázsolhattam volna magamat, de ezt a többiek jelenlétében nem tehettem meg. Otthon száraz ruhát vettem, hajamat egyszerűbben oldottam meg. Kezemet kontyom mellé tettem, mire az összes víz a hajamból egy forgó kis gömbbé gyűlt, ami ott lebegett a tenyerem felett. Ezután ismét kocsiba ültem és visszahajtottam a partra. Az elázott fiúkon és lányokon is másik ruha volt, gondoltam távozásom után ők is elspuriztak összeszedni magukat. Mikor észrevettek egyből lerohantak. Paul vagy százszor bocsánatot kért, de én csak nevetve hárítottam egy "Semmi baj. Valójában élveztem a fürdőzést. Csak kicsit hideg volt." üzenet kíséretében.