A Hullócsillag kívánsága [BEFEJEZVE]

Kettővel több probléma

Azt hiszem mondanom sem kell, hogy mikor az első sokkból magamhoz tértem, (vagyis hogy Embry Call farkas alakban képennyalt a házunk előtt) rögtön átkerültem egy másodikba, amit az én drága, egyetlen keresztanyám testesített meg. A szemetet akarta kivinni, de arra nem számított, hogy én ott fogok ücsörögni az ajtó előtt. Elég volt fél perc is arra, hogy rajtam végignézve realizálja a helyzetet, ezután pedig semmi jó nem következett. Berángatott a házba, beparancsolt a fürdőbe, hogy mossam le magamról az időközben megalvadt vért, és miután ezzel végeztem rögtön le is fújt fertőtlenítővel, s kábé mindenhol bekötözött. Még a legkisebb karcolásaimra is tett ragtapaszt. S ha a gyógyszer csípése önmagában nem lett volna elég büntetés, ráadásként még a fejemet is leüvöltötte, na meg papolt egy sort a felelőtlenség fokairól. Egy élmény volt hallgatni. Ja, azt is közölte velem, hogy ne is álmodjak arról, hogy jövőhéten iskolába megyek. Ezen én persze felháborodtam, de időt se hagyott az ellenkezésre. Benyomott az ágyba (itt megjegyezném, hogy fél hét volt), leerőszakolt a torkomon valamilyen fájdalomcsillapítót, ami igen erős lehetett, mert öt percen belül kiütött. Másnap reggel kótyagos fejjel keltem, és kellett hozzá kis idő, mire felfogtam hol is vagyok, miért, illetve, hogy mi történt tegnap. Az órámra néztem ami legnagyobb döbbenetemre delet mutatott. Jézusom! Hogy a fenébe aludhattam idáig?! Már rohantam volna átöltözni, mikor eszembe jutott, hogy ma nem kell suliba mennem, így megkönnyebbülve dőltem vissza a párnák közé. Hirtelen egy szőrös valamit éreztem meg a lábamnál. Aztán kis nyomást a hasamon. Kissé felemelve fejemet néztem, ahogy a macskám végigsétál rajtam, majd a vállamról leugorva befészkeli magát a fejem mellé. Mosolyogva kezdtem el simogatni, s nyomtam a buksijára egy puszit. Egy óra fele meguntam a fetrengést, így az alvó Sorat magára hagyva tettem meg szokásos reggeli körutamat, kora délután. Tréning felsőt vettem a pólómra, meg egy lila mackónadrágot, mert itthonra nem volt értelme elmenős ruhákat venni. Aztán lementem a konyhába ahol az asztalon találtam egy levelet. Kezembe véve kezdtem olvasni. Lulu! Nagyon mélyen aludtál, nem akartalak felébreszteni. Ebédre van darafelfújt, tegnap este csináltam. Azt hiszem lekvárt is találsz hozzá a hűtőben. Későn fogok hazaérni olyan nyol córa fele, ha fáradt vagy nem kell megvárnod. Puszi: Jane Az üzenetből mindössze annyi jutott el abban a pillanatban az agyamig és a korgó gyomromig, hogy darafelfújt, szóval egyből keresgélni is kezdtem, mert hollétére nem találtam utasítást. Végül a sütőben leltem meg. Rögtön vágtam belőle egy nagy szeletet, tettem mellé baracklekvárt, majd szobámba visszatérve kezdtem el majszolni, a gépem előtt. Csekkoltam az e-mail-jeimet, felmentem pár hírportálra, letöltöttem egy könyvet (amit a szülinapomra kaptam félretettem szűkösebb időkre), és annak olvasgatásával ütöttem el az időmet. Úgy az egyharmadánál tartottam a műnek, amikor csöngettek a bejárati ajtón. Lehajtottam laptopom tetejét, így tökéletes rálátasom nyílt a fali órára, aminek számlapjáról a fél négyet olvastam le. Két dolog okozta meglepődésemet. Egy, hogy lehet már ennyi idő? Hiszen alig csináltam valamit. Kettő, ki tenyerelt rá a csengőnkre? Emiatt különösen aggódtam, hiszen a szerkezetet még a legnagyobb jóindulattal se lehetett a strapabíró darabok közé sorolni. Mivel hang híján nem tudtam rákiáltani a zargatóra, hogy "Hagyja abba mindjárt megyek!", így csak a szememet forgattam. Kezdeti bosszúságom, azonban seperc alatt elpárolgott, mikor megláttam ki áll az ajtóban.

- Nem jöttél iskolába. Mi törtéééééééÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ... - csúszott fel a mondat végére Leah hangja, mikor rámemelte barna szemeit. - Mi a szösz!? Átmentél múmiába? - beletörődően széttártam a karomat, amolyan "Így jártam." stílusban, ezt a gesztust azonban ő úgy értelmezte, hogy ölelésre várok, amit készségesen meg is tett. Visítani nem tudtam, így csak elakadó lélegzettel jeleztem kínomat, amit e tette okozott. Nem vette a lapot, de legalább elengedett. Nem várta meg, míg betessékelem, benyomult mellettem, s otthonosan kezdett el kipakolászni a kezében tartott szatyorból. Döbbenten figyeltem mint kerül elő a nejlon zacskóból muffin (nem kellet hozzá sok ész, hogy kitaláljam Emily műve), sárgaborsó főzelék (honnan tudta, hogy szeretem? Hülye kérdés. Edward...hogy fordulna föl...), szőlő, alma, aspirin és kölyök pezsgő. Ámulva néztem végig az ételektől roskadozó asztalon. Mondtam én neki, hogy terülj, terülj? Nem hiszem. - Gondoltuk, hogy valami nincs rendben. - magyarázkodott barátnőm, nyilván a kaja áradat miatt.