A Hullócsillag kívánsága [BEFEJEZVE]

Meghívás egy buliba

Átléptünk a következő napba. Szerda volt. Miközben a karomon lévő óra nagymutatója elérte a tizenkettest, a kicsi pedig a tízest, hatvannal száguldottam a pocsolyákkal teli úton. Megint zuhogott az éjjel. A tegnapi napom vége kissé zűrösre sikeredett, bevallom. Mikor Embryvel megérkeztünk a suliba a portás, akinek az arca lila lett a dühtől, mikor meglátott minket, a tanáriba irányította kettejünket, ahol szembe találtuk magunkat a többiekkel, illetve osztályfőnökünkkel. Mrs. Roberts szeme villámokat szórt, a melettem lépkedő fiú ellátott képe se sokat segített a helyzeten, és vagy fél órán keresztül ordibált velünk, felvetve a lehetőséget, hogy mi történhetett volna, illetve mit csinálhattunk addig, amíg nem tartózkodtunk az iskola óvó falai között. Meg se hallgatta a történetet, egyből átkutatta a zsebeinket, és mindenkitől megkérte, leheljen rá, nincs e a szánknak alkohol, vagy cigi szaga, illtve nem dugdosunk e valahol a zsebünkben, vagy a cipőnkben marihuanat. Miután ilyen szempontból tisztának bizonyultunk, folytatta a kiabálást, egészen addig, amíg meg nem érkezett az igazgató. Ekkor, mint valami foglyokat, a testes úr elé lökött mindnyájunkat. Amaz szigorú tekintettel bámult ránk, de ő legalább megkérdezte az indokot, amiért elszöktünk. Egymás szavába vágva meséltük el a történetet, illetve én írásban egészítettem ki a mondókát. Azt a részt, hogy egy kocsmában voltunk, ahol én wodkát, barátom pedig sört ivott, igaz nem önszántunkból, és csak azért nem érezni a leheletünkön, mert háromszor fogatmostunk nálam, illetve vagy ötven különböző ízű rágót bevettünk, sőt, még egy szendvicset is betoltunk a suliba menet, hogy Callnak nem azért van ragtapasz a szemöldökén, én nem azért sebes a szája, mert elesett, hanem mert elverték, amikor is, engem meg akart fektetni egy kigyúrt állat, kihagytam. Persze később a srácoknak elmonduk az igazat. Erre viszont az igazgató úr arca egyből ellágyult, és nemhogy büntetést nem kaptunk, hanem ránkparancsolt, hog holnap, azaz ma, maradjunk a "kis beteg mellett", ne menjünk suliba. Mi pedig örömmel beleegyeztünk. Miután elszabadultunk, és vigorogva búcsút intettünk a megrökönyödött portásnak, aki kihalgatta az egészet, megbeszéltük, hogy holnap negyed tizenegykor találkozzunk Atearaék háza előtt. Na így kerültem én ma az autóba, mikor másoknak már egy órája tartott a tanítás. Muhahaha! A házat nem kellett sokáig keresgélnem, hamar kiszúrtam a nagy, zöld falú épület előtt álldogáló Clearwater testvéreket, Embryt és Jaredet. Fennhangon köszöntöttek, míg kiszálltam a kocsiból egy kis kosárkával a karomon, másik kezemben a beszélgetős cuccommal.

- Az, mi az? - bökött az ujjával Seth a kosárra, és megpróbált úgy helyezkedni, hogy belásson a konyharuha alá, amivel a tárgy le volt takarva. Elmosolyodtam kíváncsiságán, míg nővére csak a szemét forgatta.

- Csak egy aprócska ajándék, a "kis betegnek". Van benne alma, szörp, szendvics, és csokismuffin. Az utolsó kettőt én készítettem. - írtam büszkén. Jared eltátotta a száját.

- Te tudsz sütni? - kérdezte letaglózva.

- Főzni is. - firkantottam a lapra, majd amint elolvasta, fejbe csaptam a füzetemmel. Persze igyekeztem minél óvatosabban, nem hiányzik, hogy összetörjem a koponyáját. Míg a pórul járt fiú a kobakját dörzsölgette fájdalmas arccal, mi jókedvűen kinevettük. A többiek ekkor futottak be. Emily Sam Suzukijában utazott, Paul nagyon úgy nézett ki, hogy sétált idáig, Jacob pedig motorral jött. Black járgánya láttán azonnal felcsillant a szemem, és a kosarat Leah kezébe nyomva odarohantam az épp a járműről leszálló Jack mellé. - Kipróbálhatom? - mutattam fel üzenetem könyörgő tekintettel. Mindig is vágytam egy ilyenre. Kérdőn nézett rám.

- Tudod vezetni? - bólintottam. Szokkának is van ilyen, tulajdonképpen ő tanított meg. Beleegyezésül felém nyújtotta a bukósisakját, amit eddig a hóna alatt hozott, de én tagadólag megráztam a fejem. Úgyse lenne jó rám! Megaztán, kemény a koponyám. (Szer. megjegyzése: Nekem nincs koponyám. Se csontom. XD) - Nos rendben. De vigyázz! Mármint ne magadra, hanem a motorra. - röhögött saját poénján, de én válaszul csak hozzá vágtam a vázlatfüzetemet, amit úgyse tudtam hova tenni. Úgy látszik, ma mindenkit azzal fogok ütlegelni. Felszálltam a járgányra, és egy laza mozdulattal beindítottam. Feltettem a lábamat, majd egyik kezemmel elengedtem a kézifékkart és a gázfogantyút, majd két ujjamat homlokomhoz téve szalutáltam egyet, miközben elhúztam mellettük. Gyorsítottam a tempón, és a házat megkerülve kerültem ismét a szemük elé. Ők pedig döbbenten figyelték ahogy a még mozgásban lévő mociról leugorva, széles vigyorral az arcomon feléjük veszem az iránt.