A Hullócsillag kívánsága [BEFEJEZVE]

Kristálygömbök emlékei

Az az egy hét, amit otthon töltöttem hamar elszállt. Nem is baj. Dögunalom volt. Habár Leah minden nap átjött, (néha még plusz egy valaki is vele tartott a csapatból) miután ők elmentek, visszasüppedtem az önsajnálat feneketlen bugyraiba. Egész héten csak tengődtem, dőltem balra, dőltem jobbra, megcsináltam a házikat és kábé ennyiből állt egy napom. Komolyan mondom felüdülés volt, visszatérni az iskolába. Egy igazi áldás. Jó, most sokan lehet meg fogtok kövezni, ezért a kijelentésemért, vagy strébernek könyveltek el, és ki tudja? Lehet, valahol igazatok van. De azért érdemes belegondolni, hogy milyen előnyökkel is jár minden nap beülni az iskolapad mögé. Egy, találkozhatsz az összes barátoddal, beszélgethettek, kiszórakoztathatjátok magatokat. Kettő, amíg otthon vagy, akármennyire is igyekszel mindent bepótolni, bizony kiesel a tanulási ritmusodból és nem könnyű visszarázódni. Három, lehet, hogy a füzetekben, amiket lemásolsz, benne vannak az órán leírt jegyzetek, de pl. a reáltárgyaknál, ha nem vagy ott, mikor a tanár elmagyarázza, és nem vagy profi matekos, nehezebben tudod megérteni. És végül, de nem utolsó sorban, még okulsz is. Persze a kikapcsolódás kell, arra való a hétvége, már ha nem írtok a következőn dolgozatot. Na jó, okoskodásból ennyi elég is volt mára. Inkább mesélek tovább. Otthon való szenvedésemnek azért volt előnye is. Nem kellett korán kelnem!!!! Olyan jól esett néha tizenegyig aludni, hogy azt szavakban kifejezni nem lehet! Így azt hiszem érthető, hogy mikor hétfő reggel megszólalt az ébresztőm, még a szokásosnál is nyűgösebben, roszkedvűbben és lassabban készültem el, abban a tudatban, hogy a mai napon Mrs. Roberts, a bunkó portás (kettő volt, az egyik nagyon aranyos, a másik viszont...) és egy töri dolgozat vár rám az épületben. Szerencsére nem témazáró, akkor meg is őrültem volna, de nem is röpi, inkább a kettő közötti. Viszont mivel szinte már-már visszafelé vánszorogtam a szobámtól a fürdőig, a fürdőtől a konyháig, a konyhától, pedig a kocsimig, így kissé elszaladt az idő. Szerencsére még épp időben, ofőm előtt értem be. Az összes barátom örömmel köszöntött, érdeklődtek hogylétem felől, sőt volt aki még a cicámról is kérdezett. A történelem a harmadik óra volt, szóval mikor kicsöngettek bioszról fájó hassal és pattanásig feszült idegekkel botorkáltam át a másik terembe. Ott aztán leültem jól megszokott ablak melletti helyemre, ahelyett azonban, hogy a ködös, felhős kilátásban gyönyörködtem volna, inkább mélyen beletemetkeztem a könyvembe, azzal a céllal, hogy megdöntöm, a 10 perc alatt hányszor tudod elolvasni ugyanaz a leckét verseny világrekordját. Szerintem sikerült. Már vagy ötödszörre futottam végig a Spanyol Örökösödési Háború címmel ellátott bejegyzés sorait, amikor valaki megbökte a vállamat. Feszülten kaptam fel a fejemet, mert tudni kell rólam, hogyha valamilyen számonkérés előtti szünetben megzavarnak a magolásban csípek, rúgok, harapok. Ugyanis ilyenkor általában igyekszek minden nemű zavaró tényezőt kizárni és csak a könyvre koncentrálni. Leah kicsit furcsálló tekintettel nézett bele minden bizonnyal dühtől szikrázó szemeimbe, de végül nem szólt semmit, csak a kérdését tette föl.

- Nem tudod Seth hol van? - tagadólag ráztam meg a fejemet. Igazság szerint az se tűnt fel, hogy barátnőm mikor ült be mellém. Öccséről meg aztán pláne fogalmam sem volt. Kim válaszolt helyettem.

- Kiment WC-re. De még a szünet elején. Kicsit furcsa, hogy lassan nyolc perce nem jött vissza. - morfondírozott tovább.

- Áááá. Biztos csak izgul. - legyintett az idősebb Clearwater. Én sem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget az egésznek inkább folytattam az olvasást. Azaz csak folytattam volna, ha be nem csöngetnek. Remegve lódultam neki a sorok falásának, vagy hússzorosan felgyorsítva az átlag olvasási sebességet. Tehát mire a tanárunk belépett, már vagy ötszázadjára is áttanultam a feladványt. Mr. Cliff leültette a mindeközben vigyázba álló diákokat és épp a középső padsornak osztotta a lapokat, amikor beesett az ajtón a legkisebb vérfarkas. Mindenki felé nézett, köztük én is, és egy pillanatra még a dolgozatról is elfeledkeztem. A fiú arca ugyanis alaposan össze volt verve, bal szeme alatt szilvaszínű monokli éktelenkedett, szája és mindkét szemöldöke felrepedt, orra is csupa vér volt, és enyhén eldeformálódott. Azonnal levontam az orvosi következtetést: eltört.