A Hullócsillag kívánsága [BEFEJEZVE]

Kockás inghez gáláns lélek, ha víz nincs, wodkát kérek!

Másnap reggel hála Istennek időben keltem! Pontosabban hála az ébresztőmnek. Elővigyázatosságból ugyanis, még tegnap este beállítottam. Így amint reggel 8-at ütött az óra, a mobilom hangszórójából maximum hangerőn kezdett el üvölteni a Superheroes (the Script). Bármennyire is imádom azt a számot, mégis, mikor az első pár sora felcsendült, nem épp szép szavakkal küldtem el egy szebb éghajlatra. Pontosabban csak tátogtam azokat a szavakat, beszélni sajnos nem tudtam. Nos igen. Köztudott, hogy reggel vagyok a legnyűgösebb. Ha korán kell kelni, ha nem, utálom ha valami, vagy valaki más rángat el az álmok mezejéről. Most sem volt ez másképp. Igen morcos hangulatban trappoltam be a fürdőbe, hogy elvégezzem a szokásos reggeli körutamat. Ezúttal egy rikító piros, fehér szívecskés rövidujjú volt a soros, ami alá egy egyszínű hosszúujjút vettem fel, hozzá a sötétkék farmerom, és ugyanaz a cipő. A hajamat is hasonlóképpen csináltam meg. Ezúttal volt időm eg natúr sminkre, de tényleg csak egy kicsit kentem fel magamra. Csak a pláza cicák járkálnak öt kiló kozmetikummal az arcukon. És akkor még csak az alapozóról beszélünk. Jane ma korábban indult, de azért egy puszival és egy kakaóval megajándékozott. Felhörpintettem az italt, aztán ráérősen sétáltam ki a kocsimhoz, és tettem az anyósülésre a táskámat. Becsöngetésig, még volt húsz perc. Végül, mikor már sokadszorra csodáltam körbe az Opelt, bepattantam a vezetőülésre és lenyomtam a gázpedált. Pikkpakk beértem, az az öt perc a korai forgalomban fel se tűnt. Kiszállva az autómból vetettem egy pillantást az órarendre. Kedd, első órá: tesi. Hogy kell elrontani a hangulatot? Hát így! Fogalmam sincs ki volt az a sötét alak, aki kitalálta, hogy délelőtt kilenctől végezzünk aktív testmozgást a gimnáziumban, de ha megtudom rászabadítom a keresztanyámat. Ő ügyvéd. Biztos van erre valami törvény, ez nem lehet legális! Fejemet megrázva kutattam fel a lányöltözőt, és kezdtem el átvedleni. Fekete sort, fehér póló, tornacipő. Alig gomboltam ki a nadrágomat, amikor a helyiségbe bejött Leah. Igen, a tesin nincs egy ember se, a tanáron és Emilyn kívül. Csak vérfarkasok és vámpírok! Gyönyörű lesz! Oké, én még nem számítok teljesen mutáns szörnynek, hiszen még egyszer se változtam át. De ez most lényegtelen. Inkább barátnőmmel foglalkoztam aki nem volt valami jó passzban. Haja szalmakazalként meredezett a fején, szerintem még egy madárfészket is simán találtam volna benne, szeme alatt sötét karikák húzódtak, feszülten dobolt a padon, amire az imént leült, és ugyan amikor meglátott, igyekezett mosolyogni, de inkább vicsorhoz hasonlított, úgyhogy hagyta. Szemében az idegesség mellett aggódást véltem felfedezni, de nem mertem megkérdezni mi történt. Mikor megszólalt a csengő egymás mellett mentünk be a torna terembe. Pontosabban én mentem, ő inkább vonszolta magát. Beálltunk a bordásfalak elé. Lassan a többiek is beszivárogtak. Megrökönyödve konstatáltam, a többi farkas sincsen jobban Leahnal, sőt, még Emily sem. Csak a vérszívók sziporkáztak, mint mindig. De ők jó messze elhúzódtak a Quileute gyerekektől. Nyilván bántotta érzékeny orrukat a többiek ázott kutya szaga. Tornasorba rendeződtünk, pont időben a véleményem szerint anorexiás tanárnő ekkor lépett be. Nem akartam elhinni, hogy ő tanítja a tesit. Ugyan már! Ráfújok, összeesik!

- Akinek olvasom a nevét, az emelje fel a kezét! - vékony hangja szigorúan csengett. Bólintottunk. - Alice Cullen! - a szólított a magasba lendítette karját. - Edward Cullen! Rosaile Hale! Emmett Cullen! Jasper Hale! Jacob Black! Sam Uley! Leah Clearwater! Seth Clearwater! Embry Call! Paul Lahote! Jared Cameron! Luna White! Emily Young! Quil Ateara! - csönd. Senki sem jelentkezett. A sorból kicsit kihajolva néztem körül. És valóban! Quil nem volt sehol. Érdekes. Tegnap még nem látszott rajta, hogy bármi baja lenne. - QUIL ATEARA! - üvöltött fel a Kórócska. Hihi! Ezentúl így fogom hívni a tesi tanárt. Hihi! Egyébként vak, vagy nem tudja, hogy néz ki Quil?

- Hiányzik! - kiabált vissza Paul. Hangja rekedt volt. Az egész srác majd felrobbant idegességében. Ez kezdett egyre érdekesebbé válni.

- Rendben! A mai órán labdával foglalkozunk. - megkönnyebbülten sütöttem le a szemem. Négy éves koromtól, egészen tegnap előttig jártam ritmikus sportgimnasztikára, ahol többek között labdával is dolgoztunk. Meg persze karikával, szalaggal és buzogánnyal. Ez utóbbit ki sem álhattam, nem is jeleskedtem belőle, de a többiből szerintem egész jó voltam. - Párokban lesztek. Azokkal akiket én mondok! Nincs vita! Értve vagyok! - bőszen bólogattunk. - Helyes! Akiket mondok kiválasztanak egy helyet, vesznek egy labdát egymással szembe állnak és először bemelegítésként csak simán passzolgatják! Tehát a párok: Alice és Sam! - ez is jól kezdődik. Vámpír vs. vérfarkas gratulálok. A kis manóarcú lány vett egy nagy levegőt, kifújta, és orrát kissé felhúzva sétált a terem egyik sarkába a faarcot vágó Sammel. Oké. Velük talán még nem lesz baj. - Rosalie és Seth! - az ifjabb Clearwater nyakát behúzva indult meg a dühösen fújtató szöszi felé. Szegény  fiú, Rose ki fogja csinálni! - Jasper és Leah! - barátnőm olyan grimaszt vágott, mintha azt közölték volna vele, egy hétig kell egy szemetes konténerben laknia, és nem mosakodhat. Jas se volt sokkal vidámabb. Kórócska mindenkinek az életét meg akarja keseríteni? - Paul és Emmett! - MI VAN?! Are you Kidding me?! Persze, hogyne, értem én a logikát! Rakjunk két kigyúrt állatot egymás mellé, akik legszívesebben élve elégetnék a másikat. Legjobb ötlelt forever! We're a happy family musical! Mindegy. Ennél rosszabb párosítás nem lehet. - Jacob és Edward! - tévedtem! Ez a lehető legszörnyűbb dolog ami történhet. Edi szeme tizedmásodpercnyi időtöredék alatt változott mézbarnából feketévé, izmai megfeszültek, egy pillanatra még fogait is kivillantotta, mint aki támadni készül. De Jack sem volt ám szende szűz! Egész testében remegett, idáig éreztem a forróságot ami belőle áradt, ujjait ropogtatta. Hol van Bella amikor kellene! Ezek ketten meg fogják ölni egymást! Hiszen, nem csak hogy ellenséges fajba tartoznak, még egy szerelmi háború is dúl közöttük, Belláért. Ahogy a lány mondataiból levettem, ő Edwardért van oda, aki ezt viszonozza is, azonban Jacob is szerelmes Bellsbe. Atyám mi lesz itt?! - Embry és Luna! - NANE! NEM NEM NEM NEM NEM! Ez nem jó! Nagyon, NAGYON nem jó! Lelki szemeim előtt már meg is jelent egy kép, ahol van hangom, és épp vitába szállok a tanárral: Nézze Kórócska! Rakjon össze bárki mással, bárki mással csak ne Embryvel! Hogy miért? Nos elárulnám ama kulisszatitkot önnek, hogy ez a fess fiatal ember, akivel össze akar rakni, a lenyomatom! Életem szerelme! Viszont a tegnapi viselkedése tudatta velem, hogy utál! Gyűlöl! Hogy miért? Fogalmam sincs. Őt kérdezze. De azt ne várja el tőlem, hogy ezzel teljes mértékben szembesüljek is! Mivel azonban nemhogy beszélni nem tudok, még a füzetemet se hoztam be esélyem se volt vitába szállni vele. A jelnyelvet úgyse értené. Ja tényleg! Ezt nem mondtam! Tudok jelelni. A bátyáimmal és néha Annenel így szoktunk beszélgetni. Igazán praktikus, mivel hangtalan, és nem érti meg mindenki. Félve oldalaztam a terem közepére, csak a szemem sarkából láttam, hogy Embry beáll elém. Végül elhangzott az utolsó ítélet is: - Jared és Emily! - mátlisták! Megúszták! - Jól van! Kezdhetitek! - mostmár kénytelen voltam felemelni a fejem. De nem azt láttam amire számítottam. Embry velem szemben állt (ez eddig oké), egy gumilabdával a kezében (ebben sincs semmi extra) és mosolygott. Rám. Fültől fülig ért a szája. Fehér tesipólója szorosan rásimult felsőtestére, körberajzolva így izmait. Térdig érő fekete gatyát viselt, na meg tornacipőt. T-shirtje (tetszik ez a szó) egyik ujja kicsit feljebb csúszott, megmutatva jobb karján a tetoválást. Hirtelen nem is tudtam min döbbenjek meg jobban. A fiú felém dobta a labdát, ami nagyot csattant a tenyeremben.