𝑫𝒐 𝒏𝒐𝒕 𝒍𝒆𝒂𝒗𝒆 𝒎𝒆 † 𝑭𝒓𝒆𝒅 𝑾𝒆𝒂𝒔𝒍𝒆𝒚°^ [𝑩𝑬𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻𝑻]

1.14 - I am pregnant!

1.14 - Terhes vagyok!

   

" Egy gyermek eljövetele adja az élethez szükséges boldogságot. "

A szüleim szobája szembe volt az én szobámmal.
- Átmegyek. - mondtam.

A szoba is ugyanaz maradt, kivéve, egy vérfoltot a kék szőnyeg közepén.
- Azt mondták, hogy autóbaleset..
Megrázom a fejem. - Nem autóbaleset, hanem Halálfalók.
Azt a vérfoltot sose tudom kimosni vagy kiszedetni, csak kidobni, a kék szőnyeggel együtt.

Az ágy be volt vetve, gyönyörű anyagokkal. Az éjjeliszekrényen még ott van apám kedvenc újságja, a Hero Sports című sportújság.
Anyám éjjeliszekrényén egy kép áll, ahol mind a négyen ott vagyunk.

Együtt a család! - állt rajta..

- Szép család. - felemeli a képet. Alaposan szemügyre vesz rajta mindenkit.
Amit nem értettem, hogy Gabe hogy kerülhetett oda a képre, ha a szüleinken emlékfeledés átkot végzett el?
Lehet, ő járt itt, ő takarított ki és ő rakta ide.
Ez az egyetlen reális válasz.

Mindig melletted maradok. - apa egy farsangi képen, velem. A kezében fog. Mosolygunk.. majd a kép megelevenedik.
Apa hintáztat, táncol velem.. anya mosolyogva fényképez.
Életem legszebb farsangi ruhája volt rajtam: egy rózsaszín, sellő ruha, amiben a lábaim nem látszódtak ki és így egy emelvényen kellett betolni.
- Csak a varázslóknak elevenedik meg. - suttogta halkan Fred.
Bólogattam.
Az egyik képet felemeltem, kivettem a keretből, és a zsebembe raktam, összehajtva. A családi fotó volt az..
- Kell valami.. amivel tudok emlékezni.. - súgtam.

...

Hamarosan a házat is elakartuk hagyni, de, ahogy kiléptünk az ajtón, azonnal észrevettük a 6 Halálfalót.
- Gyere! - suttogtam. Fred utánam jött. - Hoppanálni nem tudunk.. követik azokat, akik elmennek. Bármiféle módon.
Bújtatókat keresnek..
- Miket?
- Bújtatókat.. olyan varázslókat vagy boszorkányokat bújtathatnak, akiket Tuddjukki leakar vadászni.
- És, miért ide jönnek? Nem is Angliában vagyunk.
Megvonom a vállam. - Rengetegen vannak, bármeddig elmehetnek keresni.
A Halálfalók egyetlenegy házba se néztek be, csak elmentek előttük, megnézték, és tova álltak. Reménykedtem, hogy itt is ez lesz.
- És mi lesz, ha ide is bejönnek?
- Semmi sem fog történni. Minket nem keresnek, hisz semmit sem követtünk el.. vagyis, téged nem.. engem kereshetnek, Gabe miatt. Nem tudom, azóta mi történt vele. - Fred arcára kihűlt aggodalom - Hé, úgy tudják, hogy ez a ház lakatlan! És, ha mégis bejönnének, akkor hoppanálunk!

...

Eltelt 5 óra, lassan beesteledik.
A Halálfalók még mindig erre körőznek. Valamikor váltogatják egymást, valamikor meg szó szerint leülnek egy padra, és csak néznek ki a fejükből.

Kértem Fred-et, hogy menjen az Odúba, és hozzon valami vacsorát. Holnap pedig úgy is megyünk vissza. De ő nem akar egyedül hagyni.

Sötétben, a pálcánk végéből kék fényt csiholtunk ki. A szobámban és a mosdóban gyertyákkal világítottunk. Hogy, ha nem ez a helyzet állt volna fent, akkor még élveztem is volna, hangulatosnak tartottam még így is.

...

Befeküdtünk az ágyba, és majszoltuk a táskában elhozott kis édességeket, szendvicseket.
A hasamba ekkor újabb görcs állt be; újból elkapott a hányinger.