𝑫𝒐 𝒏𝒐𝒕 𝒍𝒆𝒂𝒗𝒆 𝒎𝒆 † 𝑭𝒓𝒆𝒅 𝑾𝒆𝒂𝒔𝒍𝒆𝒚°^ [𝑩𝑬𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻𝑻]

1. 19 - Emmi Weasley 2.

1. 19 - Emmi Weasley 2.

Lena

1 hete ünnepeltük Emessia Bella Weasley 1. születésnapját.
Itt volt Gabe és a barátnője, az egy éves kisbabájukkal.
Harry, Ron és Hermione nem ad magáról életjelet. Mintha eltűntek volna a föld színéről. George, Lee se senki sem látta őket. Utoljára valami erdőben voltak. Ezt is Lee mesélte. Remélem nem igaz a pletyka.. hogy elment. Visszament a mugli világba, és új életet kezd. De mi van akkor Ronnal és Hermione-val? Ron nem hagyná itt a családját, Hermione meg Ront nem hagyná itt. Remélem harcolni fog Voldemort ellen.
Ginny és még jópáran visszamentek tanulni a Roxfortba.
Ginny mondta, hogy Piton az új igazgató. Amióta Dumbledore halott, minden elromlott. Sötétség, egyhangúság jellemzi a Roxfortott. Nem olyan vidám. Megváltozott. A szellemek sem járnak ki, csak nagy ritkán. Kevés régi tanár tanít még ott. A Halálfalók körbezártká az iskolát. Képtelenség bejutni..
Gabe mellettem maradt terhességem utolsó hónapjaiban. Jó testvérként mindenben segített.
Biztos idegesítő voltam. De ennek hangot nem adott. Csak nevetett, mikor hangulat-ingadozásom volt.

•••

Emmit ringatom a karomban. Halkan szuszog, ajkai résnyire szétnyílva. Néha kinyítja kicsi szemeit, kémlel engem, majd újra behunyja. Gyönyörű kék írisze elvarázsol! Halkan éneklem neki azt a dallamot, amit még édesanyám énekelt nekem, mikor rémálmom volt.

Oly' szép ez az éj
Olyan bűvös az ég
Mi úgy hívjuk Bella Notte

Csillagos ég
Szemed tükrében ég
Ragyog benne a Bella Notte

Melléd lép kit a szíved vár
Rád szép varázslat száll
Az ég súg majd varázs igét
A szerelmed itt van már

Oly' szép ez az éj
És a mennyekbe ér
Ez a bűvös Bella Notte

Szép ez az éj 
Olyan bűvös az ég
Mi úgy hívjuk Bella Notte

Csillagos ég
Szemed tükrében ég
Ragyog rá a Bella Notte

Melléd lép, kit a szív vár
Rá szép varázslat száll
Az ég súg majd varázs igét
A szerelmed itt van már

Oly' szép ez az ég
És a mennyekbe ér 
Ez a bűvös Bella Notte.

Az ablakhoz léptem, kezemben ringattam a kisdedet. Arcán a bőr olyan puha volt, mint a selyem. A szeme, az ajka, az orra mind Fred Weasley-é. Le se tagadhatná!
Az ablakon a holdfény engedély nélkül tört be, amit még az elhúzott lila függöny se tudott megakadályozni, majd egészen a barna fapadlóig kúszott, ahol a párom állt. Halkan a hátamnak simult, végig érintette a karomat, majd keze megpihent a derekamnál. Homlokát óvatosan belefúrta a vállamba. Elmosolyodtam, miközben elképzeltem magunkat egy másik szemszögből. Aki látott volna, egy gondtalan, egységes kiscsaládnak nézett volna minket. Messze állt bizony ez az igazságtól, de ezt nem akartuk a babánk jelenlétében érzékeltetni.
Nem tudhatott semmiről és ez így volt a helyén. Akkor a legfontosabb volt, hogy a kis Emmi nyugodtan és félelem nélkül nevelkedjen.
- Hadd aludjon a csöppség! - suttogta Fred a fülembe, majd lassan kiemelte Emmit a kezemből. Betakarta, arcon csókolta, végül a kedvenc plüssét a fejéhez tette, majd felém fordult.
- Gyere feküdjünk le. - mondja.
- Még vele leszek pár percig.
- Rendben. - adott egy puszit a homlokomra és az ágy felé lépdelt álmosan.
A kiságy mellett pihenő fekete széket magam alá emeltem és picit elkezdtem hintáztatni az ágyat. Emmi nyugodtan pihent. Néha megmozdította kis kezét, amit puha csókokkal behintettem.

Ahogy ott pihentem és figyeltem őt, megrohamozott a Jövő különféle látomásokkal.
Láttam a gyermekünket a saját házunkban játszani, kint a kertben, az udvaron, a réten, a tengernél. Olyan boldog és felszabadult. Teljes élete lesz.

Láttam, ahogy sírva köszönök el tőle a Roxfort Express mellett, mikor 11 éves lett. Hallottam azokat a kijelentéseit, hogy:
Anya, ez ciki!

Egy évre rá, az akkor 11 éves Denim-től búcsúztunk a Roxfort Express mellől, ki hasonlóképp köszönt el tőlünk, mint a testvére:
Jaj, anya! Láttak a fiúk!

Ott voltam az utolsó évében is, sikerült neki az RBF- vizsgája, ahol kitűnő lett.

Megismertem a párját, ki elsőre szimpatikusnak tűnt. Ő lett az igazi számára. Hiába volt rögös az út előttük, megoldották.

Szerencsére megélhettem mindkét gyermekünk felnőtté válását. Csodálatosak.

Megismerhettem az unokáimat, kik csak bújtak hozzánk, szavakat nem is mondtak még.

A legutolsó emlék talán a legszebb mindközül:
Fred mellett, egy gyönyörű tóparti ház verandáján pihentünk, kis hinta székekben, miközben a nap lehunyta szemeit. Nevetgéltünk, emlékeztünk. Bár, a halál csalfa előljárója kopogtatott ajtónkon, mi mit sem törődve nyugtáztuk a napot.