𝑫𝒐 𝒏𝒐𝒕 𝒍𝒆𝒂𝒗𝒆 𝒎𝒆 † 𝑭𝒓𝒆𝒅 𝑾𝒆𝒂𝒔𝒍𝒆𝒚°^ [𝑩𝑬𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻𝑻]

1.16 - Radio Station

1.16 - Rádió állomás

Lena

Annyira megváltozott Lee is. Felnőtt, szó szerint. Idősebb volt nálam 1 évvel, ennek ellenére még mindig a gyermek Lee-t látom magam előtt, ha rá gondolok.
Most megemberelte magát: izmosabbnak tűnt, lehet, ez csak a pólója műve.

- Fred.. - kezet fogtak - Olyan régen találkoztunk!
Megölelték egymást. - Az biztos. Az utolsó közös csínyünkre még mindig emlékszem.
Lee ekkor felém fordult. - Lena.. hallottam híredet. Gratulálunk!
Megöleltük egymást.
- Fred is végre megérdemelt egy normális lányt.
Fred homlokon csókolt.
- Hogy- hogy most érkeztetek? Történt valami.
- Ahol eddig voltunk, az nem volt már biztonságos.
Lee értetlenkedve állt előttünk. - Azt hittem, hogy ti is ott voltatok Bill és Fleur esküvőjén.
Fred-del keservesen megráztuk a fejünket. - Közbe jött valami.
- Hallottam, hogy balhé volt az esküvőn. Charlie járt nálam.
- Tartjátok még a kapcsolatot? - lepődött meg Fred.
Lee bólint. - Szerinted a bemfentes titkokat kitől tudom meg? - mosolyog.

...

Hamarosan egy fás, bokros épület elé érkeztünk. Magas és széles kastély. Falait benőtte az inda, az ágak. Az ablakokon semmi sem szűrődött ki, azokon vastag fa lécek. Hasonlított egy romokban fekvő kastélyra, senki se gondolná, hogy valahol bent még él valaki.
- Hogy- hogy ide költöztél? - kérdem.
Lee megvonja a vállát. - Semmi maradásom sem maradt se a Roxfortban, se a szüleimnél. Amúgy is, megakartam valósítani a tervünket. - üti oldalba Fred-et - Ez egy tökéletes alkalom volt rá. És.. a házkeresés eredménye lett ez! Üdvözöllek titeket, Godrik- kastélyában!
- Nem rossz. - mondta Fred.
- Valamivel le van védve a ház? - kérdem.
- Kihagyhatatlan. Mugli riasztóval, a ház teljes területét több tíz varázsigével védjük. Csak azok látják, akik jó szándékkal tévednek erre.
Bólogattam. - Elég biztonságosnak hangzik.
- Az is.

Az égbe érő, hatalmas kapunál Lee felemelte két kezét, az egyikben a pálcájával, és valami varázsigét mormolt el, orra alatt. A pálcából ekkor piros fénycsóva csapott ki, és végigszaladt a fakapu egészén.

A folyosó rendkívül sivár és egyhangú volt. A falakon
két- három festmény díszelgett, azok is csak élettelen tárgyakat ábrázoltak.
Volt egy kis komód, amin kabátok halmaza feküdt, egy- kettő pedig az akasztón lógott.
Eddigi meggyőződésem, hogy Lee lakott csak ebben a romos kastélyban, most eltemetődött.
- Gondoljátok, le vehetitek a kabátotokat. - néz a kabát halmazra. - Bocsánat, csak a lakótársaim eléggé elengedték magukat.

Fred segített levenni, majd Lee után felakasztottuk a kabátunkat.
- Azt tudnotok kell, hogy sokan szeretnek pletykálni. Ha van olyan titkotok, amit nem szeretnétek nagy dobra verni; ne mondjátok itt el senkinek! - suttogta közelebb hajolva.
Fredre pillantottam, aki jól tudta, hogy mire gondolok.
Senki orrára, ha nem muszáj, nem kötöm, hogy babát várok. Minek is? Ki tudja, mi várható a jövőben. Talán, már nem leszünk itt, mire megszületik a baba.

Egy nappaliba vezetett bennünket Lee. Három gyertya égett az egyik sarokban. A szoba közepén kanapé, dohányzó asztal, azon pedig mikrofonok voltak. A kanapékon emberek ültek. Csöndben beszélgettek, néha kacagtak. Amint beléptünk a szobába, mindenki felénk fordult.
Egy embert sem ismertem a félhomályban. Azt sem tudtam, hogy mik lehetnek ők.. vérfarkasok, Halálfalók.. vagy tán csak emberek, akik menekülnek valaki bosszúja elől?

Mégis, valakit felismertem. Még mindig emlékeztem arca vonásaira, a hegre, ami a szeme alatt égtelenkedett. Mindenre.
- Gabe.. - suttogtam.
Gabe felállt, kezeit elkezdte tördelni, mint, amikor valaki ideges vagy dühős. De a szemében nem düh, hanem könnyek gyülekeztek.
Megöleltem. Ebben, a durván fél évben, valami hiányzott. Hiába volt mellettem Fred, hiába nyújtott annyi szeretetet.. ha nekem nem ez okozott hiányt.
Elváltam tőle, szeméből könny gördült ki.
- Hogy..
- 3 napja érkezett. Tudta, hogy ti is jöttök. - felelte helyette George. Odasétáltam, megöleltem. - Elbeszélgettem vele, ha nem gond.
Megráztam a fejem. Mosolyogva néztem rá.