𝑫𝒐 𝒏𝒐𝒕 𝒍𝒆𝒂𝒗𝒆 𝒎𝒆 † 𝑭𝒓𝒆𝒅 𝑾𝒆𝒂𝒔𝒍𝒆𝒚°^ [𝑩𝑬𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻𝑻]

1. 23. - Indulhat a buli!

Lena

https://youtu.be/gSJx7STd6j4

Az otthonomból, kezemben a kis Emmyvel léptem ki a tavaszias időbe.
A fák most virágokba borultak - voltak rózsaszín, piros és kék virágok is. Az udvarunkban kerti törpék sokasága állt, ugyanis anyám mániája volt ezeket gyűjteni, munkára fogni. Az egyik fa tövében 2 kismacska hemperget, és sütette a gyér napsütésben testüket. A kapunkon most teljesen, hibátlanul a

" BRUKE REZIDENCIA "

felirat díszelgett, fekete színben. Valahogy ez láttán jobb kedvre derűltem. Hátra néztem.
A házunk most varázslatos volt. Újra a régi piros színében pompázott. Ablakaiban zöld függönyök, egy - egy virág. Ajtaján gyöngykoszorú lógott. A legfelső ablakban a gyönge szél hatására a bársony függöny a nyitott ablaknál, mint egy most szabadult madár, repült a szélben. Követtem tekintettemmel ezt az égi táncot. Majd ezt a figyelmet egy magas, rekettes hang zavarta meg, ami a házból jött. Női hang volt.
- Lena! Azonnal gyere le! - mérges volt.
Ő volt az édesanyám.
A következő pillanatban a szobámban álltam, az ágyamon feküdt a 16 éves Lena. Éppen egy könyvet olvastam, pontosítom: tettettem.
- Azonnal megyek! - kiáltottam le az akkori magas, gyermeteg hangommal.
Lena { itt a 16 éves Lenáról beszélek; szerk. }  hátranézett, fújt egyett, és a könyvet félredobva, egy hatalmas levél kupaccal találta szembe magát.
Látni lehetett, hogy elpirult, már azok láttán. És vajon mik lehettek a borítékban?
Kinyította a legfelsőt, ami sárga színű boríték volt. Ha jól értettem, ez állt a borítékban.

" Kedves Lena.

Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb elküldeni a levelem, ugyanis a baglyom elrepült. Nagy nehezen - meg némi bűbájjal - Ron kölcsön adta hűszeretett baglyát. Sajnos a madár erősen harapott, és nyugodni sem tudott - ez is volt a főbb ok -.
Ohh, elfelejtettem, buta vagyok.
Sajnálom Lena..

BOLDOG SZÜLINAPOT, TE ÁRVALÁNYKA!

Ajándékul - míg persze nem látsz
engem - kapsz egy tárgyat. A levélhez csatoltam. Remélem tetszeni fog.

Ui.; vigyázz rá! Szeret bolondságokat írni, amik sokszor igazak.

Szeretettel; Fred Weasley
XX. május 2.

Igen, pontosan emlékszem erre a levélre. Ahogy látszik, elvoltam ájulva Fred írásán. Rövid leveleket írtunk, néha titkos írással, amit csak mi értettünk.
- Ne keljen kétszer mondanom! - kiáltott újra édesanyám lentről.
- Oh, az a.. - sziszegte a fogai között. Nem ismertem akkor még a csúnya szavakat, de ha tudtam volna egy - kettőnek a létezéséről, tudtam volna mire használni. Felállt, a leveleket az ágya alá tette, és a könyvet összecsukta. Régebben mindig oda dugtam az el nem készült leveleket.
Csak most tudtam igazán megnézni magamat; fekete pólóban voltam, rövid nadrág volt rajtam, egy zöld papucs a lábamon. Lenézett a levelekre.
- Majd máskor megnézem az ajándékot. - suttogta, szinte magának.
Kilépett az ajtón, azt maga mögött becsukta.
A következő pillanatban fekete füst tört elő valahonnan, majd színesek, abból pedig kirajzolódott egy konyha.
Anyám a pultnál állt, ujjaival az asztalon kopogott. Apám a nyakkendőjét igazgatta a tükör előtt, közben a fogait tisztogatta. Lesietett Lena, kezét maga előtt összefonta, anya szemébe nézett.
- Végre leértél! Már azt hittem, lenyelt a vécé, vagy valami.. - mormolta a szavakat. - És, hogy nézel ki?! Ezt a mocsadék ruhát húztad fel? Azt, amit a Weasley családtól kaptál? - jött közelebb hozzá, és a fekete pólót próbálta leszedni róla. Mogorva, és dühös arccal figyeltem a történteket.
Ha akkor bátorságom lett volna..
Hátrébb lépett Lena. Fejét kellően elfordította. Anya visszalépett a pulthoz. Rajta egy kék, csipkés estéji volt.
Apán fekete szmoking. Csinosak voltak.
Beképzeltek.
- Ma elmegyünk Milly szülinapi bulijára. Takaríts ki, mosogass el.. és porszívozz fel! Későn érünk haza, úgyhogy addigra alvás! - mondta anya, apához lépve.
- Nem. - hallottam meg csöndesen Lenát. Anya most hátranézett.
- Tessék?
- Nem teszem azt, amit mondasz! - kelt ki magából Lena - Nem leszek a rabszolgátok! Nem fogok soha többé az a lány lenni, akit cserben hagynak.. a saját szülei használják ki.. akit vernek. NEM, EZT MÁR NEM!! - ekkor anya Lena elé lépett, és kezét emelte, majd egy hatalmasat csattanó pofonnal díjazta, akkori kifutását Lenának. Ő most könnyes szemekkel, kezét a fájó pontra helyezve, futott fel a szobába. Maga mögött berúgta az ajtót, és könnyes szemekkel esett a földre, az ágya mellé.
- GYŰLÖLLEK TITEKET! BÁRCSAK NEM JÖNNÉTEK HAZA! - üvöltöttem teli torokból, mikorra tudatosult bennem az, amit mondtam. Ekkor jobban bőgni kezdtem. A tudat, hogy oda süllyedtem, ahova nem akartam.
Ebben a percben, Lena lepillantott a levélre, ami mellette feküdt.
Az ajándék.
Kinyította a borítékot, kivette belőle azt az ajándékot, amit Fred küldött neki szülinapjára.
- Legalább te nem felejtetted el, egyetlen szerelmem. - suttogta.
Most magamban kuncogtam.
Már ilyen fiatalon szerelmes lettem Fred Weasley-be.
Egy gyűrű volt az, arany gyűrű.
Felvette az ujjára, és a fénybe mutatott.
Az hamarosan egy írást mutatott, ami dőlt betűkkel volt kifaragva.