Valahol máshol... (BTS FF ~ BEFEJEZETT ~ Átírás alatt)

Az őrület határán

Lara POV:

Hazudnék, ha azt mondanám tudtam aludni a következő napokban. A tudat, hogy a telefonszámom Namjoon kezében egy papírfecnin.... És bármikor felhívhat...

Próbáltam uralkodni magamon és legalább a szüleim előtt tettetni a flegmát és nemtörődömöt, mert hát nekik fogalmuk sem volt az egészről. Anya tudta ugyan, hogy beálltam segíteni, és ezzel el is intéződött, hogy másokat is fotózzak. Ő a Big Hit-nél, én pedig a velük szerződésben lévő fotóstúdióban dolgoztam.

Állandóan nálam volt a mobilom. Sose hagytam ott sehol. Vagy a táskámban, vagy a zsebemben, sőt néha a nyakamban lógott egy tokban.

Lehet megőrültem...

Először egy lány bandát kellett fotóznom, majd egy fiú énekest aztán egy másik lány bandát.

Reméltem, hogy a fiúk fognak még jönni fotózásra, de sajnos a munkanapló szerint egy jó ideig még nem kell rájuk számítanunk.

Amikor már eltelt egy hét, dühös voltam. Magamra. Komolyan egy kis tini libának éreztem magam. Szégyelltem magam. Nagyon. Úgyhogy mély levegőt vettem és megpróbáltam kiverni a fejemből. Hosszú napnak néztem elébe, merthogy segédkeztem a fotók megszerkesztésében és még egy csomó mindenben.

Észre se vettem mikor csörgött a telefonom, ami azért nálam elég nagy dolog volt, tekintve, hogy az elmúlt egy hétben mindig azonnal felkaptam és reménykedve pillantottam rá, de mindig vagy egy barátom, vagy az anyám hívott.

Most azonban éppen egy gyönyörű koreai modellt fotóztam valami katalógushoz, és komolyan alig tudtam levenni a szemem selymes hajáról és tökéletes alakjáról.

A telóm ezúttal a táskámban, a szoba másik végében volt. A modell lány kérdezett rá, hogy kinek a telefonja szól. Akkor esett le, hogy az enyém. Pár percnyi szünetre engedve a gyönyörűséget fáradtan vettem elő a telefonom.

Ismeretlen szám. Csak nem Ő?!

-Haló - szóltam bele remélhetőleg elég magabiztosan.

-Lara? 

Ez Ő!!

-Igen én vagyok.

-Szia! Itt Namjoon.

-Á heló - tettettem a meglepődöttet.

-Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott, de az új album miatt gyakorlatilag a saját szobámat alig láttam, nemhogy pihenni lehetett volna.

Hallatszott a hangján, hogy mennyire fáradt és azonnal elszégyelltem magam. Csak magamra tudtam gondolni az elmúlt egy hétben. Már megint...

-Semmi gond - mondtam - Nekem is beindultak itt az események.

-Igazán? - érződött a hangján, hogy ennek örül - És jó értelemben?

-Aha - feleltem és leültem a földre, hátamat a falnak vetve - Fotózok. Hála annak, hogy legutóbb Min Unnie átadta nekem a gépet és fotózhattalak.

-Nahát - lepődött meg - Akkor ezek szerint a stúdióban vagy?

-Méghozzá ugyanabban a szobában, ahol téged fotóztalak, csak másképp van berendezve.

-Ááá...

Csak ennyit mondott, aztán nagy csend.

-Hé itt vagy még? - kérdeztem.

-Igen - hallottam ekkor, de nem csak a telefonból.

Ijedtemben ugrottam egyet, majd felnéztem a hang irányába.