Valahol máshol... (BTS FF ~ BEFEJEZETT ~ Átírás alatt)

Hirtelen fordulat

Suga POV:

Olyan fura ez a lány. Az egyik pillanatban akadékoskodik, hogy nem akarja elárulni, a következőben feltárja a lelkét, majd vidám eszmecserét folytat az anyukájával... Láttam rajta, hogy valami megváltozott rajta. Arcáról eltűnt az állandó komoly és felelősségteljes arc, ami mögé megbánás, szomorúság, meg nem értés és egy kis elhagyatottság volt elrejtve.

Miután letette a telefont még sokáig bámulta azt. 

Nem tudtam mit is kéne tennem vagy mondanom, de egyszer csak eltette telefonját és rám mosolygott.

-Majd én folytatom azt a png-t - mondta és a gépért nyúlt.

Felocsúdva nyúltam én is érte, de ekkor valami puhát tapintottam meg tenyeremmel. Odanéztem és ekkor vettem észre, hogy rátettem kezeim az övére.

Zavartan kértem bocsánatot majd elkaptam kezeim. Ő zavartan tette le maga elé a gépet és látott neki a munkának, azonban keze folyton meg-megremegett. Valahogy oldanom kellett a feszült és zavaró hangulatot, ezért hirtelen ötlettől vezérelve beleböktem karjába, mire belerontott a gépbe.

-Hé - kiáltott felháborodottan én pedig arckifejezését látva nevetni kezdtem, erre ő bele bokszolt a karomba - Tudod milyen nehéz így is koncentrálnom? Még bele is rondítasz?

-Bocsi - emeltem fel kezeim védekezve, majd örömmel néztem, hogy apró mosolyra húzza a száját.

-Oké - sóhajtotta - Most az egyszer megbocsátok, de ha még egyszer belelöksz, esküszöm elégetem azokat a papírokat - mutatott jegyzeteimre, mire ijedtséget tettetve takartam el őket karjaimmal.

-Ne bántsd őket - könyörögtem mire felnevetett - Bánts engem - tártam szét karjaim és immár nevetésben tört ki - Ők nem tettek ellened semmi rosszat, kérlek ne bántsd az én drága lapjaimat - "könyörögtem", de már én is kezdtem fulladozni a röhögéstől.

Pár percnyi röhögés után hatalmas vigyorral ültünk egymással szemben.

-Na nekem folytatnom kell - mondta és a kávéból kortyolva tért vissza munkájához.

Én is így tettem, de egy óra múlva hallottam, ahogy Lara gyomra megkordul. Lassan felé fordítottam a fejem és láttam, hogy száját beszívva, dermedten ül.

-Csak nem éhes vagy? - kérdeztem vigyorogva.

-Nem - vágta rá csuklóból.

-Azt nehezen hiteted el velem - kötekedtem vigyorogva.

-Kibírom - vont vállat, de közben le nem vette szemét a képernyőről.

Nevetve vettem elő a mobilom és felhívtam az egyetlen éjjel is nyitva tartó pizzériát.

Láttam, hogy Lara kétségbeesve integet és azt suttogja, hogy ne, de én csak rávigyorogtam.

-Szia haver itt Yoongi... Aha... Eltaláltad, azonban nem vagyok egyedül, szóval két pizza kéne - néztem rá, de ő csak dühösen meresztette rám szemeit és tovább suttogta, hogy nem kell - Azt mondja neki sajtos kell, extra sajttal - erre Lara még jobban kezdett integetni, hogy álljak már le, de én tovább játszottam vele - Várj azt mondja, hogy mégsem. Akkor milyet szeretnél? 

Homlokához csapta kezét.

-Azt hiszem valami eszméletlenül finomat kér - mondtam mosolyogva, mire felkapta fejét és tágra nyílt szemekkel nézett rám - Úgyhogy hozz neki abból az olaszból, tudod amin vannak azok a zöld levelek vagy mi a fene... Akkor az... Tudod, hogy nem értek hozzá na - nevettem fel - Nekem pedig a szokásost igen... A céghez... A portás lent van, szólok neki és majd beenged... Oké... Kösz haver, te vagy a legjobb - tettem le mosolyogva.