Valahol máshol... (BTS FF ~ BEFEJEZETT ~ Átírás alatt)

Bonyolódik a helyzet...

...a nagy dumcsipartink közepette jött egy SMS-em. Ismeretlen volt a feladó, de megnyitottam.

-Nee - vertem a fejem a térdembe, ahogy az ágyamnál ültem a padlón - Még ez is?!

Az üzenet rövid volt.

Gyere az étterembe, hogy oda tudjam adni a könyvet.

Nam

Lara POV:

Még akkor is a térdembe vertem a fejem, mikor Szandi elolvasta az üzenetem. Ő is szerette a kpop-ot, így tudta, hogy ki az a Nam, csak nem nagyon akarta elhinni, hogy most komolyan randira hívott.

-Ez. Nem. Randi - mondtam és minden egyes szónál vertem a fejem a térdemhez, majd tovább folytattam ezt a tevékenységet.

-Fejezd már be - emelte fel a fejem.

-De jól esik - sóhajtottam, majd kisimítottam egy tincsem a szememből.

-Figyelj - kezdte - Menj el, ő odaadja a könyvet, megköszönöd és eljössz. Ennyi. Oké?

Végig gondoltam, majd megráztam a fejem.

-Épp az éjjel csókolóztam a barátjával. És ha elmondta neki? - néztem rá kétségbeesetten, majd szívem még hevesebben kezdett verni a félelemtől - És ha pont emiatt akar találkozni? Lehet el akar tőle tiltani, vagy lehordani a fejem? Úristen nem is vagyunk együtt és nem is érzek iránta semmit és mégis el fognak tiltani az egész bandától és...

-Elég! - szólt rám Szandi határozottan - Menj el. Nem lesz semmi gond.

-Gyere velem - kértem.

-Nem.

-Kéérlek!

-Kelj fel - állított talpra, majd kezembe adta a táskám és a kulcsom - Indulás. Ha nem mész el baj lesz.

Tíz percig próbáltam meggyőzni, hogy nem kell mennem, mindent bevetettem, azonban ő szó szerint betuszkolt a kocsimba és még a garázsajtót is kinyitotta, majd intett, hogy indulás.

Sóhajtottam egyet, majd elindítottam a kocsit.

Húsz perc alatt ott voltam, de nem volt erőm kiszállni. Csak ültem ott és néztem, ahogy az emberek jönnek-mennek. Az étterembe is betért egy-két vendég.

Megszólalt a telefonom.

-Nem megy Szandi - vettem fel.

-Nyomáás! - parancsolt rám.

Kinyomtam majd mély levegőt vettem és bementem.

A bejárat mellett lévő kis pultnál álló hölgy mosolyogva köszöntött. Ekkor jöttem rá, hogy fogalmam sincs mit kéne mondanom. "Heló! Rap Monster-höz jöttem, odavezetne az asztalához? Nyugodjon meg nem vagyok a barátnője, csak odaadja nekem a könyvemet, amit elhagytam."

Szánalmas...

-Én... - kezdtem, de többre nem tellett.

A hölgy kicsit furcsán nézett rám, de ekkor egy kezet éreztem a vállamon, mire odafordultam.

-Velem van - mondta Namjoon és már el is vezetett onnan.

-Kösz - mondtam - Lefagytam.

-Semmi gond - mosolygott, majd egy emeleti teraszhoz vezetett és leültetett.

-Mit csinálsz? - néztem fel rá.

-Gondoltam, ha már itt vagyunk együnk valamit - mosolygott és leült velem szemben.

Nagyot nyeltem. Ajaj. Ezt nem fogom kibírni...

-Nem kell - mondtam mikor leült - Nem vagyok éhes - hazudtam.

Csodálkozva nézett rám, majd elmosolyodott.

-Nyugi itt senki nem zavar minket, a pincérek diszkrétek nem fognak köpni az újságoknak. Teljesen biztonságos. Ne aggódj.

Nem nyugtatott meg, ugyanis félreértette. Nem ezzel volt a bajom. Hanem azzal, hogy pár órája csókolóztam a csapattársával és szerintem nem tud róla, mert a viselkedéséből ezt veszem le, ráadásul én magam sem tudom, hogy jelentette-e valamit az a csók nekem vagy akár Sugának, de most még annyira össze is vagyok zavarodva, hogy nem merek a szemébe nézni. Valaki mentsen meg!

Felvette az étlapot és tanulmányozni kezdte, így remegő kezekkel én is ezt tettem. Pár percig nézegettük, közbe váltottunk pár szót egyes ételekről, hogy melyik milyen, majd mikor jött egy pincér leadtuk a rendelést. 

Na és mikor elment, jött a csönd... A kínos csönd...

-Elhoztam a könyved - mondta és elővette táskájából az említett darabot, aminek láttán nagyon megörültem.

Elvettem és magamhoz szorítottam

-Úgy látom fontos neked - mosolygott.

-Nagyon - sóhajtottam - Még a nagyimé volt. Ő pedig az ő nagymamájától kapta - simítottam végig a fedőlapon - Nagyon régi már, de én nagyon szeretem.

Egy ideig a könyvről beszélgettünk, de már ezt is kezdtük túltárgyalni. Feszült voltam és ezt látta rajtam.

-Minden rendben? - kérdezte aggódva.

-Persze - vágtam rá - Csak kimegyek a mosdóba - indultam el.

Nagyot sóhajtva léptem be a helyiségbe és írtam egy sms-t Szandinak.

Én: Fogoly vagyok vacsorára. Mit tegyek???

Egy perc sem telt bele jött a válasz.

Szandi: Maradj és próbálj meg nem elájulni!

Én: Ments ki!

Szandi: Próbáld meg jól érezni magad! Ő a biasod örülj már egy kicsit!

Nagyot sóhajtottam.

Kimentem és leültem. A következő pillanatban kihozták az ételt és enni kezdtünk.

Próbáltam lazább lenni és többet mosolyogni, ami bevált, mert neki is jobb kedve lett és sokkal jobban el tudtunk beszélgetni.

Miután a desszertet is megettük fizetett, majd kimentünk.

Az étterem előtt álltunk, ő maszkban és a kapucnit is felhúzta, nehogy felismerjék, és így beszélgettünk még kicsit.

-Hazavigyelek? - kérdezte a kocsijára mutatva.

-Autóval vagyok - feleltem.

-Ó - mondta - Találkozzunk máskor is.

-Hát... - gondolkoztam el - Rendben - mondtam kicsit zavartan és nem is mertem ránézni.

Ő lehúzta maszkját, ami mögül előbújt mosolya és közelebb hajolva adott egy puszit.

-Jó éjt! - mondta, majd elindult a kocsija felé.

Nem bírtam megszólalni, így csak álltam ott, majd beültem az autómba. Láttam, ahogy elmegy, majd kipattantam és elszaladtam a tér felé. A régiségkereskedés mögé futva remegő kezekkel nyitottam ki a kaput a kulccsal és felsiettem a tetőre.

Mélyet szippantottam az esti levegőből, majd kiültem a falra, ami alatt egy másik tető volt, így ha le is esnék, akkor az megfog.

Ott ültem és próbáltam kitisztítani gondolataimat.

Az egyik megcsókolt, a másik vacsorára hívott, majd megpuszilt...

Te jó ég, mik lesznek még itt?!