Valahol máshol... (BTS FF ~ BEFEJEZETT ~ Átírás alatt)

Új vizek

Lara POV:

-Nem hiszem eel! - sikkantottam, majd barátnőm nyakába ugrottam - Annyira örülök nektek - engedtem el, majd Nam elé léptem, aki döbbenten figyelt engem, de én csak felemeltem a mutatóujjamat - Figyelmeztetlek! Ha egyszer is megbántod velem gyűlik meg a bajod - fenyegettem meg, majd mosolyogva belebokszoltam a vállába.

-Te.. - kezdte, de teljesen tanácstalan volt.

-Nyugi - legyintettem - Az én szívem már másé - sandítottam az érintett személy felé, aki erre csak hitetlenkedve megrázta a fejét és nevetve lépett hozzám, majd adott egy gyors csókot, végül ujjainkat összefonva fordultunk a fütyülő társaság felé.

A Big Hit tánctermében voltunk, ahol Szandi és a leader épp bejelentette, hogy együtt vannak. Senki nem tudott még rólam és Yoongi-ról, úgyhogy most mindenki meglepődött. Lassan mindenki elkezdett lepacsizni a két immár nem szingli sráccal, majd üdvözölték Szandit, akit még nem igazán ismertek a többiek.

-Lara - hallottam hirtelen Jimin hangját mögülem.

-Hm? - fordultam felé kíváncsian.

Fejét leszegve, kezeit hátrakulcsolva piszkálta lábával a talajon heverő táskáját.

-Én - kezdte, majd rám nézett - Sajnálom... Amit a fotózáson mondtam...

-Semmi gond - mosolyodtam el halványan - Részben igazad volt - sóhajtottam, mire gyanakodva nézett rám - De nem olyan értelemben. Csak még nem láttam tisztán, de pont utána, délután, rájöttem kit is szeretek - néztem az éppen Tae-t kergető Yoongi-ra, majd nevetve ragadta meg annak a karját és játékosan "verekedni" kezdtek, amin muszáj volt nevetnem.

-Értem - mondta Jimin, majd megölelt.

Jól esett végre tisztában lenni a dolgokkal és a fiúkkal együtt hülyülni. Nagyon rendesnek és kedvesnek ismertem meg őket, és reméltem, hogy sokáig leszünk még így együtt...

-Lara - lépett hozzám most Jin - Komolyan nem értelek már - nevetett - De nem is lényeges. Örülök nektek - ölelt át.

-Köszi - suttogtam, majd elengedve őt láttam, hogy Yoongi engem néz.

Elpirultam. Ilyen se volt még, hogy egy fiútól elpirulok. Úgy tűnik új vizekre kezdek evezni...

Este elvittem a szüleimnek bemutatni új barátomat, amit furcsamód apám jól fogadott. Az eddigi barátaim, szerinte túlságosan "utca kinézetük" volt. Végül is igaza volt... De hát Magyarországon még az volt a stílusom. Itt azonban... Végre hozzám hasonló emberek vesznek körül. 

Este a szobámban ültünk a kis rejtekhelyemen és beszélgettünk.

-Szóval - ültetett ölébe és hátulról átkarolt, mire kellemes sóhaj hagyta el ajkaim - Akkor láthatom a műveid? - suttogta fülembe, majd nyakamba puszilt, amitől felkuncogtam.

-Mire gondolsz? - kérdeztem, holott nagyon jól tudtam a választ.

-A történeteid, meg a dalszövegeid - fordított szembe magával, de én csak ölembe tett kezeimet tanulmányoztam.

-Nem hiszem, hogy akarnád látni - feleltem.

Kisimította hajamat, az arcomból, majd felemelte államat.

-De engem érdekel  - nézett mélyen szemeimbe, mire beharaptam ajkaim és bólintottam.

Lemásztam az emelvényemről és a szekrény aljában kezdtem kutakodni azután a bizonyos doboz után, amibe még Magyarországon pakoltam bele a holmijaim.