Valahol máshol... (BTS FF ~ BEFEJEZETT ~ Átírás alatt)

Közös búvóhely

Lara POV:

Fáradtan dőltem le az ágyamra, a másikra pedig Szandi terült ki.

A kocsiban elmondtam neki, hogy nem érzek semmit Nam iránt, ő pedig bevallotta, hogy egész jól elbeszélgettek...

-Csak egész jól? - röhögtem vezetés közben - Öcsém órákon át dumáltatok és a végére láttam ám milyen szemekkel nézett rád - vetettem rá egy sunyi pillantást.

Szandi feje vérvörössé vált, majd inkább kinézett az ablakon.

-Nyugi - fogtam meg a kezét, mire rám nézett - Én tényleg semmit sem érzek iránta.

-Akkor Suga? - kezdett vigyorogni, mint a vadalma.

-Ööö - jöttem rögtön zavarba - Igazából nem tudom...

-Mi az hogy nem tudod? Ez pofon egyszerű - nevetett ki kedvesen - Egy párszor figyeltelek titeket napközben...

-Ajaj - néztem rá, majd vissza az útra - És mit észleltek röntgen szemeid?

-Sok mindent - kezdett el bólogatni - Például, hogy hogy néz rád és milyen kedves veled.

-Oké szerintem hagyjuk a témát - sóhajtottam.

Nem tudtam eldönteni mi ez az egész. Túl kedves velem... 

-Megyek zuhanyozni - jelentette ki Szandi.

-Ok - feleltem ki se nyitva a szemem.

Pár perc után azonban felkeltem, mert attól még, hogy a képek kész vanak, azokat még meg kell csinálni.

Felkaptam a táskám és elővettem a memó kártyát, azonban kitapintottam valamit a tatyóm aljában.

Csodálkozva húztam elő a kis cetlit.

Egy cím állt rajta és egy aláírás.

A szívem rögtön heves tempóba kezdett. Ez most... Mi?...

Nem ismertem a címet. Beírtam keresőbe, mire kiadta azt a kis sétálót, ahol van az étterem.

Egy időpont is volt rajta.

Ránéztem a karórámra. Még volt fél órám az időpontig.

El akarok egyáltalán menni? - törtem a fejem erősen. Egyik felem nagyon akart, a másik azonban óvatosságra intett. A fiúk sose kezeltek engem emberként, hiába volt már több kapcsolatom is, általában nem a személyiségem érdekelte őket.

Újra elpirultam ahogy belegondoltam milyen volt ma velem. Úgyhogy elhatároztam, hogy elmegyek.

Felkaptam a táskám és bekopogtam a fürdőbe.

-El kell mennem. Majd jövök - szóltam be Szandinak, aki csak leokézta.

Bepattantam a kocsiba, majd elindultam az étterem felé. Lassan már megszokásommá válik ez a hely. Hihetetlen. Ez lesz az életem történéseinek a központja vagy mi?

Megálltam a sétáló egy parkolójában és kiszálltam. Újra megnéztem a címet, majd a fejemet kezdtem törni. Komolyan azt hitte oda találok?

Fél órán át kerestem a helyet, magyarul lekéstem a találkát.

Iszonyú dühös voltam magamra. Eljöttem és nem találom... Most mit fog gondolni? Hogy nem érdeklem? Hogy nem akartam eljönni? Mi lesz most?

Csüggedten járkáltam a téren, hátha összefutok vele vagy ilyesmi. De nem. Mit is vártam? Egy idol nem fog csak úgy körbe körbe sétálgatni egy forgalmas téren. Akkora egy bénaság vagyok!