Gazdával Az Életem \Befejezett/

5.rész

Pár órával később.

Hat szatyorral távoztunk a plázából. A kocsiba bepakoltunk majd hirtelen rossz érzésem támadt. Nem is hiába fél perc múlva megjelent egy fiú a fehér farkasával. És kihívott minket egy párbajra. Én ezt nem értettem. Clark oda lépett mellém és elfogadta majd egy légüres térbe kerültünk. Clark megragadta a kezem és a szemembe nézett.
- Változz át!
- Meg. Megpróbálok.
A farkas énemre gondoltam és sikerült élesebben láttam és halottam.
- Most! -kiálltotta a másik fiú!
A fehér nekem esett. Elkezdett mardosni, harapdálni. Én is ugyanígy tettem. Éreztem a vér ízét a számba. A fehér farkas vérzett. Ahogyan én is. Aggódtam a fehér farkas alig állt a lábán. Valamitől vezérelve neki estem. Még egy utolsót haraptam a farkasba, aki össze esett. Vissza változott. Egy velem egykorú fiú volt. Vissza változtam. Az üres tér is eltűnt. Elkezdtem szédülni véreztem. Erősen. Az utolsó, amit láttam, hogy a farkas fiú felült.

Sötétség mindenhol. Lebegtem. Semmit nem éreztem. Olyan. Elveszet voltam. Felvillantak emlékképek. Egy kórház. Ez biztos Emma születése. Elindultam a szülő szoba felé. Láttam az anyámat és kis Emmát. Egy férfi állt mellettem, aki nem más volt, mint Jane és Emma apja Stefan. Ő Jane 3 születés napján halt meg autó balesetben. Stefan imádta a két kislányát. Megint sötét. A meszességben láttam egy fehér fényt. El akartam indulni felé, de valami vissza rántott.

Kinyitottam a szemem. A szívem hevesen vert. Amikor kinyitottam a szemem egy mellkast találtam szembe magam. Erős karok öleltek át. Magamra nézetem a ruhám tiszta vér. Valamelyest felindulásból közelebb bújtam az illetőhöz. Éreztem a szíve dobogását. Így feküdtünk fél órát majd felkelt. Én tetettem az alvást. De miért is? Ja hogy azt higgye, rosszat álmodom. Egyszer csak egy kezet éreztem az arcomon. Lassan kinyitottam a szemem. Felnéztem rá. Komoly volt az arca.
- Hogy vagy?-kérdezte.
- Jobban.
Felültem és elindultam a fürdő felé hogy lemossam a vért magamról. Vajon mi van a fiúval? Ekkor eszembe jutott, hogy nem hoztam másik ruhát. Ezért magamra csavartam a törölközőt. És vissza mentem a szobába. Amikor be akartam nyitni, éppen akkor jött ki. Én meg ugye voltam olyan szerencsétlen hogy neki mentem. Felnéztem rá. Csodálkozva nézett le rám. Minden vér az arcomba szökött. Ellöktem magam tőle és berohantam a szobába őt kizárva! A szívem, mint az őrült úgy vert. Istenem. Mikor felöltöztem elindultam vacsorázni. Amikor készen lett lehívtam a többieket. A vacsora csendben telt, amíg a drága "gazdám" meg nem kérdezte miért vagyok vele ellenséges?
- Mert az. - a mondatom itt az épp hazaérkező anyám szakította félbe.
- Haza értem. -mondta.
Az én drága egyetlen anyukám, aki mindig vigyázott rám.
- Szia, anya. -kiálltottak a lányok és én.
- Anna mi a baj? -nézett rám az épp akkor be jött anyám-annyira sápadt vagy?
- El megyek egy kicsit sétálni-mondtam majd ki rohantam.