Gazdával Az Életem \Befejezett/

7.rész

  Otthon mindent elmeséltem. Elmeséltem, hogy semmit se csináltam, a fiút, a vásárlást, de a lányok előtt nem mondtam semmit. Az elsőn nevettek, a másodikról kérdezősködtek én meg szívesen válaszolva a kérdésükre. 

Amikor vége lett az élmény beszámolónak a lányok elindultak lefeküdni. 9 óra körül csapódott a bejárati ajtó. Én és anya a konyhába ültünk és néztük ki az. Clark volt. Be se nézett csak felment az emeletre.
- Nem volt itt mióta elmentél.
Nem válaszoltam csak elindultam felfelé. Nem tudtam ezután mit akarok, de majd csak lesz valahogy. Benyitottam a szobába. Ő az ágyon ült. Amikor meglátott felállt és elindult felém. Elkapta a csuklom és az ágyra hajított. Bezárta az ajtót majd felém tenyerelt. Egyre közelebb és közelebb hajolt az ajkaimhoz. Nem tudtam mozdulni, de akarom én ezt? Mondjuk, szeretem. Nem tudnám soha se elfeledni. Ekkor az ajkaival lágyan csókolt meg. A gyomromban pillangók százai repdestek. Levegő hiányában elváltunk. Mosolyogva nézett le rám.
-Ez már járt nekem.-mondta.
Szóval nem azért csókolt meg, mert szeret.
-GYÜLŐLEK!
Mondtam majd ki rohantam a szobából le anyjáéhoz. Bekopogtam. Egy halk "gyere" után beléptem. Ő az asztalánál ült. Én lefeküdtem az ágyára és sírtam, mint kiskoromban mikor piszkáltak, hogy nincs apám. Oda lépet hozzám és lefeküdt velem szembe majd átölelt. Elmeséltem neki mindent. Majd sírva édesanyám karjaiban elaludtam úgy, mint egy kisgyerek.

Másnap suli volt. Először örültem, de amikor rájöttem, hogy egy osztályba járunk. Lassan elkészültem és a lányokat is felkelltettem mikor kocsi dudálást hallottam. Kimentem és láttam, hogy Márk száll ki egy BMW-ből. Kisét álltam, hogy beengedjem. Két puszival köszönt. Én viszonoztam. Amióta találkoztuk rengeteget beszélgettünk. Behívtam, mert meg kell csinálnom a lányoknak a reggelit. Nagy nevetés közben rohantak be a konyhába. Amikor meglátták össze néztek és a nyakába ugrottak. Én már leültem a nevetéstől. Tudtam, hogy ez lesz.

Mikor le tudtam őket szedni róla bemutatkoztak.
-Sziasztok, Mark vagyok. -mosolygott.
-Én Jane, ő pedig Emma.
-Akkor mostantól Márk bácsi leszel. -nevetett Emma.
-"Márk bácsi"? Rendben.
Mikor befejezték a reggelit elindultunk kifelé. Clark is akkor ért le. Semlegesen nézett. De én csak mentem tovább. Ő volt az, aki elvette az első csókom érzelem nélkül. Beültünk Mark kocsijába, mert közben felajánlotta, hogy elvisz minket. Kiraktuk a lányokat. Majd elindulunk a sulihoz. Kuszáltunk, de oda jött hozzám és azt mondta, hogy mondania kell valami fontosat. Elindultunk az egyik terem felé, amibe be is mentünk. Becsukta az ajtót és bezárta.

-Én...meleg vagyok. És szeretném, valamiben a segítséged kérem.
-Persze. Miben?
-Van egy fiú, aki tetszik. Nálam fiatalabb 2 évvel. És úgy hiszem, te tudnálnekem segiteni. A neve Stephen Jonhson. Szóval? Tudnál segíteni?
-Nem tudom, hogy, menni fog, de mindent beleadok. Ha ez elég?
-Igen. Akkor mivel kezdjük tanárnő?-vigyorgott
-Hmm. Szerintem... Először hadd nézzem meg ki ő. Utána a többit kitalálhatjukkésőbb.
-Rendben. Gyere-nyitotta az ajtót és elindultunk megkeresni Markot.
Ez egyik saroknál álltunk meg és figyeltük a fiút, ahogy épp bepakol a suli boxába. Belül minden rendezett volt.