Gazdával Az Életem \Befejezett/

9.rész

Anna szemszöge

Huja. Akkor ezek szerint Márk és Stephen szerelmesek?
-Juhuu ijáó jaj de jó.-örvendeztem a házunk felé sétálva.
Egy öreg néni is elment mellettem biztos idiótának nézett. Most viszont nem ez a fontos. Inkább kikapcsoltam a kamerát, mert kezdett eldurvulni a helyzet.(khm. khm..)
Ezt a felvételt viszont majd megmutatjuk Márknak. Otthon ledobtam a cipőm és elkezdtem Clarkot keresni. A szobába volt és az ágyán feküdt. Oda sétáltam hozzá a laptopommal és leültem az ágya szélére. Kérdőn nézett rám a "gazdám". Nekem levakarhatatlan vigyor volt az arcomon.
-Mi az?
-Érdekel miért voltam olyan sokat mostanában Márk kal?-kérdeztem.
-Nem igazán. -vonta meg a vállát.
Ám ekkor lehervadt a mosoly az arcomról. Ezért csak hanyagul válaszoltam rá. Hanyagul és komolyan.
-Értem.-mondtam majd inkább kimentem a szobából. Másodpercekkel később kinyílt az ajtó és egy kar fonódott a derekam köré. Hátra pillantottam volna, de ő belefúrta a fejét a nyakamba.
-Kérlek, mesélj el nekem mindent.
Megfordultam és újra az a levakarhatóan vigyor terült el az arcomon. Vissza mentünk a szobába és elkezdtem mesélni. A videót is megmutattam neki. A végén meg tapsolt.
-Jobb, vagy mint egy kerítő nő.-vigyorgott.
-Oohh... Köszönöm.-rebegtettem a szempilláim, majd elkomolyodtam.-Tudod el kéne neked mondanom valamit...
-Hm? Mit?
-Én...

-Én... Vagyis... Szeretlek-suttogtam.
Arcom mint egy érett paradicsom. Nem tudom mit fog rá reagálni, de az biztos, hogy nehéz lesz, ha elutasít. Elkezdett nevetni. A könnyeim elkezdtek folyni.
-Mi a..az?-Kérdeztem tőle.
-Semmi. Bocs de én nem így érzek.
-Értem.-a szemem a hajamba lógott.- Ma nem itthon alszok, szólj a többieknek légyszives. Vagy mindegy majd én szólok.
-Miért hova mész?
-Ja, csak....-Mark nevét ismeri akkor nincs más hátra, mint a többi fiú haverom. Legyen, mondjuk- Stephen hez.
-Ki az a Stephen?
Erre inkább nem válaszoltam csak kirohantam az ajtón, de még egy üzenetet hagytam nekik, mindenkinek külön külön.
Anyának leírtam mi történt. A lányoktól bocsánatot kértem, hogy nem tudunk ma se játszani. Neki meg leírtam, hogy ha egy lányt vissza utasítanak, akkor az egész este sírni fog és teljesen kimeríti magát. Mivel nekem a te erődből kell erőt gyűjtenem és nem vagyok, ott veled teljesen lemerülök és meghalok.

Az utcán sétáltam lehajtott fejjel. Most hova menjek? Talán Márk? Biztos Stephennel van. De azért írtam neki.

Én: Mark otthon vagy? Átszeretnék menni hozzád, de ha zavarnék, akkor szólj.
Mark: Gyere nyugodtan. De baj van?
Én: Igen nagyon nagy baj van.
Mark: Akkor iparkodj.
Én: Vedd úgy, hogy már ott is vagyok.