Míg véget nem ért... /Befejezett/

15.fejezet

*szombat*

Az ágyaink előtt megtorpantunk, ugyanis valakik elfoglalták. Mikor levették a napszemüveget, csak akkor jöttem rá kik is azok.

-Sziasztok! Ez...a mi helyünk! Megtennétek, hogy átmentek máshova? -erre egy szót sem szóltak. -Kérlek Mike! Légyszíves Nathan!

Mind a két fiú teljesen fel volt öltözve. Nathan ült fel elsőnek és rám nézett.

-Úgy tudtam, hogy nem éppen szereted a húgomat?! Vagy ilyen gyorsan változott a véleményed?

-Nem értem, hogy pontosan mire is célzol ezzel Nathan. -hazudtam halál nyugodt arccal.

-Amanda elmondta a barátnőinek telefonon, hogy elintézte, hogy át addj neki pár cuccot. És tegnap a buliban Kevin pólója volt rajta. Honnan szerezte meg?

Nem válaszoltam. Tim elnevette magát, Nathan mosolyogva csóválta a fejét, Mike pedig felváltva nézett rám és Timothyra.

-Szóval te és Samson?! -fintorgott Mike. -És én még azt hittem, hogy van ízlésed!

-Miről beszélsz? -értetlenkedtem.

-Kevin épp egész hétvégén Nathan húgával kufircol, ezért nálam szállásolta el Vanit. -magyarázkodott röviden Tim.

-Nem egy olyan emberhez kellett volna jönnöd, akit ismersz? -bosszankodott Michael.

-Haver, kuss! Ne mondd azt, hogy annyira hiányzott neked Vani, hisz jól elvoltál Kamival. Mikor Vani megjött, akkor hagytad faképnél. -mutogatott össze-vissza Tim.

-Igen? És összezuhant? Nem. Éppen Danielt lovagolja, mint szokta. -állt föl Mike. -De már az egész suli tudja, hogy NAPONTA jár át hozzá. Az, hogy nem szakítottam vele, azért volt mikor lógtam az órákról, épp vele veszekedtem, amiért nem akart szakítani. Tegnap nem láttad, hogy a buliban már kézen fogták egymást?

-De. De ezzel együtt Vani érkezése is kapóra jött, mert egyel több indok a szakításra. Mert te annyira szerelmes vagy még belé! -nevetette ki Tim. -És Nathan? Te csak azért vagy itt, mert nem akarod, hogy a hugicád Kevinnel töltse minden idejét?

-Nem feltétlenül. -mondta Nat és kotorászni kezdett a zsebeiben, míg elő nem vett valamit. -Ez itt, a tied!

-A telefonom! El is felejtettem. -megöleltem köszönetképpen Nathant és elvettem a mobilt. -És... Megnézted mi van benne?

-Mi? Hülye vagy?! Nem kutatok más telefonjában. De kössz a feltételenzést. -mondta Nat majd karbafonta a kezét.

-Jól van, bocsi! Csak kérdeztem! -nem akartam megbántani.

Tim köhintett egyet, mire ránéztem. A kezében volt minden cucc amit elhoztunk. Intett a fejével két másik napágy felé, jelenzve, hogy kövessem és elindult. Lepakoltunk újra és lefeküdtünk. Éreztem magamon Mike szúrós tekintetét, és Nathan kicsit csodálkozó pillantását is.

∆ ∆ ∆

Este hét felé mentünk haza Timhez.

Kicsit kellemetlen volt ott lenni a strandon, miközben a fiúk minden egyes mozdulatunkat figyelték. Egyszer-kétszer elkaptam Mike rosszalló pillantását, amiért kicsit bűnbánatom lett, de miért is? Semmi közünk nincs egymáshoz. Én pedig nem épp az a fajta vagyok, hogy ilyen gyorsan beleszeretek valakibe. Őszintén szólva még nem igazán voltam szerelmes. Maximum csak tetszett valaki.

Zuhanyzás után lefeküdtem az ágyra, Tim pedig utánnam ment fürdeni. Ma nem vacsoráztunk, mert tele ettük magunkat hamburgerrel és sült krumplival.

Nem sokkal később Timothy is végzett a tisztálkodással és mintha természetes lenne, szó nélkül feküdt mellém. Megint a tegnapi pózba helyezkedtünk, annyi különbséggel, hogy most mindkét kezével fogta át a derekamat.

Inkább nem mondtam semmit, mert végülis kényelmes volt, de akkor sem akarom, hogy azt higgye, van köztünk valami.

Szerintem hamarabb elaludtam, mint Tim, de nem tudom. Alvás közben az ágyat is kilehetne vinni alólam, vagy atombombát is robbanthatnak mellettem, akkor sem ébredek fel. Főképp, ha álmodom is. Legtöbbször nem emlékszem az álmaimra, csak egy nagy feketeségre, pedig tudom, hogy minden este álmodik az ember, csak épp nem emlékszik rá.