Míg véget nem ért... /Befejezett/

10.fejezet

-Oooooooooooooooo! -zott valaki mellettünk. Mármint valakik...

Hátra néztem, és Mike is felnézett a "látogatóinkra". Nathan, Kevin, Marco, Amanda (és a csatlósai), és még jó páran. Összesen kb. 20 ember nézett vigyorogva. Nathan és Timothy viszont nem mosolygott, Kevin viszont a tekintetével ölni tudott volna.

Legördültem Michaelről és felültem. Mike is így tett.

-Sziasztok! Öhm...-ennyit bírtam kinyögni. Kevin Mike elé lépett és a pólójánál fogva állította fel.

-Ide figyelj, Worton! Vani nálam lakik, és tulajdonképpen a HÚGOM! Ne. Nyúlj. Hozzá. -mondta tagoltan, kiemelve minden szót.

-Különben? -vigyorgott Michael. Kevin ütni akart, de Mike elhajolt, majd mikor majdnem eltalálták egymást az ökleik, közéjük álltam. Kevin keze épphogy megállt előttem, Mike ökle pedig már akkor megállt, amikor felálltam.

-Mi a faszt csinálsz? Majdnem megütöttelek?! -bámult kitágult szemmel Kevin.

-Ne verekedj! Hirtelen a húgod lettem? Ne szórakozz! -nevettem a képébe. -Jössz? Szomjas vagyok. -fordultam szembe Michaellel. Bólintott, megfogta a kezem és elvezetett onnan. A szemem sarkából láttam, hogy hátra néz és kinyújtja a nyelvét a srácokra, mire felnevettem.

-Gyerekesek vagytok! Amúgy, most már nem látnak...nem kell fognod a kezemet...-mondtam kissé elpirulva.

-Öhm..ja...bo-bocsi...-dadogta, majd elengedte a kezem. Kínosan vakarta a tarkóját és csendben voltunk, amíg a konyhába nem léptünk, az italokhoz. -Mit kérsz?

-Egy kis kólát. -válaszoltam mosolyogva.

-Máris! -és felém nyújtott egy poharat. Magának elővett egy sört a hűtőből. -Beszé...-kezdte, de a szavába vágtam.

-Igen, jó lenne. Az udvaron? Vannak padok. -és meg is indultunk. -Meddig voltál a katonai suliban? Milyen volt? Tanultatok is? -kérdezgettem.

-Hetedik és nyolcadik osztályt ott jártam. Vagyis két évet. A gimit pedig itt kezdtem. Az elején nagyon nehéz volt. Folyton ordibáltak velem. Én pedig írtam neked esténként...sosem írtál vissza. -kissé ideges lett, de szomorú is. A cipőjét kezdte vizsgálni.

-Írtál? Én akkor kaptam új telefont. A régi eltűnt. Tudod, hogy mindig mondtad, hogy Stacy lopós. És tényleg. Lenyúlta, majd eladta. Aztán a számodat pedig nem tudtam. De tényleg. -az a rohadt lány! Mike (akkor még Miky) folyton azt mondta, hogy ellopta a cuccait. A végén a telefonomat, egy táskámat és hét szájfényemet lenyúlta. A suliból pedig kitették, mert hetedikben érte el a tizenhatodik életévét.

-Aha. Értem. -látszott rajta, hogy nem hiszi el.

-De tényleg...És utána mi volt? -tértem vissza a témára.

-Hát, tudtam hogy egy szemüveges, alacsony, nyominger nem jönne be neked, ezért tényleg elkezdtem erőlködni. A végén egyre többet bírtam. És ez lett a végeredmény. -mutatott végig magán.

-És miért nem a mi giminkbe jöttél vissza? Hogy kerültél ide? -kérdeztem tovább.

-Mert úgy se hiányoztam senkinek! És apám régi katona társa, Boris itt a tesitanár. Összebeszéltek, és ide írattak be. Végül is jó hely. Csak Kevin és Adam akik túl idegesítőek. A többiekkel megvagyunk. -mosolygott. -És mi volt miután elmentem? Hogy lopta el a telefonod?

-Hááát...Az úgy volt, hogy meghívtam, hogy aludjon nálunk... -kezdtem, de Mike feltartotta a kezét.

-Ne is mondd! Miután másnap délelőtt elment, nem találtad meg a telefonod. De miért nem kérted vissza?

-Majdnem. Mire reggel hét körül felkeltem, már nem volt nálam. Az ágy mellett egy cetlit hagyott, amire tollal írt. "Ma elköltözök a családommal a szüleim válása miatt. Ja, és vittem el tőled egy két szuvenírt. Pusz pusz, Stacy." -az idézés végén felnevettem. - És a tollamat is elvitte. A telefonom, egy toll, egy farmert és az arany fülbevalómat, ami akkor mindig benne volt a fülemben. És épp ezért nem bírtam visszakérni, mert tényleg aznap elmentek. Egyenesen Németországba. -ezen már ő is nevetett.

-Így jár, aki nem hallgat rám! És a többiekkel mi volt? Most is tartod velük a kapcsolatot? -kérdezett tovább.

-Semmi nem változott. Csak kicsit unatkoztak, hogy nincs kit piszkálniuk. És Odett is megbolondult. Mikor szakított vele nyolcadik elején Matthew, kifordult magából. Feketébe járt, vagyis EMO lett. A haját is feketére festette! Pedig olyan kis virág-mániás volt. Köcsög fiúk! Bár, tisztelet a kivételnek. -mosolyogtam rá.

-Köszi! Még valami...Mi volt Kevin kirohanása? És miért les minket folyton? -mutatott az udvar másik végében álló fiúra, aki egy fa alatt állt. -És miért jön ide? Aggódnom kell? -fordultunk újra egymás felé. Majd vissza Kevinre, aki egyre közeledett....