The medium /BEFEJEZETT/

Louis (5)

- 2-en... másik kettővel voltam terhes. A nem rég születtek tudomást sem vesznek róla ,hogy volt egy bátyjuk.

- Kár nagyon vicces fiú volt.- néztem láthatóan ki az ablakra de igazából a mellette ülő Louis-t néztem aki felkuncogott.

Miután végeztem Louis anyjánál, egy szállodát kerestem magamnak. Telefon számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy holnap is össze futunk majd valahol. Nagyon kedves amúgy az anyja, és ahhoz képest nagyon sok dolgot tudtam meg. Fáradtan dőltem le az ágyra, fejemet pedig a párnába nyomtam. Ott helyben el tudtam volna aludni, de persze drágalátos szellem barátom nem hagyott.

-Louis, kérlek, most hagyj békén. Napok óta alig alszok miattad.-nyafogtam.

-De én unatkozom. Csináljunk valamit.-ült le mellém az ágyra.

-Mit szeretnél?-ültem én is fel, ő pedig elmosolyodott.

-Smároljunk.-jelentette ki.

-Hogy mi?-nevettem fel.-Te egy szellem vagy Louis.-nevettem még mindig.

-Ja, nevess ki te is. A temetésemen is mindenki azt csinálta. Amúgy is, csak vicceltem.-állt fel, de én utána nyúltam, erre természetesen eltűnt.

-Jelenj már meg. Ez nem vicces.-sóhajtottam.

Ekkor egy hatalmas csörömpölést lehetett hallani a fürdőből. Berohantam, és a tükör darabokra volt törve. Egy kis darabba bele is léptem, ami bele állt a talpamba. Oda ugráltam egy lábbal a táskámhoz, és kivettem a kötszert onnan. Óvatosan kivettem a talpamból a szilánkot, majd bekötöttem a lábam. A következő feladat a fürdő rendbe rakása, csak azt nem tudom, hogy honnan lesz ennyi pénzem, hogy kifizessem a tükröt.

-LOUIS!-kiabáltam, teljesen kikelve magamból.-HA MOST NEM JELENSZ MEG, KOMOLYAN MONDOM, HOGY NAGY ÍVBŐL SZARNI FOGOK RÁD, ÉS A HÜLYE MÚLTADRA!-kiabáltam ezt is.

Ezzel végleg betelt a pohár. Természetes, hogy nem jelent meg. Nagyokat fújtatva mentem be a fürdőbe, és álltam be a zuhany alá. A tűz forró víz égette a testem, de nem nagyon érdekelt. A fény pislákolni kezdett, majd egyszer csak végleg kialudt. Semmit sem lehetett látni, így elzártam a csapot. És kiléptem a kabinból. Ekkor persze vissza jött a fény, és Louis szórakozott fejével találtam szembe magam, aki a mosdón ült és vigyorgott. Magam köré tekertem a törülközőt, és karba tettem a kezeimet.

-Ez még is mire volt jó?-kérdeztem.

-Csak szórakozok.-nevetett.

-Te nem vagy normális.-morogtam, majd inkább ki is mentem onnan, hogy felöltözhessek.

Igen ám, csakhogy a ruháim nem voltak az ágyon, ahol hagytam azokat. Próbáltam nem teljesen felidegesíteni magamat, de ez sajnos most nem ment. Megjelent mögöttem Louis, én pedig idegesen indultam meg felé, szinte már rohantam. Neki toltam a falnak, ahogy ő csinálta velem. De nem tűnt el, ahogy ilyenkor szokott.

-Miért csinálod ezt velem?-kérdeztem tőle.

-Mert vicces.-válaszolta csak úgy egyszerűen.

-Ohh, szóval vicces...Akkor meglátjuk mennyire lesz az vicces, hogy én most összepakolok, és szépen haza megyek, a te ügyeddel meg lesz ami lesz, mert én már nagy ívben szarok bele.-emeltem fel a mutató ujjam, hogy hatásosabb legyen a fenyegetésem. Csücsöríteni kezdett, és egyre közelebb hajolt hozzám.

-Most meg mit csinálsz?-kérdeztem.

-Hát nem látod?-forgatott szemet.

-Már meg mondtam, hogy nem, úgyhogy erről akár le is kophatsz.-sétáltam oda az ágyamhoz, és leültem oda, arra várva, hátha Louis vissza adja a ruháimat.

-Nem értem miért nem lehet azt csinálni amit én mondok.-jelent meg mellettem, és leült mellém.

-Egy szellem vagy.-jelentettem ki.

-És?

-A szellemek nem éreznek semmit. Makacs vagy, ez minden.-néztem rá.

-Nem vagyok makacs. Csak..szóval én még nem is csókolóztam.-pirult el.

-Nem?

-Kivel kellett volna? Mindenki utált.-mondta ki, de utána meg is bánta, mert rátapasztotta a kezét a szájára.

-Mindenki utált? De miért? Ezt eddig nem is említetted nekem.

-Most nem erről van szó.-akarta terelni a témát, de nem igen jött össze neki.

-Louis, valamit kurvára nem mondasz el. Így hogy akarod, hogy segítsek neked? Ki, és miért utált?

-Mondtam már, hogy mindenki utált.

-De miért?-emeltem fel a hangom.

-Mert...nos..nem voltam valami túl jó ember.-suttogta.

-Azaz?-kérdeztem.

-Inkább aludj. Biztos fáradt vagy.-kelt fel, és a falnak támaszkodva várta, hogy lefeküdjek.

-Amúgy, sajnálom a lábad. Azt nem akartam. Nem akartam, hogy bajod essen.

-Tök mindegy. De ha nem az van amit te akarsz, akkor ne sértődj már meg. Ez egy eléggé rossz szokásod.-bujtam be az ágyba.

-Van még itt hely, igaz?-feküdt le ő is mellém, de arra nem gondolt, hogy én majd meg fogok fagyni. Fel akart állni, de megálítottam.

-Maradj! Húzok fel egy pulcsit.-mondtam neki, ő pedig elmosolyodott.

Vastag pulcsival feküdtem vissza az ágyba. Így már elégge elviselhető volt az idő. Először egészen az ágy szélére húzódtam, de Louis egy egyszerű mozdulattal közelebb húzott magához. Kicsit fura volt, meg szerintem természetes ellenes, hogy egy ember és egy szellem egy ágyban alszanak. De, ami utána történt, nos igen, az még természet ellenesebb volt. Végül is, csak elérte azt amit akart. Ahogy hozzá ért az államhoz, éreztem, hogy zsibbadni kezd azon a ponton. Maga felé fordította a fejem, és ráhajolt a számra. Persze, amikor el akarta mélyíteni, én elhajoltam, és zavartan bámultam rá, kicsit még meg is voltam szeppenve.

-Ezt nem szabadna..-suttogtam, és messzebb másztam tőle az ágyon.

-Miért ne szabadna?-feküdt teljesen mögém.

-Mert sze...-kezdtem el, de belevágott a szavamba.

-Ha még egyszer azt mondod, hogy "Mert szellem vagy", akkor komolyan mondom...És kit érdekel, hogy az vagyok? Attól még ugyan úgy tudok csókolni mint egy élő ember.

Szembe akartam fordulni vele, de akkorra ő már eltűnt. Az ágy hideg volt, szerintem a szoba hőmérséklete is egyre lejjebb ment. De, ez azt jelentette, hogy még itt van a szobában. Ez jó, nem? Legalább nem másokat molesztál. Behunytam a szemeimet, és próbáltam nem az előbb történtekre gondolni, de nem ment. Ebben az egészben az vicces, hogy eddig egyetlen szellem sem mászott rám, csak ő. Mondjuk Louis teljesen más mint a többeik. Meg kell szoknom még, azt sem tudom, hogy egyáltalán minek segítek neki, amikor ő meg sem hálálja ezt.