The medium /BEFEJEZETT/

Louis (8)

Ez nem lehet igaz. Nem történhet meg velem. Nem szerethet belém egy szellem, és én sem szerethetek bele egybe, főleg nem belé. Most mi lesz? Segítenem kell Louisnak átkelni, és nem akadhatok meg már most az elején..

El kell mennem Melanie-hoz. Louis akár akarja akár nem. Nem teheti ezt. Nagyon önző tud lenni. Elsőnek haza mentem és most már felkészültebben egy sporttáskával indultam el a nagy útra.

- Harry! Nem azt mondtam ,hogy nem mész?- lökött Louis a falhoz mielőtt kijutottam volna a szabadba.

- Louis! Engedj el! Meg kell oldjam a problémádat! Meg kell tudnom ki ölt meg! - mondtam határozottan.

- Harry én elmondtam ,hogy nem akarom. Itt vagy te és tudnék segíteni más szellemekkel is.

- És ha én nem akarom, hogy itt légy?- mondtam ki ezt a mondatot amelyet meg is bántam. Igaza volt. Tudna segíteni. De nekem nem ez a munkám. Egyszerű kötelességem. Nem volt még olyan ,hogy nem akart volna átjutni.

- Mi?- blokkolt le. Harry meghátrálsz vagy kitartasz? Melyik? Harry válassz. Súgta a bizonyos belső hang.

- Én...- döntsd el...- csak az ,hogy... - az a reményvesztett tekintet...

- Hogy?

- Te is tudod ,hogy meg kell látogatni. Főleg, hogy még mindig elrejtesz valamit.- mondtam.

- Nem rejtek semmit!- kiáltott bele a csöndbe.

- Louis... semmit sem tudok. Nem állíthatsz meg. Elmegyek Melanie-hoz.
- jelentettem ki határozottan. - Nem magam miatt. Miattad.

- De én veled akarok lenni.- suttogta nyakhajlatomba amitől bizsergés járta át a testemet. De nem gondolhatom bele semmibe. Ő csak egy ügyfelem. Egy átutazóban lévő szellem. Belepuszilt a nyakamba melyet nem bírtam ki egy grimasz nélkül. Miután teketóriázás nélkül neki tolt a falnak nem akarom tagadni de ez egy új, piszkosul jó érzés volt számomra.

- Harry ne menj el hozzájuk kérlek. - motyogta a nyakamba.

- Ha azt hiszed ezzel elérsz bármit is fel kell világosítsalak ,hogy nem. - rántottam vissza a vállamra a sporttáskát. Nem hagyom ,hogy ezt tegye. Takargat valamit csak nem tudom mit és nem tudom miért. Ja tényleg valószínű miattam ,mert ő annyira jól el van azzal ,hogy felmérgesít. Arról nem is beszélve ,hogy kedvére játszik velem. Néha megcsókol ,néha menjek a búsba. Mi van ezzel a hülye gyerekkel? Csodálkozva néztem az elém táruló tájat. Mindig is szerettem ezeket a jelenségeket nézni. Nem sok idő volt mire beértem a repülőtérre. Már nagyon unom és egyébként is kezd fájni a lábam miatta. Felszálltam a repülőre melyre végre időben értem oda. Hát nem tartott fel Louis. Bár tudom ,hogy ott volt. Legalábbis remélem. Leszálltam majd a megadott címre mentem. Ez egyre hátborzongatóbb. Louis milyen embereket ismert akik ilyen nagyon pénzesek voltak? Melanie is egy hatalmas házban lakott. Csöngettem. Egy hosszú barna laza kétfonatba kötött hajú lány jött elő. Kötött lenge csíkos pulcsi volt rajta és egy bordó hosszú nadrág. Nagyon vékony volt de mégsem kórosan csak úgy alapjáraton vékonyabb volt az átlagnál.

- Szia kit keresel?- mosolygott el. Hangja kissé magas volt.

- Melanie- hoz jöttem.- mosolyodtam el. Egyszerűen a lány egyszerű kisugárzásától mosolyognom kell.

- Miért jöttél? Én vagyok Melanie. És ki is vagy te?- mondta kicsit összevonva szemöldökeit.

- Azért jöttem ,mert tudom ,hogy régen volt egy igazából... szexpartnered Louis. - itt meghökkenve nézett rám.- És ,hogy ezt honnan tudom? Ő maga mondta. Igen tudom ő meghalt. De médiumként tudok vele kommunikálni. Elnézést ,hogy így rád zúdítottam.

- Louis? Értem. Fogalmam sincsen ,hogy lehetséges is ez mivel biológia szakos tanárként nem tudok hinni benne de most így nem tartom lehetetlennek.

– Köszönöm. Na igazából csak egy-két kérdésem van.

- Gyere beljebb. -hívott be. Leültünk a nappaliba ami nagyon ízléses volt. Meleg színek váltották egymást mind a bútorokon mind a falon. Megkínált egy kávéval de nem iszok kávét amit örömmel fogadott ,majd felrakott főni egy kis teát.

- Szóval. Louis meg te aznap este amikor eltűnt ha jól tudom ti együtt voltatok. Nem láttál semmit. Meséld el mikor láttad utoljára.

- Hát ugye együtt voltunk...- itt kissé elpirult.- és ezek után felöltöztünk ő pedig egyből ki is rohant. Én utána futottam kerestem majd láttam egy idegennel táncolni. Elnézést olyan kínos erről beszélni. Hiszen ő meleg volt.

- Szerelmes voltál belé?- néztem rá kissé meghökkenve.

- Igen. De én úgy tudtam hetero.- mondta lehajtott fejjel mire Louis megjelent.

- MI A FASZOM? HAROLD TŰNJÜNK NE MÁR! -kiabált Louis amire kissé összerezzent a testem.

- Hogy nézett ki a férfi akivel táncolt?- mondtam figyelmen kívül hagyva Louis-t.

- Hát keveset láttam belőle de széles válla volt ovális arca és fekete haja. A szemét nem láttam jól de ha jók az emlékeim akkor talán zöldesek voltak a félhomályban.

- Nagyon sokat segítettél és finom teát készítesz. Igazán jó íze van. Nem várnám egy amerikaitól ,hogy eltalálja az ízeket. Köszönöm.

- A tejben rejlik a lényeg. - kacsintott majd kiterelt az ajtóhoz. Gyors léptekkel közeledem a hotelem felé. Haragos voltam. Nem, nem Louis-ra vagy Melanie-re... egyszerűen mérges voltam. A világra.

- Hazza? Miért sietsz ennyire?- lopakodott elém Louis.

- Hazza?- háborogtam. Tetszett a becenév de igazán megkerdezhette volna ,hogy akarom- e egyáltalán. - Louis azért sietek ennyire ,mert ez a lány feltartott és nem ismerem a környéket.

- Elsétáltunk a hotel mellett- figyelmeztetett. Fújtattam egyet majd sarkon fordulva vettem észre a szállodát.

- Jó Estét! Vagyis szia Brigitte... - hökkentem meg volt osztálytársam látványától. Ő volt az a lány akivel egy ideig nagyon jóban voltam. Az egyetlen akivel jóban voltam. Majd kiderült ,hogy szerelmes belém és az is ,hogy médium vagyok. Persze ő kinevetett.

- Harold? Harry! Te vagy az?- pirult el. Nevetve mosolyogtam rá.

- Még szobafoglalás is van a nevemre.- néztem Louis-ra aki kérdő arckifejezése mindent elárult.

- Jaaaj hát úgy gondoltam te aztán biztosan nem lehetsz. Tessék kulcsocskák a szobádhoz.- kacsintott. Lépcsőztem hiszen csak egy emelet volt és arra meg ne pazarolják az áramot.

***

- Harry.- feküdt az ágyon elterülve Louis miközben fogat mostam.

- Igen Louis?- csócsáltam a fogkefét.

- Szeretnék holnap várost nézni.- ábrándozott.- Tudod még sosem voltam itt. Hollywood-ban. Elmehetnénk várost nézni.- áradozott.- Persze tudom... nem vagyok ember. De attól még én beszélhetek hozzád és sétálgathatunk.

- Louis... mi nem vagyunk együtt ,hogy ilyesmit tegyek.

- Harreh!! Kérlek szépen!- nézett rám rendellenesre nagyítva szemeit.

- Rendben Lou... akkor holnap várost nézünk. De csak egy kicsit és csak azért ,mert még én sem voltam itt és persze azért ,hogy a szervezetem képes legyen repülni és...- nem mondhattam tovább Louis rám vetette magát és össze-vissza puszilgatta arcom ,majd ajkamhoz hajolt...