The medium /BEFEJEZETT/

Louis (2)

Ilyen szellemmel még nem volt dolgom, szóval nem tudom mikre képes. Megragadta a csuklóimat, és neki lökött a falnak. Végre megjelent. Ahogy hozzám ért, a kezem zsibbadni kezdett. Iszonyatosan hideg volt. Végre szemügyre tudtam venni az egész testét. Ő is ezt tette, bár nem tudom, hogy miért, amikor ő láthatott engem akkor is, amikor én őt nem. Arca kicsit oválisabb volt, szemei csak úgy csillogtak, arca fehér volt. A kezei jóval kisebbek mint az enyémek.

-Most már elengedhetsz.-suttogtam.

Ezek után mélyen a szemembe nézett és ellökött. Furcsa volt egy szellemmel úgy lenni mintha ember lenne. Egyszerűen mintha skizofrén lennék. Újra eltűnt a szemem elől.

- Segíts.- mondta valahonnan előlem.

- Louis ugye tudod ,hogy ez nem így működik? Vagy megjelensz és látlak vagy nem segítek. Semmiben. -motyogtam és próbáltam bátornak tűnni. Villogott az egész teste és megláttam újra. A szavam elakadt ahogy láttam Louis-t. Van ebben a fiúban valami érdekes. Ravasz volt az egész tekintete. Álszent mosoly ült ki ajkaira.

- Mi nem működik? -fogta meg a csuklóm mire átjárt a hidegség. Azt hittem eltöri a karom olyan erősen szorított rá de utána megláttam valamit. Egy másik szobában voltam. Louis szelleme mellettem állt ,míg a fiú igazi testével a tankönyvein aludt. Ezek után ugyanabban a szobában megláttam Louis-t és egy fiút amint csókolózva az ágyra dőlnek. A szemeim kikerekedtek.

- Bassza meg nem ezt akartam.- suttogta. Újabb kép villant fel ahogyan több barátja ott állt a szobában.

- Lou kész vagy már végre? - morogtak. Louis abban a ruhában jött ki egy fürdőszobából amelyikben láttam is. -A buli nem vár meg minket. -nevetett az előző. Louis kinyújtotta a nyelvét. Ezek után valószínűnek tartom ,hogy a buliba ahova mentek voltunk. Louis kezét valaki meghúzta mire a kissé részeg fiú ráomlott egy eddig nem látott alakra. Az alak megfogta és elvitte. Kihúzta a helyről és beültette egy kocsiba. Újabb kép villant fel ahogyan Louis lesoványodva ki van kötözve egy székhez. Szájából folyik a vér. Tele van a teste ütésekkel és vágásokkal. A kép szakadozni kezdett.

- Na segítesz?- nézett rám. Átgondoltam a látottakat. Nem volt időm gondolkozni azon ,hogy akkor ő most meleg ,mert sokkal fontosabbnak tartottam a lesoványodott arcát.

- Segítek. Elengednéd a kezem?- mondtam. Elengedett és éreztem ahogyan vissza áramlik belém a melegség és az élet.- Csak azt nem tudom mit tehetnék.

- Ez volt a pasi...- fogott meg újra és megláttam egy akkori 40 körüli férfit arcszőrzettel. Ismerős volt a tekintete a kinézete mintha láttam volna már valahol.

- Ismerős. Nem tudom ki lehet. - motyogtam lehet inkább csak magamnak.

- Nem is azért mutattam. Csak ebből ki tudsz indulni nem? -nézett bizakodva. Kiszámíthatatlan egy fiú. Néha reménnyel teli néha reménytelen, néha bolondos néha szomorú. Néha nyugodt néha pedig ideges.

- De valószínűleg. De majd ha ez a dolog működik lehetséges ,hogy kell több emlék rendben? -morogtam.

- Jó.- suttogta a fülembe majd eltűnt. Ahogyan láttam őt eddig elég szexis. Mármint... biztosan az volt régen. Amikor még élt. És nem volt halott. Valamint meleg. Biztosan azért néz ki így... mármint nézett ,hogy tetszen a pasiknak. Látszólag jó helye volt. Nem is gond. Talpraesettnek látom ezért valószínűleg hasznomra lehet még.

- Itt vagy még? Mióta figyelsz engem? Louis! Érzem ,hogy itt vagy.- kiabáltam de egy kis nesz annyi sem jött sehonnan.

- Régóta. - suttogta a nyakamba. Nem jelent meg csak a lehelletét éreztem. Libabőrös volt egész testem.

- Mikor akarod ,hogy tegyek valamit? Vagy mit csináljak? Hol éltél? Nem tűnsz ismerős itteninek. - mondtam kimérten.

- Mit gondolsz szerinted tudom mit kellene csinálnod? Doncaster-i vagyok. Oda fogunk menni? Vagy mi fog történni? Nem vagy eddig valami segítőkész.

- Mert ez nem az egyik pillanatról a másikra megy. Igen van olyan ,hogy egy napos a művelet de úgy érzem ez nem olyan... - mondtam neki. Meg kell tudnom a szülei házát a mostanit és a régit el kell mennem arra a helyre ahol Louis-t elkapták és a halálához hátha találok valamit. Esetleg ha nem találnék vicc de elraboltatom magam vagy nem is tudom.

- Kell egy pontos cím és indulhatunk is. Louis mikor láthatlak? Remélem tudod ,hogy ha odaértünk nincs viccelődés. Mindig látlak és pont. - beszéltem határozottan a levegőhöz. Megjelent a szoba másik oldalán és kitört belőle a röhögés.

- Olyan vicces volt ahogy a levegőhöz beszélsz. - kacagott továbbra is.

- Louis! Add már meg a régi házatok címét...

- Doncaster...- hagyta abba a nevetést.- Vaughan Aveune 11/a.

- Hát induljunk. - motyogtam kicsit sem magabiztosan. Louis kihúzott a házból de lehordtam és visszamentem ruháért és pár kellő dolgot is vittem. Bezártam az ajtót majd beindítottam a kocsit.

- Louis... a szüleid hol laknak most? Lehet értelmesebb lenne velük beszélnem először. - motyogtam.

- Kanada. Montréal. - mondta én pedig leblokkoltam. Előkaptam a telóm és idegesen kerestem a repülőjáratot. Sajnos csak 4 óra múlva megy én pedig csak fél órányira lakom de sebaj. Vissza mentem a házba és összepakoltam a személyes irataim az újságokat valamint még pár dolgot. Louis-nak a repülőre ugyebár nem kellett helyet venni így elvileg marad mellettem egy üres hely. Sietés helyett inkább lassan és komótosan intéztem el a vásárlást és átmentem a kapun de az beriasztott.

- Uram mi van magánál? - nézett rám az őr én pedig totál kész voltam. Fogalmam sincs mi riasztott be.

- Nem tudom sajnálom... - aztán eszembe jutott a fránya nyakláncom.
- Vagyis elnézést... a nyakláncom volt. - vettem le majd átmentem a kapun.

- Semmi gond.- mondta. Tovább battyogtam és Louis-val az oldalamom szálltam fel a gépre.