The medium /BEFEJEZETT/

Louis (6)

Szembe akartam fordulni vele, de akkorra ő már eltűnt. Az ágy hideg volt, szerintem a szoba hőmérséklete is egyre lejjebb ment. De, ez azt jelentette, hogy még itt van a szobában. Ez jó, nem? Legalább nem másokat molesztál. Behunytam a szemeimet, és próbáltam nem az előbb történtekre gondolni, de nem ment. Ebben az egészben az vicces, hogy eddig egyetlen szellem sem mászott rám, csak ő. Mondjuk Louis teljesen más mint a többeik. Meg kell szoknom még, azt sem tudom, hogy egyáltalán minek segítek neki, amikor ő meg sem hálálja ezt.

Elsőnek próbáltam aludni de könnyen rájöttem nem fogok tudni. Mindig felrémlett az érzés ahogyan szemeimbe néz és megcsókol.

- Louis! Én sajnálom! Kérlek ne haragudj! -mondtam a párnámnak.

- De igenis haragszom! Miért nem tudsz úgy viselkedni velem ,mintha ember volnék? Igen szellem vagyok! De basszus ugyanúgy kéne viselkedned velem Harry... -éreztem ahogyan mellém bújik de látni nem láttam.- Ugyanolyan vagyok ,mint egy ember. Persze kissé másabb de mégis lehet bármi!

- De hiszen őrültnek néznének az istenért! - csattantan fel.

Karomon végigsimított majd vállamat követte és végállomása kezének ajkaim voltak. Végigsimított mindkettőn majd mellkasára húzott. Még a vastag pulcsimban is kicsit fázni kezdtem.

- Nyugodtan feküdj máshol tudom ,hogy jégcsappá dermedsz itt a mellkasomon.- motyogta. Lepetten néztem rá majd vigyorogva rendeztem vonásaim.

- Amúgy sem terveztem rajtad aludni.- húztam fel orrom. Azért a büszkeségem nem vesztem el. Legalábbis annál jobban nem ,mint már megtettem.

- Persze, tudom.- kuncogott fel hitetlenül.

- De tényleg! Miért aludnék én rajtad? Hiszen csak fáznék!- durcáztam.

- Mert vágysz rám! Látszik a fejeden.

- Őrült vagy és irritáló is. Hogyan mered egyáltalán feltételezni?

- Olyan vicces vagy!- nevetett fel. Ezt most nem értettem. Hiszen semmi nevetni valót nem ejtettem ki a számon.

- Egyszerűen vicces ahogyan próbálod a hazugságaidat elhitetni. Jó persze tudom. Hagylak is aludni.- rázott le a mellkasáról és láthatatlanná válva sejtésem szerint elsétált. Ezt a szoba hőmérsékletéből is következtettem. Harry aludj! Parancsolgattam magamnak amikor fél órája Louis-val kapcsolatban kreáltam álomképeket. Itt irritálónak gondoltam magam és haragudtam Louis-ra aki fejembe lopta magát. Kissé mérges voltam ez miatt ugyan de az álmosság elhatalmasodott a testemen ez miatt nem tudtam mást tenni, mint elhelyezkedve álomra hajtani fejem. Reggel ismét fantasztikus ébresztést kaptam. Az ébresztőm zenéjére Louis ugrált az ágyon néha át-át ugorva rám.

- Köszi Louis az ébresztést most már leszállhatsz az ágyról. -lökdöstem a lábát hátha elveszíti egyensúlyát.

- Reggeli puszit sem kapok? - nevetett. Felhúztam szemöldököm.

- Meg vagy te húzatva. - mosolyodtam el.

- Miért is? - jött egészen közel. A gyomrom görcsbe ugrott közelségétől. Nem fáztam most. Sőt úgy éreztem szaunában vagyunk. Tarkómra ejtette egyik kezét míg a másikat derekamra helyezte. Azon a két ponton megéreztem a hideget mégis nem fáztam. Egy ideig a szemembe nézett majd közelebb helyezkedett. Pár centi választotta el az ajkainkat a másikétól. Bár szívesen tagadnám de én voltam a mohóbb én voltam az aki íves ajka után vágyott és én hajoltam ajkaira. Ajkaink ahogyan összeértek én is felvezettem karján táncoltatva ujjaim tarkójához. Másik kezemet hajába vezettem. Morgott egyet erre a cselekedetemre. Megint megpróbálkozott elmélyíteni a csókot de megint ellenkeztem mire hátsó felembe markolt ezzel jóleső sóhajt kicsikarva belőlem ami miatt könnyedén átsiklott számba. Le akartam hajtani a fejem de nem engedte állkapcsomra nyúlva visszahúzta fejem. Amikor nyelve enyémet érintette ott már nagyon jól tudtam ,hogy vesztettem. Elvesztettem ezt a harcot. Mondjuk ez már akkor gyanús volt ,mikor én kaptam ajkai után ,s nem fordítva. Nem tartott tovább a csókunk ellöktem és teljes zavarban de tettetett felháborodással néztem arcát.

- Nekem el ne kezdj problémázni ,mert te csókoltál meg és ugyanannyira benne voltál. - kérte ki magának.

- Te provokáltad ki! El fogok késni így! Anyukáddal kell találkoznom! - kapkodtam. Gyorsan összekészültem majd cipőmet felkapva mentem el a tegnapi kávézóba. Jay már várt rám.

- Szia Jay! Sajnálom ,hogy várnod kellett rám. Máskor nem kések csak dolgom volt.- jöttem zavarba a végére.
- Jaj dehogyis! Én is most értem ide. - mondta. Persze ismerős. Vársz már egy órája akkor sem mondod el hiszen nem akarod az illetőt megbántani. Vagy bunkónak tűnni sem szeretnél.

- Szeretnék pár dolgot a gyerekektől is kérdezni. Szabad?

- Persze miért ne lehetne? Ide hívjam őket? - vette elő telefonját.

- Megkérhetlek rá? -mosolyodtam el. Jay felhívta a gyerekeket és kikértünk magunknak sütiket. Én egy kókusz kockával megelégedtem Jay pedig rendelt a két lánynak. Mikor vártunk egy ideje megjelentek a gyerekek. Bár alig lehettek fiatalabbak nálam.

- Szia Lottie vagyok!- mosolygott a fehéres hajú lány. Mindegyikük szeme kéken ragyogott ,mint a mögöttük álló bátyjuknak. Louis-nak könnybe is lábadt a szeme.

- Szia Fizzy a nevem!- mosolygott rám. Kedvesnek tűntek.

- Harry vagyok. Csak nektek is szeretnék feltenni pár kérdést. Külön-külön. Fizzy kezdhetem veled?- kérdeztem felé pillantva mire kacéran pillantott rám. Ebben is hasonlít a bátyjára.

- Nyugodtan. -húzott is odébb pár asztallal.

- Na szóval... Louis-val mennyire voltatok egymással közel?

- Testvérek voltunk. Egymás nyakán éltünk. Veszekedősek voltunk mindig.- mondta csöppet goromba hangsúllyal. Remélem Lottie nem lesz ilyen.

- És tudsz bármit amit rosszat tett?

- Hát régen sokat lázadt. De nem tudok róla ,hogy tett bármit is.- motyogta. Előre látom ,hogy semmit sem tud csak nem akarja ,hogy Lottie-val sokat beszéljek.

- Fizzy tudsz bármit? Londonból repültem el ezért.

- Szép város lehet.- kacagott fel. Felállt majd idehívta Lottie-t aki kissé indulatosan ugyan de idejött mahd levágódott.

- Tudom ,hogy nem ismerted Louis-t. Vak nem vagyok. Ki vagy és miért kutakodsz Louis után? - vizslatott szúrós szemmel.

- Nem az nem úgy volt. Louis felkeresett. Mármint médium vagyok és most Louis-nak segítek ,mert nem tudja halála okát. Gondoltam ti tudtok valamit.

- Értem. És ennyit utaztál a bolondos testvéremért?

- Mindent megteszek ,hogy sikerüljön átkelnie. - néztem rá. Ott ült Lottie mellett aki nem látta.

- Mond a kérdéseket de cserébe kérlek add át neki majd az üzenetem.

- Melletted ül.- simítottam meg a lány kézfejét. - Szóval, te milyen kapcsolatot ápoltál vele?

- Legjobb barátok voltunk és testvérek. Mindig együtt játszottunk, buliztunk, szedtünk fel pasikat.

- Tehát Louis meleg volt?

- Igen. De nem nyíltan csak én tudtam. Meg persze akikkel éjszakánként voltak. De nekik a fele már régen nem is emlékszik rám.