The medium /BEFEJEZETT/

Becca

A Paul-os ügy óta eltelt egy hónap. A szellemek jöttek mentek de könnyűnek bizonyultak. Viszont most egy lány kifogott rajtam. Becca 48 évesen hunyt el tüdőrákban. Évekig szenvedett benne a férje pedig ott állt mellette. De miután ő meghalt a férje öngyilkos lett és átkerült a túlvilágra míg Becca miatta és a dolgaik miatt itt maradt. Volt egy ügye. Egy ügyvéddel egyszer részegre itták magukat majd mind a ketten majdnem megcsalták a házastársukat. Az ügyvéddel kell beszélnem. Csakhogy az ügyvéd elköltözött.

- Ma megtaláljuk. Kidolgoztam a tökéletes tervet. Tudod vannak ezek a házértékesítők. Felkeressük azt aki az ő házát értékesítette. Aztán őt megkérjük ,hogy mondja el hova költözött mert te egy jó barátja vagy és szeretnéd újra felvenni a kapcsolatot vele. - hihetetlen kitartása van.

- Értem. Az eddigi 7 nem működött valószínű ,hogy ez fog. Tényleg. - álltam fel a székről. - Te is jössz?- kérdeztem mintha számítana.

- Persze ,hogy jövök. -mondta mintha ez totál normális lenne. Gyorsan magamra kaptam egy normális ruhát. A hatalmas pulcsiban mondjuk elvesztem. El is indultunk a régi épület felé. Becsöngettem a csengőn. Egy fiú nyitott alsó nadrágban ajtót. Megakadt a szemem felsőtestén nem tagadom. Mondjuk bárkinek mefakadt volna. Félmosollyal mért végig.

- Utcai sutyónak néznélek. De gondolom nem vagy az. - morogta reggeli hangon.

- Szia... szóval az van... a szüleiddel beszélhetnék? A ház előző tulajának... John-nak jó barátja volt az apám.

- Gyere be. - tessékelt beljebb. Akármennyire néz ki egy seggarcnak igazából udvarias. Legalábbis még.

- A szüleim nem is kellenek igaz? Csak az a ribanc aki az ingatlanosunk volt. Itt a száma.- dobott elém egy cetlit.

- Öhmm... köszi.

- Nem akarsz inni egy italt? -kérdezte miközben lenyomott a székre.

- Elnézést van még dolgom. - sóhajtottam mikor elém rakott egy pohár whisky-t. Utálok inni is.

- Szerintem nincs. - hajolt az arcomba. Egy pillanatra lesokkoltam. Mit képzel ez? Hol a többi ember? Mit csinálnak?
- Köszönöm de nem kérek semmit.

- Én viszont kérek belőled. Azt hiszed ,hogy elbújhatsz? Gyere csak!- lökött le a székről egyenesen a falnak és odaszorított. Feltartotta a két kezem.

- Engedj el!- kiáltottam hátha meghalják. És úgy tűnik életemben az első megerőszakolásomat is megúsztam mert a lépcsőről egy idősebb házaspár -nagy valószinűséggel- jött le.

- James! Mi a franc ez? Ki ez? - kérdezősködtek. Látszólag megijedtek mert nagyot néztek amíg a fogvatartóm elengedett és ellökött magától. Óvatosan kislisszoltam és elkezdtem futni. Megnéztem a telefonszámot majd otthon felhívtam.

- Mond neki John Parker-t szeretnéd tudni. - mondta Becca. Kicsöngött. Négy csengés után fel is vette.

- Jó Napot! Margaret Henderson-nal beszélek?

- Igen én volnék miért keres?

- Ohh én Harry Styles vagyok és csak az után szeretnék érdeklődni ,hogy John Parker nevű férfivel maga foglalkozott nem? Azt szeretném tudni hova költözött.- tértem a témára.

- Hát a Rose street 32 be miért?

- Régi barátja volt édesapámnak. Apám mondta ha ő meghalna akkor vegyem fel vele a kapcsolatot. Köszönöm viszlát.- mondtam és ki is nyomtam a nőt. Gyorsan felkaptam a cipőm beütöttem a GPS be az úticélt. Beszálltam a kocsiba és beletapostam a gázba. Odaértem a házhoz. Csöngettem majd egy kopaszodó férfi ajtót nyitott.

- Jó napot. Nem tudom emlékszik-e Becca nevű volt kollégájára. Tudom ,hogy volt egy kis kavarodás maguk között. Én Harry vagyok és médium. Látom a szellemeket. Becca itt ragadt a földön mert a magával lévő viszonyt nem tisztázták.

- Maga totál őrült. Nem léptünk végül félre. Nem történt közöttünk senki. Ő is így érezte igaz? - csak bólintottam. Hátra néztem és Becca karba tett kézzel nézte a beszélgetést.

- Úgy gondolom ,hogy akárhogyan is érzi megérdemel egy bocsánat kérést hiszen maga itatta le.

- Persze persze bocsánat Becca. - mondta totál hitetlenkedve ,hogy ezt teszi.- Jó sajnálom oké?

- Köszi Harry. - mosolyodott el. Oldalra fordította fejét ahogy szokta. Teste kezdett halványodni.

- Viszlát Mr. Parker.- ültem a volán mögé