The medium /BEFEJEZETT/

Louis (1)

Újabb hónap, újabb szellemek és újabb megoldások. Minden ment a maga megszokott útján. Bár, a legutolsó szellem, Adam, nos ő egy kicsit agresszívabb volt, és majdnem a karomat vesztettem a hülyesége miatt, de végül, ő is át tudott kelni. Igazából megértem, hogy miért költözött át másik kontinensre ezek után a barátnője. Elég annyit tudni, hogy Adam rendszeresen bántotta, és fenyegette. A lány elköltözött, a fiú pedig belebetegedett a hiányába. Felkerestem Nellyt, és sikerült vele mindent tisztáznom. Mondjuk nem ment minden úgy ahogy azt elterveztem, mert Adam felgyújtotta a házat, épp, hogy ki tudtam menteni onnan Nellyt. Eléggé megviselt az eset, de mára már túltettem magam rajta.

Vettem egy forró fürdőt, majd kiültem a teraszra, és a csillagokat kezdtem nézni. Szerintem el lehettem pár órát, de amikor már a századik szúnyog csípett meg, akkor úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok tovább, inkább bemegyek, és nézek valamit. Gondosan bezártam az ajtót, mert ugye fő a biztonság, majd az emelet felé vettem az irányt, de még mielőtt felmentem volna megakadt a szemem egy újság kupacon, ami a fürdő előtt hevert. Felkapcsoltam a lámpát, majd leguggoltam, és jobban szemügyre vettem. Több, kisebb cikk volt ott, mind ugyanarról a gyilkosságról, ami még 10 éve történt. Kimentem a konyhába, majd neki láttam az olvasásának, mert eléggé érdekelt már, hogy mit is keres pont itt.

2006. Június 15:

"Egy Louis Tomlinson nevű, 17 éves fiatal eltűnt. Június 13-án bulizni ment a barátaival, de haza már nem ment. Aki tud róla valamit, vagy esetleg tudja, hogy hol tartózkodhat, kérjük jelezze a rendőrségnél, vagy ezen a telefonszámon: +4476975551."

2006. Július 2:
"Louis Tomlinson még mindig nem került elő. Senki nem tud róla semmit, a családja egyre nehezebben viseli az ügyet. Nem nyilatkoztak, és nem is akarnak. A rendőrség rajta van az ügyön, de semmi féle bizonyítékot nem találtak. Ha esetleg valaki tudja, hogy hol tartózkodhat, kérjük jelezze a rendőrségnél, vagy ezen a telefonszámon: +4476975551."

2006. Július 30:
"Még mindig semmi hír Louis Tomlinsonról. A rendőrség továbbra is az ügyön dolgozik, kihallgatták Louis barátait, de ők sem tudtak semmi újat mondani. Kezd reménytelen lenni a helyzet. Valaki látta valahol, vagy beszélt vele, akkor kérjük jelezze a rendőrségnél, vagy ezen a telefonszámon: +4476975551."

2006. Augusztus 29:

"Megtalálták Louis Tomlinson holt testét egy közeli elhagyatott házban. Egy névtelen telefonáló vezette oda a rendőrséget. Egyenlőre még nem mondhat semmit a rendőrség, de egy biztos, meggyilkolták a fiatal. A temetés, szeptember 3-án lesz, a Kálmán utcai temetőben."

2007. Január 23:
"A rendőrség lezárta Louis Tomlinson ügyét. Nem derült ki, hogy ki, vagy mi miatt történt a halála. Boncolást is végeztek, de semmit nem lehetett megtudni. A család elköltözött egy másik országba, nem akartak itt maradni, túl sok emlék kötötte őket ehhez a városhoz."

2007. Február 11:

"Louis Tomlinson szülő háza leégett. Nem tudják pontosan az okát, éppen azon a napon vette volna meg az új család. Ez nem lehet véletlen, mire kezdte mindenki elfelejteni az ügyet, történik egy ilyen baleset. Szerencsére senki nem sérült meg."

Miután elolvastam az összes cikket, nem igazán értettem, hogy ezzel nekem mit is kellene kezdenem, de utána persze leesett, hogy valószínűleg egy szellem hagyta itt nekem, csak azt nem értem, hogy miért nem jelent még meg a szobában.

-Nem tudok segíteni, ha nem hallod amit mondok.-jelentettem ki, és körül néztem, hátha megjelenik az a bizonyos szellem.

-Nem kell nekem megjelennem.-suttogta valaki a hátam mögül, de senkit nem láttam.

-De, meg kellene.-álltam fel.

-Ülj csak vissza Harry.-lökött meg valaki, így pont vissza ültem a székre.

-Nem tudod, hogyan haltál meg? Ezért nem látlak?-kérdeztem.

-Nem is vagy te annyira hülye.-jelent meg előttem, de csak egy pillanatra.

Rövid, barna haja volt, szakadt nadrág, és csíkos felső volt rajta. Kék szemei belevésődtek az agyamba.

-Te vagy Louis?-kérdeztem, de választ már nem kaptam rá.

-Itt vagy még?-kérdeztem ismét, de síri csend telepedett a házra.

Sóhajtottam egyet, majd felmentem a szobába, és befeküdtem az ágyba. Hamar elnyomott az álom, bár előtte még egy kicsit agyaltam ezen a Louisos dolgon. Biztos voltam benne, hogy ő volt az. Remélem még össze futok vele, mert kezdek kíváncsi lenni.

Reggel egy hatalmas csörömpölésre ébredtem. Azonnal lesiettem a konyhába, ami kár volt, mert az egész úszott. A serpenyők a konyha pulton, a hűtőből minden kiesett, és üveg poharak darabjai hevertek a földön.

-Ezt nem hiszem el.-suttogtam, majd sóhajtottam egyet, és felmosóért, lapátért, és vödörért mentem.

Miután mindent össze pakoltam, rájöttem, hogy el kellene mennem vásárolni, mert konkrétan semmi sem maradt a hűtőben, de egy újabb csörömpölésre lettem figyelmes, csak ez most a szobámból jött. Idegesen trappoltam fel, a lépcső majdnem beszakadt alattam. Az ajtómat nem tudtam kinyitni, olyan volt, mintha be lett volna zárva.

-Hagyd már abba!-mondtam egy kicsit hangosabban, hátha az a drágalátos valaki abba hagyja a házam rongálását, de nem ez történt.

Az ajtóm óvatosan kinyitódott, én pedig bementem, majd megláttam az asztalomba belevésett szöveget:

"Segíts. L "

Csak ennyi volt ami történt. Körülnéztem, éreztem, hogy valaki van a szobában, de senkit nem láttam.

-Nem tudok segíteni, ha nem látlak Louis.-mondtam.

-Honnan tudod, hogy Louis vagyok?-hallottam a hangot nagyon közel az arcomhoz.

Éreztem a leheletét, ami iszonyatosan hideg volt. Egész testemet átjárta a libabőr.

-Megjelensz végre?-kérdeztem.

-Minek jelenjek meg? Tudod, hogy hívnak, azt is tudod, hogy miért nem látsz, akkor most már tudod, hogy miért nem tudok átkelni, és azt is, hogy miben kell segítened.-jelentette ki.

-Ez nálam nem így működik. Vagy meg jelensz, vagy nem segítek.-mondtam, próbáltam határozott lenni.

Ilyen szellemmel még nem volt dolgom, szóval nem tudom mikre képes. Megragadta a csuklóimat, és neki lökött a falnak. Végre megjelent. Ahogy hozzám ért, a kezem zsibbadni kezdett. Iszonyatosan hideg volt. Végre szemügyre tudtam venni az egész testét. Ő is ezt tette, bár nem tudom, hogy miért, amikor ő láthatott engem akkor is, amikor én őt nem. Arca kicsit oválisabb volt, szemei csak úgy csillogtak, arca fehér volt. A kezei jóval kisebbek mint az enyémek.

-Most már elengedhetsz.-suttogtam.