The medium /BEFEJEZETT/

Louis (3)

- Nem tudom sajnálom... - aztán eszembe jutott a fránya nyakláncom.
- Vagyis elnézést... a nyakláncom volt. - vettem le majd átmentem a kapun.

- Semmi gond.- mondta. Tovább battyogtam és Louis-val az oldalamon szálltam fel a gépre.

-Már így is hülyének néznek Louis, hogy magamban beszélek, ne szórakozz már az utasokkal.-förmedtem rá.

-Miért ne?-nevetett.

-Louiis!-szóltam hangosabban rá, amikor is egy ember fejére akarta lökni a bőröndjét. Persze mindenki rám nézett, hogy még is mi a bajom, de egy kínos mosollyal lerendeztem az egészet.

Az út többi része nyugodt volt, mondjuk Louist 1szer sem láttam, szóval bele sem merek gondolni, hogy mit is csinált, és kivel. Miután leszálltam a gépről, fogtam egy taxit, majd megadtam Louis régi lakásának címét. Az volt a tervem, hogy elbeszélgetek a mostani tulajdonosokkal, hogy ők mit is tudnak, a Tomlinson családról. De amikor oda értem, akkor nem az várt amire én vártam. A ház romos volt, tiszta gaz volt az egész, hasonlított egy igazi horror házra.

-Louis, azt nem mondtad, hogy senki sem lakik a házban.-sóhajtottam.

-Nem kérdezted.-jelent meg mellettem.

-Most még is mit kellene csináljak?-kérdeztem.

-Talán menj be, és nézz körbe, vagy ha akarod akkor várhatsz még fél órát.-forgatott szemet, majd eltűnt.

-Elnézést, de maga kicsoda?-hallottam meg egy női hangot. Hátra pillantottam, majd egy talán 40 éves nő állt mögöttem.

-Jó napot. Én csak nézelődök. Ezzel a házzal mi történt?-kérdeztem.

-Ezzel a házzal mi nem történt? Nagyon sok dolog, én a maga helyében elkerülném ezt a házat. Állítólag szellem járta hely.-mondta, és lehetett rajta látni, hogy fél. Hát, ha tudná, hogy én is egy szellemmel vagyok, akkor igazán kíváncsi lennék a reakciójára.

-Rendben. Köszönöm, akkor szerintem én megyek is. Viszlát.-köszöntem el, majd úgy tettem, mint aki elmegy. Amikor láttam, hogy már ő is messze jár, akkor vissza mentem a házhoz.

-Szóval szellemek?-jelent meg Louis, már a ház ajtajánál.

Sóhajtottam egyet, majd bementem a kis kapun, amin még kilincs sem volt, így csak be kellett rúgnom a lábammal. A gaz olyan nagy volt, hogy alig láttam ki alóla. A bejárati ajtó be volt zárva, ezért be kellett rúgnom, mert feltörni nem tudtam. Ahogy bementem, rögtön dohos, büdös szagot lehetett érezni. Mindenhol kosz, pókháló, és szemét volt.

-Mondd el, hogy amikor itt éltél akkor mi hol volt.-fogtam be az orrom, mert elviselhetetlen volt a bűz.

-Ez volt itt a konyha.-ment be az első ajtón balra. A szekrény még ott volt a helyén. Azonnal megnéztem a fiókokat, de semmit nem találtam.

-Ott pedig a spájz.-mutatott a konyhából nyíló ajtóra. Benyitottam, de túl sötét volt, a lámpa meg nem működött.

-Itt volt a nappali. Emlékszem, hogy apa szinte itt élt. Minden nap itt volt reggeltől estig. Egy asztal volt a szoba közepén, és egy kis fiók. Benne volt egy telefonszám.

-Ez ismerős neked?-kérdeztem. Éreztem a hirtelen hideget, szóval tudtam, hogy Louis a közelemben van.

-Nem ismerős. Ez kié lehet?-kérdezte.

-Mindjárt kiderül.-vettem elő a telómat, majd bepötyögtem a számokat, és tárcsázni kezdtem.

-Jó napot, Mr. Johnson, pszichológus, miben segíthetek?-szólt bele a férfi.