The medium /BEFEJEZETT/

Louis (4)

-Azt mondtam, hogy azt ne nézd meg!-förmedt rám.

-Én meg azt..-kezdtem el, de hirtelen mellém esett 2 doboz.

-Hééj, Louis, állj már le.-húzódtam teljesen a falhoz, mert Louis össze vissza rombolta a padlást.

-Nem nézem akkor meg.-jelentettem ki, mire rám nézett, és elmosolyodott. Ez a gyerek aztán nem semmi. Eléri amit akar, az biztos.

- Kösz. Jó ,hogy megértetted. - mondta majd megláttam ahogyan a dobozon ül biztonság kedvéért.

- Akkor mond el mi van benne.- mondtam ravaszan. Felhúzta a szemöldökét. Ezzel megleptem. Nem tehetek róla tudnom kell mindent.

- Teljesen lényegtelen dolgok. Kínos lenne ha nézegetnéd.- mondta. Ebből valami perverzség jutott eszembe mint például ,hogy óvszerek vagy pornó CD-k vagy újságok lehetnek benne.

- Jó rendben. Figyelj. Valaki szedett tőletek gyógyszereket. Száz százalékig biztos vagyok benne. Nézd.- mutattam bele egy teli gyógyszeres dobozra. Itt is volt egy telefon szám.

- De tőlünk senki nem szedett gyógyszereket. Lehet ,hogy valaki idehozta.

- Most megtudjuk ,hogy tényleg vagy csak hazudsz.- hívtam fel a számot.

- Jó napot! Magánorvosi iroda. Dr. Barker-rel beszél.

- Jó napot! Mr. Tomlinson vagyok. - mondtam ismét torzítottan.

- Ohh... Adom Dr. Tomphson-t. - mondta hallhatóan kihűlve.

- Tomlinson.- sziszegte idegesen.- Megmondtam magának ,hogy hagyjon a gyógyszerekkel. Azt hittem már megbeszéltük. Engem letartóztattak és átkutatták a házamat gyógyszerek után keresve miattad. Hagyj élni.- csapta le idegesen a telefont.

- Apukám... gyógyszereket szedett? Miért?- akadt teljesen ki szerencsétlen.

- Nem tudom. Miért nem mentem rendőrnek?- tanakodtam. Ha rendőr lennék egyszerűen elfogatnám bármelyiket ,hogy kikérdezzem. De így leültem én is egy dobozra és gondolkozni kezdtem.

- Elmehetnénk anyuhoz.- motyogta.

- Ott lesz apukád is nem? - csillantak fel a szemeim. Bizakodva néztem rá.

- Elvileg.-motyogta. Valamit megint titkol. Miért csinálja ezt?

- Menjünk. Mondasz egy pontosabb címet?- kérdeztem. Már csak mert Montréal elég nagy.

- Nem tudom. Fogalmam sincs hol lakhatnak.- mondta. Teljesen leblokkoltam. Elmegyek én Montréal-ba de... csöngessek be minden házba vagy mi?

- Mi? -mondtam mert csak ennyit tudtam kinyögni. Sóhajtott egyet. Néztem magam elé majd elindultam kifelé. Valami hotel kéne éjjelre. Mert én este nem repülök megint. Az sok lenne a szervezetemnek. Kisétáltam és gyönyörködtem kicsit a lemenő nap látványában. A lehűlő levegő is jelezte az éjszaka közeledtét. Bámulatba ejtett a nap ahogyan lebukik. Louis majdnem a szívrohamot hozta rám amikor rárakta a kezét a vállamra.

- Igaz ,hogy gyönyörű? - mosolygott rám.

- Az. -bámultam rá. Megindult bennem egy lavina. Csodás volt minden. Odahajoltam Louis-hoz és megöleltem. Nem volt különösebb oka mégis jól esett. Egyszerűen meg akartam ölelni. Azt akartam ,hogy tudja ,hogy mellette vagyok. Pár másodpercig tartott. Utána óvatosan ellökött magától.

- Menjünk. Mennünk kéne. Nem gondolod? Szerintem már sötét van. Ne kószálj egyedül itt sötétben. Szóval inkább menjünk.- indult el a földet pásztázva majd eltűnt. Felnevettem. Elindultam egy irányba és egy fél óra múlva tényleg besötétedett. Előkerültek a sikátorokban bujkált emberek sokasága. Magabiztos mégis néha remegő léptekkel indultam tovább szállás után kutatva.