The medium /BEFEJEZETT/

Louis (14)

Kevin elhajolt tőlem, én pedig kihasználva a helyzetet, kirohantam a teremből. Lihegve rogytam a földre, és letöröltem a könnyeimet. Louis jelent meg előttem, akinek arca füstölgött. Akart valamit mondani, de inkább mégse tette. Segített felállni, és elindultunk a kijárat felé. Akkor ő volt. Megmentett.

Hát komolyan elalélok. Megment úgy ,hogy már tudom a kis titkát. Szóval agresszíven drogozott és az elmebeteg barátjára fegyvert is fogott. Te jó ég mibe keveredtem. Haza keveredve Gemma már pakolt össze.

-Majd jövök ha minden rendben lesz. Szia Harry! Louis neked is hali! -simogatta meg a hátam Gemm, majd intve egyet elindult ki a táskájával.

-Harry! Kérlek ne haragudj!- jelent meg Louis a földön ülve szemei tele voltak ki nem engedett könnyekkel.

-Mi? Louis nem jó amit csináltál és ezért nem is az, hogy haragszom inkább másképpen állok hozzád.- közöltem diplomatikusan.

-De Harreh! Mostanra megváltoztam. Komolyan. -morogta sarokba szorítva mindenfajta értelemben.

-Louis... most erre mit mondjak? Tehetek róla ,hogy egy szar alak voltál? Hmm? Mondjad!- emeltem fel a hangom.

- Hát én... csak... francba is már!- kapaszkodott belém, és bár nem éreztem a súlyát térdeim berogytak. Louis elkezdett szipogni, és elkezdtem azon elmélkedni vajon most tényleg sajnálja?

- Louis... kérlek most... hagy gondolkozzak és hagy próbálkozzak összefüggéseket találni. Így elég nehéz.

- Elterelem a figyelmed?- bújt a nyakamba, és fújta ki a levegőt.

- Kissé...- morogtam, de minden erőmet bevetve elkezdtem eltolni a testemtől.

- Nekem meg te.- motyogta csöndesen, majd el is tűnt. Felbattyogtam, előkészítettem egy füzetet és az asztalhoz telepedtem ahol még ott ékesedik a "Segíts L."  felirat. Segítek te barom. Csak ne szédítenél ennyire. Én pedig nem hinnék ilyen nagyon neked. Tollammal dobolni kezdtem az asztalon azon elmélkedve mit is írhatnék rá. Végül összeírtam pár fontosabb infót, majd azt vettem észre ,hogy egy kéz kerül az enyémre és abbahagyom az írást.

- Mit csinálsz? Szerinted bármire is megyünk ezzel? Azzal ,hogy itt írogatsz meg próbálod az embereket beillesztgetni nem lesz jobb, mivel náluk öregebb lehetett a gyilkosom. Harry maradni akarok. 

- Louis hagyjál!- keltem ki magamból teljesen összezavarodva. Felkaptam a füzetet és a tollat majd ki trappoltam a lakásból egészen a nevelőintézetig. Talán itt megnyugodhatok. Talán Kevin segít. Talán nem. Talán nem is kíváncsi rám. Az is lehet, hogy látni sem szeretne. 

- Mehetek?- néztem szerencsétlen recepciósra aki már csak egy lemondó sóhajjal nyugtázta ,hogy velem valami nincsen rendben ,hogy bejárok Kevinhez.

- Szia... figyelj most nem azért jöttem amire gondolsz. És mielőtt hülyeség jut eszedbe nem is a másik lehetőség amire gondoltál. Csak egy kicsi segítségre és nyugalomra van szükségem jó?- magyarázkodtam meggyötörten ránézve a most ágyba kést dobáló Kevinre.

- Szia Harry. Borzasztó vagy tudod? Van képed idejönni úgy, hogy konkrétan az eddiginél is jobban elrontottad az itteni létemet? Berácsozták az ablakomat, mert azt hitték szökni akartam. Levasazták az ágyam ,hogy ne tudjam elmozdítani a többi tárggyal együtt. Mit gondolsz ezek után idejöhetsz csak úgy?- fordult velem szembe.- Azt hiszed szívesen láttalak az eddigiekben? Azt hiszed most szívesen látlak? Mit gondolsz? Mond már el ,hogy lenne már itt nyugodtság amikor te itt vagy? Velem egy szobában? Amikor egy késsel a kezemben bármikor megölhetnélek? Amikor bármelyik pillanatban azt csinálhatok amit akarok? Úgy ,hogy mióta először ide betetted a lábad nem kapok gyógyszeres kezelést? Elmondanád nekem ,hogy tudsz nyugodt lenni egy elmebeteg társaságában?- tette fel sorra a kérdéseket. Egyre közelebb lépdelt míg a mondandója végére elém ért és mellém támaszkodott lemondó sóhajjal.

- Mi?- hökkentem meg.- Miért lennél elmebeteg? 

- Ennyi maradt meg? Gratulálok. Tudod miért? Azért mert gerjedek a kisebbekre. Azért mert kiszámíthatatlan amit teszek. -nézett mélyen a szemembe.- De tudod mit? Segítek. Egy dolog miatt. Mert te is ugyanolyan őrült vagy, mint én.-mosolyodott el és egy mozdulattal ellökte magát. 

- Kö...köszönöm. Azt hiszem.- motyogtam majd le is vágódtam a földre és kinyitottam a füzetet. Kevin velem szemben ült. Azt hiszem feladta. Mármint az életet. Becsuktam a füzetet és hirtelen elhatározásból beültem mellé az ágyra.

- Mit csinálsz? Azzal a gyökérrel kéne foglalkoznod.- morogta. Egyszerűen megfogtam és magamhoz húzva megöleltem. Önszántamból. Benne rekedt egy pillanatra a levegő, majd szaggatottan kifújta. Viszonozta az ölelésem, és éreztem ahogyan az arca fintorba húzódik. Ekkor láttam megjelenni Louist de nem éreztem erőt ahhoz, hogy figyelmet fordítsak rá. Nem tehetem ezt. Nem érzem helyesnek. Nem érzem jónak. 

- Add át neki, hogy mindent sajnálok.- mondta Louis, majd újra eltűnt.

- Sajnálja.- suttogtam Kevin fülébe aki megtörten felnevetett. Utána teljesen a vállamra omlott és megéreztem a nyakamon szótlan könnyeit. Sírt.

- Tudod senki nem ölelt még meg mióta itt vagyok. És előtte sem. Szóval nevetséges.- morogta a nyakamba.- Szánalomból megöleltél. Gyengének tűnök, pedig bármikor foghatom a kést és beléd szúrhatom. Mégsem félsz.

- Akkor nem lenne ki megöleljen.- kuncogtam el magam. Felemelte a fejét és háttal fordult nekem. Előjött minden kialvatlanságom, minden átagyalt éjszaka, és egy romhalmaznak éreztem magam ezért eldőltem az ágyon. Lehunytam a szemeimet és megéreztem Kevint leszállni az ágyról. 

- Mindjárt jövök. Hozok kaját.- nyomott meg egy gombot az ajtó mellett. Megjelent az ajtóban egy őr és meghallgatta a kérését majd el is mentek.

- Féltékeny vagyok.- jelent meg Louis.

- Most miért? Mert egy embernek tönkre tetted az életét és megöleltem? Szerinted egy sajnálommal ezt elintézted? Beraktad ide. -mondtam kissé szemrehányó stílusban.

- Harry az régen volt. Az nem úgy volt. Ugyanannyira benne volt. Most előadja az ártatlant te pedig hiszel minden egyes szavának és akkor nekem ebből mi lesz? Semmi! Abbahagyod a nyomozást se átkelni nem fogok se itt maradni és együtt lenni veled. Nekem abból nincs hasznom ,hogy te eljársz ide és...- itt benyitott Kevin egy tálca trutyival és elhallgatott Louis.

- Egyél.- mosolyogtam rá. Nem volt ínyére a dolog de végül beadta a derekát. Eljátszadoztam a lehetőségekkel ,hogy mi is történhet egyes esetekben. Egyet viszont tudtam. Nem hagyhatom abba Louis nyomozását. Nem tenne neki se nekem jót. Már így is túl messzire mentünk.

- Szeretsz rajzolni?- kérdeztem tőle.

- Valamikor régen azt mondták művész lélek vagyok.- kuncogott fel.

- Rajzolj valamit.- mondtam és odaadtam neki a füzetet és a tollat. Egy pillanatig csak ült, majd elkezdett rajzolni. Én kicsit bevallom elbóbiskoltam mire kész lett de végül pár óra múlva kész lett.

- Kész vagyok.- hívott oda az asztalhoz. Amikor megláttam a rajzot a szavam elakadt. Egy kidolgozott mesterművet láttam igazából. Egy párt rajzolt akinek az egyik tagja a tócsát nézi maguk előtt és abban egy harmadik embert lát. Aki kifejezetten Kevinre hasonlított. A rajzon az eső szitált. A szavam elakadt.