The medium /BEFEJEZETT/

Louis (9)

- Rendben Lou... akkor holnap várost nézünk. De csak egy kicsit és csak azért ,mert még én sem voltam itt és persze azért ,hogy a szervezetem képes legyen repülni és...- nem mondhattam tovább Louis rám vetette magát és össze-vissza puszilgatta arcom ,majd ajkamhoz hajolt..

-Szóval, merre szeretnél menni?-kérdeztem Louistól, amikor is kiértünk a szállodából.

-Hát, igazából tök mindegy. De egy helyre nagyon el szerettem volna jutni.-vártam, hogy folytassa melyik helyre gondol, de nem mondta el.

-Majd én mutatom merre kell menni. Csak eléggé messze van, úgyhogy taxival kellene mennünk.

-Persze, úgysincs már pénzem, szóval ja, költsük el azt is.-morogtam, majd leintettem a legközelebb lévő taxit. Louis elmondta a címet, ami egy ház címének hangzott, de ő azt mondta, hogy nyugodjak meg, majd mindent megtudok. Kezdett kicsit megijeszteni ezzel a titokzatosságával.

Miután konkrétan a semmi közepére érkeztünk, tényleg átgondoltam, hogy mi van, ha Louis igazából egy bérgyilkos, aki más emberekkel dolgozik együtt, én meg vagyok az áldozat, és itt fogok meghalni, majd eltemetnek egy gödörbe, aztán pár év múlva megtalálnak, de akkor már rég halott leszek. Na jó, ez beteg elmélet, nekem teljesen elment az eszem.

-Szóval, miért is ide jöttünk?-kérdeztem Louistól, amikor már elment a taxi.

-Te mondtad, hogy van valami amit titkolok előled. És igen, tényleg van valami.-mosolyodott el, majd elkezdett futni a ház felé, de eltűnt.

-Louis?-kérdeztem, hátha csak szórakozik velem, és itt áll mögöttem, de nem, nem kaptam választ.

Remek. Vettem egy mély levegőt, majd a ház felé indutam. Az ajtó természetesen nyitva volt, és olyan eszméletlen kupi volt, hogy ezt elmondani nem tudnám. Úgy nézett ki a hely, mintha egy óriási buli lett volna itt előző este, annyi különbséggel, hogy por volt mindenhol. Meglepődtem, mert minden a helyén volt, bútorok, tv, szőnyeg, és még a lámpa is működött. Akkor meg mi a fene történt itt?

-Nem változott semmit ez a hely.-suttogott Louis a fülembe.

-Te voltál már itt?-fordultam szembe vele, de ő csak mosolyogva megrázta a fejét.

-Nem állt össze a kép?-kérdezte.

-Hát nem..még nem. Vagy is mi lenne ha elmondanád?-emeltem fel a hangom, mert tényleg kezdett idegesíteni, hogy egy rendes, érthető mondatot nem tud kinyögni.

-Majd rájössz.-vont vállat, és eltűnt, megint.

-Louis! Ez nem vicces! Ne tűnj már el mindig! Kezdesz nagyon idegesíteni. Vagy mondd el miért hoztál el ide, vagy inkább elmegyek!-keltem ki kicsit magamból.

-Szeretem amikor ideges vagy.-nevetett, de megjelenni nem jelent meg.

-Én meg utálom amikor ilyen köcsög vagy!-csattantam fel.

-Huha, eléggé ideges vagy. Nem sokszor szoktál káromkodni.-nevetett.

-Bazdmeg Louis! Mi a faszért csinálod ezt velem?-kezdtem el kiabálni.-Már rég meghaltál! Akkor meg....-hallgattam el, és hirtelen leesett a dolog, hogy Louis miért is hozott el engem ide.

-Na, most már lenyugszol?-kuncogott, és végre megjelent.

-Simán elmondhattad volna, hogy azért jöttünk ide, mert itt voltál utoljára buliba.-morogtam.

-Ez így izgibb volt, plusz végre hallottalak káromkodni, ami egy élmény volt.

-Utállak.-akartam ellökni, de láthatatlanná vált, én pedig egy hatalmasat taknyoltam.