The medium /BEFEJEZETT/

Louis (13)

- Szóval... mint említettem Troy-yal kavartál. Mióta? Volt bármi köze Louis-hoz?- nem értem saját kérdéseim csak lököm hozzá az értelmetlen kérdéseket.

- Figyelj Harry én értem ,hogy eljöttetek tök cuki de... mit akartok ezzel?

- Több dolgot szeretnénk megtudni Louis múltjáról.-válaszolta helyettem Gemma. Ekkor megjelent, vörös fejjel, és Gemma elé sétált.

- BASZD MEG! NEM ÉRTEM MIÉRT KELL ENNEK A PICSÁNAK MINDENBE BELE SZÓLNIA. MIÉRT NEM TUD A SEGGÉN MARADNI, LEGALÁBB 5 PERCET? IGAZÁN VISSZAMEHETNE ONNAN AHONNAN KIJÖTT! -kiabálta Louis Gemmának. 

Kitágult szemekkel meredtem rá, hogy még is mi a baja, de nem is törődött velem, folytatta a beszédét.

- HARRY, NEKED MEG MÁR VAGY 21-SZER ELPOFÁZTAM, HOGY ITT AKAROK MARADNI. NEM AKAROK ÁTKELNI. FELFOGOD VÉGRE A CSÖPPNYI AGYADDAL?

Eddig bírtam nevetés nélkül. Olyan röhögés tört rám, hogy még levegőt sem kaptam, és csapkodtam a térdeimet. A többiek nem nagyon értették, hogy mi a bajom, ezért csak várták, hogy abba hagyjam. Louis szemet forgatott, és vörösödő fejjel bemutatott nekem, és eltűnt.

-Elmondanád, hogy mi történt?-kérdezte Gemma.

-Semmi, semmi.-nevettem fel ismét.

-Melanie, mondj el mindent amit tudsz Louisról.-parancsolta Gemma.

-Háát..igazából voltak olyan dolgai, amiket szinte senki sem tudott.

-Mondd már. Ne keljen mindent kihúzni belőled!-morogtam.

-Louis drogozott, ivott és füvezett. Eléggé durván. Volt amikor teljesen elment miatta az esze. Párszor öngyilkos is akart már lenni. De persze, ezt csak a nagyon közeli barátai tudták róla.-tördelte az ujjait.

-Hogy akart öngyilkos lenni?-kérdeztem.

-Volt amikor felvágta az ereit. A testvére hívta ki a mentőket, így élte túl. De olyan is volt, amikor ki akart ugrani a 6.dikról, vagy csak szimplán túladagolta magát.

Csak meredten bámultam magam elé, és játszódtak le a fejemben az elképzelt események. Ez hihetetlen! Ezeket miért nem említette Louis? Mármint értem, hogy nem könnyű ilyesmiről mesélni, de ez ahhoz képest sok mindenen segíthet.

-Azt tudod, hogy kik szoktatták rá? Vagy, hogy kivel csinálta általában?

-Kevin. Ő szoktatta rá, és tőle szerezte az anyagokat is.

-Akkor ezek szerint beszélnünk kellene vele.-sóhajtottam.

-Egyedül kellene menned. Ez a te ügyed.-nézett rám Gemma.

-Szóval, Kevin a hibás, hogy ilyen lett Louis. Köszönöm Melanie.-álltunk fel, és sietősen távoztunk.

-Akkor majd találkozunk.-öleltem át Gemmát.

**

-Kevin Kox-hoz jöttem. Párszor már voltam itt nála.-jelentkeztem le a portán.

-Akkor biztos tudja már, hogy merre kell menni.-flegmázott az ott lévő szakállas mamlasz.

-Igen.-mondtam gúnyosan, és már el is indultam a "szobája" felé.

Az ajtó előtt megálltam, vettem egy mély lélegzetet, és benyitottam.

-Ohh, helló.-mosolyodott el Kevin.

-Szia Kevin.-sóhajtottam.

-Mit szeretnél?-nézett rám, és megdörzsölte az állát.

-Miért szoktattad rá Louist a drogokra, meg a füvezésre?-ültem le az ágya szélére, és reméltem, hogy nem fog rám mászni, vagy ilyesmi.

-Mert jó móka volt.-nevette el magát.

-Nem. Ez egyáltalán nem jó móka.-csattantam fel, és bosszúsan néztem rá.

-Hidd el, élvezte.-kacsintott.

-És te honnan szereztél anyagot?

-Az neked nem tök mindegy?-állt fel.

-N..nem.-dadogtam.

-Jajj Harry..Annyira butus vagy.-nyúlt az államhoz, de én elhúztam a fejem.

-Nem értem miért vagy ilyen velem. Én csak hozzád akarok érni.-nyúlt ismét az államhoz, de most nem volt időm elhúzni azt.

Vettem egy mély lélegzetet, és felpillantottam rá. Szemei vörösek voltak. Megint füvezett? De hát itt, hogy? Mindenhol kamerák vannak. Elkaptam a fejem, és felálltam.

-Ez így nem fog menni. Őszintén kellene a kérdéseimre válaszolnod, nem pedig rám másznod.-háráltam.

-Mindenre válaszoltam amit feltettél nekem.-kacsintott ismét.

-Te ölted meg Louist?

-Nem.-nevetett fel.-Miért tettem volna, ha barátom volt?

-Mert rászoktattad a fűre, mondjuk azért.

-Figyelj, még sose próbáltad a füvezést, akkor ne vonj le következtetéseket.-nevetett még mindig.

-Hidd el tudom milyen a fű, nem kell kipróbálnom ahhoz, hogy tudjam.

-Az első alkalmat tényleg nem akarta Louis, de utána ő kért tőlem mindig. Én meg adtam neki. Amikor egyszerre többet szív el, vagy vesz be, akkor az ember azt sem tudja, hogy kicsoda, vagy éppen mit és hol csinál. Gondolom az öngyilkossági kísérleteiről hallottál már.

-Nehéz lett volna nem hallani. Nem értem, ha olyan nagy barátja voltál, akkor miért nem segítettél neki leszokni róla?-most éreztem először, hogy normálisan is képes beszélni.

-Én próbáltam. Szinte mindenki próbálta, de hiába. Louis képes volt rám is kést fogni! Képes lett volna megölni ezek a szarok miatt!-emelte fel a hangját.

-Miattad szokott rá.-morogtam.

Rám pillantott, majd rögtön el is indult felém, és elég agresszíven az ajtónak nyomott, majd megragadta a két kezem, és az ajtónak szorította. A feje vörös volt, és azt hittem eltöri a kezeimet.

-Ne hibáztass te is engem! Mindenki ezt csinálta! Megpróbáltam, de kést fogott rám! A saját életem csak fontosabb mint az ő, amúgy is elbaszott élete! Jobb is, hogy meghalt, így legalább nem esett senkinek komolyabb baja miatta!-hajolt egyre közelebb arcomhoz.

Éreztem, hogy a szívem úgy dobog, hogy mindjárt kiugrik a helyéről, és rendesen izzadni kezdtem. A csuklómat meg nem éreztem, de erről ne is beszéljünk.

-Rendben, csak eressz már el.-próbáltam szabadulni, de esélytelen volt.

-Jobb lenne ha leakadnál erről a témáról. Ez már a múlt. Inkább élvezd ki a jelent.-kacsintott, már vagy hatodjára, és kezdtem azt hinni, hogy valami baj van a szemével, vagy belement valami.. Ráhajolt a számra, én pedig sehogy sem tudtam elhajolni tőle.

Könnyeim folyni kezdtek, és annyira undorító volt ez az egész helyzet. De ekkor kivágódott az egyik ablak, de olyan erősen, hogy kitörött az ablaküveg. Kevin elhajolt tőlem, én pedig kihasználva a helyzetet, kirohantam a teremből. Lihegve rogytam a földre, és letöröltem a könnyeimet. Louis jelent meg előttem, akinek arca füstölgött. Akart valamit mondani, de inkább mégse tette. Segített felállni, és elindultunk a kijárat felé. Akkor ő volt. Megmentett.