Álom

1K 87 2
                                    

A tükör elött álltam és mosolyogtam. Nem, ez nem jó. Kell valami... Ránéztem a késre. Miért ne? Az arcomhoz emeltem  a pengét és belenyomtam a bőrömbe. Lassan kezdtem el húzni a fülem felé. Figyeltem, hogy ne vágjak át semmi fontos izmot, ideget és int. A vérem végig folyt az államon és nagy cseppekben hullott a mosdókagylóra. Mikor belenéztem a tükörbe, csak bámulni tudtam magam. Gyönyörű! De még mindig nem jó.  A kést beletettem a zsebembe, a fehér anyag már így is elszíneződött a véremtől. Kihúztam az egyik fiokot és kivettem belőle egy gyufaszálat. Meggyújtottam, majd a szemöldökömhöz tartottam. Fájt. Sokkal jobban fájt, mint a vágások. Felnyikkantam, szemeimből elkezdtek folyni a könnyek. Kezemből kifordult az égő pálcika. Mikor leért a szőnyegre, füst szállt fel. Nyúltam volna még egy gyufáért, de ekkor kinyílt a fürdő ajtaja. Anya lépett be rajta.

- Jeff! Jól vagy? Egy kiáltást hallottam és... - halt el a hangja, ahogy rám nézett.

- Anya. Szép vagyok? - mosolyogtam rá őrülten és teljes testemmel felé fordultam. A kés még mindig a pulcsim zsebében volt. Ő szép lassan végig mért, de nem nézett a szemembe.

- I-igen kicsim, szép vagy - dadogta és elkezdett hátrálni. Mikor találkozott a tekintetünk, tudtam, hogy hazudik. Elindultam felé, mire ő elkezdett futni. Én nem siettem. El kezdtem énekelni az első dalt, ami eszembe jutott. Elértem a szüleim ajtaját. Hallottam, ahogy az a némber a férjét kérleli, hogy hozza a vadászpuskát. Hm, elkéstél. Kinyitottam az ajtót és hangtalanul beléptem a szobájukba.

- Anya, te hazudtál nekem - mondtam, majd leszúrtam. Apa döbbenten nézett rám. Meg akart ütni, de kicsavartam a kezét és hasba szúrtam. Felkiáltott, de befogtam a száját. - Sh...

A pengémet a pulcsim ujjába töröltem é lenéztem a szüleimre. Mindketten meghaltak. Kiléptem a folyosóra. Elindultam a bátyámhoz. Ekkor füstszag csapta meg az orromat. Nem foglalkoztam vele. Beléptem Liu szobájába és leültem az ágyára. Ő rám nézett, mire én befogtam a száját. Szemei tágra nyílták és elkezdett mocorogni.

- Shh... - a hangomra egy kicsit megnyugodott. De hisz... én nem akarom megölni! Vagy mégis? Hisz fél tőlem. El fog árulni. Csak egy hazug. Ugyanolyan, mint az a két némber a másik szobában. Épp ezért, tedd meg! Tedd meg és végre megint minden olyan lesz, mint régen. Hisz ezt akarod, nem? Akkor csináld! - Aludj vissza - mondtam, majd a kést végig húztam a mellkasán. néztem, ahogy elkerekedett szemekkel nézett rám. Kezemet a vágáshoz érintettem, majd benyúltam. Közben az arcát néztem és dúdoltam az altatódalt. A szemeit lehunyta, a légzése gyenge lett. Rászorítottam a szívére, ami egyre gyengébben vert, majd... abbahagytam. Nem tudom, miért nem öltem meg. A tudatom egy percre visszatért, így visszasétáltam a fürdőbe és letettem a kést. Lementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Fogtam egy gyufát és felgyújtottam a függönyöket. Gyönyörködve néztem a tüzet. Hmm... ez egy gyönyörű pillanat a halálhoz.


Zihálva ültem fel az ágyamban és lekaptam a szemfedőt a fejemről. Csak álom volt. Nyugodj meg! Ránéztem az órára. Hajnali kettő. Felálltam és kisétáltam az erkélyre. Csak néztem az eget és gondolkoztam a múlton. Valami nem hagy nyugodni. Mi van, ha... Nem, az nem lehetséges. Csendben felnevettem a hülyeségemen. Ekkor előbukkant egy felhő mögül a telihold.  Hmm... ez egy gyönyörű pillanat az élethez.


Na itt is az új rész. Őszintén szólva félek, mert túl gyorsan haladok ezzel a történettel. Na mindegy.


Crazy Phycho KillersTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon