Crazy Phycho Killers

Az összecsapás (end)

*gyorsan ír valamit*

- Mit reménykedsz? Már úgyis halott vagy - suttogta mögülem gonoszul.

- Be lehet kussolni drága barátom! Ez az utolsó rész, semmi kedvem elrontani!

- Azért nem írtál eddig semmit se, mi?

- Rá kellett készülnöm lelkileg, hogy kicsinálok pár embert!

- Ja, mint például...-kezdte dühösen, de befogtam a száját.

- Shh... ez kulisszatitok. Majd megtudják. Utána majd beszélhetsz. Most meg... ideje lenne elkezdeni, nem?

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Mindenütt fegyverek durrannak el, a füst és puskapor mindent és mindenkit belep. Halálsikolyok és hörgések szállnak felém a távolból. Nem tudom eldönteni, hogy a hangok tőlünk, az antiktól, vagy AZOKTÓL jönnek. Szédülök. Mindenem ég. Talán lázas vagyok. De akkor mit csinálok még itt? Tovább kéne mennem. De merre? Hol vannak? Hol vagytok?! homályos, de hogy történhetett ez meg? Hogy találtak ránk?

- Valaki..? - suttogtam magam elé. Meggyötört lábaimat már nem bírtam magam után vonszolni, így egyszerűen lerogytam a fűbe.

Biztos csak képzelődők. Sokszor előfordult már ilyesmi, hála a drágalátos hangjaimnak ugyebár. Bár igazán befejezhetnék már. Kezdenek az idegeimre menni. Ha már idegekről van szó... Szerintem el kéne mennem egy látásvizsgálatra. Az ott egy ember sziluettje? Vagy csak egy újabb téveszme? Nem. Ő határozottan egy ember. A léptei egyre közelednek, végül megáll tőlem pár méterre. Nem hagytak itt! Akkor van remény!

Ám ekkor egy pisztoly kattanása vágta át az utolsó vágyálmaim foszlányait is. Döbbenten bámultam a most már kibiztosított fegyvert. A hideg fém cső alig egy méterre volt tőlem.

°°°°°°°°°° Pár órával hamarabb °°°°°°°°°

Unottan ültem a kanapéban és néztem át még egyszer utoljára azokat az aktákat. Mindenki itt volt. A legtöbben épp a késeiket és egyéb fegyvereiket készítették elő a támadáshoz. Igen, a nyugodt időknek ezennel vége. Bár nem mintha ez zavarna minket. Jó lenne végre letudni ezt a viszályt.

Az ajtó kicsapódására mind felkaptuk a fejünket. Slendy és Scrath lépett be a hatalmas helyiségbe. A piros ruhás lány vigyorogva huppant le egy szabad helyre. A polip megállt elöttünk és már épp belekezdett volna a beszédébe, amikor a kukászsák félbeszakította.

- Most azt akarod mondani, hogy lehet meghalunk? - kérdezte érzelemmentes hangon. Ja, ezt a srácot aztán semmi se érdekli.

- Igazából tök felesleges akár csak belekezdned is - vágott bele Masky is. - Két lehetőség van. Nyerünk és örülünk az arcunknak, amiért lenyomtunk pár idiótát. Vagy vesztünk és akkor kampec mindenkinek. Szerintem ezen nincs mit megbeszélni. Mindenki tudja miért van itt. Ha nem vállalnák, akkor már rég megszöktek volna. Jeffnek ebben különös tehetsége van - pilantott rám fél szemmel és kajánul elmosolyodott. Külső szemmel úgy tűnhet, hogy csak megint játza az agyát, de ez a beszólás elmegy egy baráti szivatásnak is. Félreértés ne essék, tuti nem lennék képes huzamosabb ideig egy levegőt szívni azzal az öntelt pojácával, de a proxy közül talán ő legnormálisabb.

- Csak annyit akartam mondani, hogy lassan ideje lenne indulni, mert lassan lemegy a nap. De aranyos, hogy ennyire aggódtok - mondta fapofával. Maskyn látszott, hogy visszaszólna, de ekkor Toby felpattant és hadonászó mozdulatokkal kísérve elkezdte kiosztani a parancsokat.