Crazy Phycho Killers

Seedeater

- Tulajdonképpen mit is keresünk mi ezen a mezőn? - néztem körbe értetlenül. Miután a bohóc kiöntötte nekünk a lelkét, még ott maradt egy darabig dumálni és E.J nevét találgatni. A kannibál ezt megunhatta, mert elrángatott minket erre a pusztára, mondván, van itt valami, ami kell neki.

- Vadászunk.

- Aha, remek. És mire? - fordultam felé bosszúsan. Ugyanis itt se ember, de még egy hülye patkány se járt. A fű majdnem a mellkasomig ért és ha Smile nem nyáladzana bele folyamatosan a cipőmbe, akkor már rég a keresésére kellett volna indulnunk. Egyedül a bohóc járt jól a maga két és fél méter magasságával. Jack, aki körülbelül akkora, mint én, most a földön guggolva egy nyomot tanulmányozott. Fekete ruháival szinte beleolvadt a növényzetbe ellentétben velem. Az én - még - hófehér pulcsim úgy rikított a sötétben, mint egy kicseszett karácsonyfa.

- Pszt! - morrant fel a kannibál, miközben felém tartotta a mutatóujját. Na szép.

- Te most lepisszegtél? - akadtam ki.

- Fogd be Jeff. Itt van - ezt olyan vészjóslóan mondta, hogy jobbnak láttam tényleg befogni. Nem is tettem rosszul, ugyanis a csöndben jól hallhatóvá vált az ágak ropogása. Valami magas hang hallatszódott, mintha egy alien szabadult volna el. A bohóccal gyorsan lebuktunk, mielőtt bárki vagy bármi kiszúrhatott volna minket.

A léptek zaja elkezdtek halkulni, majd teljesen eltüntek. Smile folyamatosan a nyakamba szuszogott. Idegesen kaptam a tarkómhoz. A kezemhez valami nyálkás tapadt. Undorodva ráztam le majd fordultam hátra.

- Smile, ne lihegj a nyakamba!

- De hát én nem is… - hallatszódott a kutya hangja mellőlem. Mindketten megdermedtünk és lassan hátrafordultunk.

A lénynek az arca tele volt varrásokkal. A börszínét nem tudnám megmondani, mert csak az arcán hat külömböző árnyalatot fedeztem fel. A teste többi részét fekete szőr borította. Négykézláb is minimum két fejjel nagyobb volt nálam. Hatalmas karmos mancsait behajlította, míg hátsó lábait kicsit berogyasztotta. Kicsit olyan volt, mintha egy hiéna és egy csinpánz zombi utódja lett volna. Szájnyílást nem láttam az arcán, de valahogy mégis rám nyáladzott az előbb. Szemei feketék voltak, amik néha feketén égtek. Óvatosan megkocogtattam a kannibál vállát, de ő lesöpörte magáról az ujjaimat.

A lény fején ekkor szétnyíltak a varrások mentén a bördarabok és feltárult elöttem csodálatosan undorító szájnyilása. A vörös inyek között megbújó éles fogakra sűrűn tapadt a lény nyála. Nyeltem egy hatalmasat. Megpróbáltam mozdulatlan maradni, hátha az bejön. A lény beleszagolt a levegőbe, majd felnyerített. Közelebbről hallgatva a sikolya egyezett egy veloci raptoréval. Mindkettő ugyanúgy kiszakítja az ember dobhártyáját.

Hátrapillantottam a többiekre, de azoknak már hült helyük volt. Ez most komoly?! A lény ekkor rám nézett, a szemei vörös fényben égtek. Most már biztos, hogy én ma innen el nem megyek.

- Ööö szia, te kis… magfaló? - kérdeztem döbbenten, amikor nem az én fejemet, hanem a mellettem lévő növény kalászába harapott bele.

Ekkor Jack odalépett mellém és felhúzott a földről. Furcsán néztem rá, de ő csak a lénnyel volt elfoglalva. Lassan kinyujtotta a kezét és az állat börrel fedett fejére tette a tenyerét. A lény fujtatott egyet, de különösebben nem zavarta a kannibál érintése.

- Ő itt seedeater. Mostantól ő is a csapat tagja.

Bár ez a rész még kedden elkészült, nsgy valószinüséggel csak szerdán kerül ki, hála az én drága wifi barátomnak. Na mindegy...