Crazy Phycho Killers

Vörös szemek és kátrány

Kezemet rátettem az üvegre. Mosolyogva bámultam a tükörképemre. A vágások az arcomon megfeszültek. Néhány heg felszakadt, a vér pedig elkezdett lefolyni kis patakokban az államon. A szemeim megint vörösek lettek, de nem zavart.

Ellöktem magamat az ablaktól és körbeforogtam a szoba közepén. Mint egy gyerek, felnevettem. De… miért is? Mi történik velem? Ez nem én vagyok.

A fejemet fogva mentem ki a folyosóra. Elindultam a lépcső felé, fogalmam sincs miért. Utam végül a konyhába vezetett, ahol épp Slendy főzött valamit. Lopakodva sétáltam mögé.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, mire ilyedten összerezdült. Vihogva álltam hátrébb, hogy ne legyek a csápok közelében.

- Jeffrey… - halálos lassusággal ejtette ki a nevemet és felém fordult. Karmokban végződő kezei veszélyesen közel kerültek az arcomhoz. De rögtön le is ejtette azokat, amikor észrevette a még mindig vérző mosolyomat.

- Veled meg mi történt? - "nézett" végig rajtam.

- Fogalmam sincs - mondtam őszintén.

- He?

- Tényleg. A napokban például többször is vörös volt a szemem. Ami belegondolva tök menő! - kezdtem el lelkesedni.

- Ez nem jó. A tudatalattid kezdi áttvenni feletted a hatalmat.

- És az rossz? - kérdeztem, de nem kellett válaszolnia rá, hogy tudjam. Ha ez megtörténik, már sose lehetek az, aki most vagyok. Valószinüleg begolyóznék. Bár az már megtörtén, szóval fogalmam sincs, mi fog történni, de bisztos nem lesz kellemes.

- Mióta változik a színe? - kérdezte végül a tarkóját vakargatva.

- Úúúgy… öt napja? - nevettem kínosan.

- Valahogy sejtettem - forgatta meg képzeletben a szemét.

- Most akkor mit csináljak? - kérdeztem félve.

- A mentális állapotod elérte a kritikus pontot. Ennek biztos volt valami kiváltó oka.

- Liu - suttogtam, mire a hangok felerősödtek. Felszisszentem, ami nem kerülte el az arctalan figyelmét se. - Csak a hangok - mutogattam kinosan mosolyogva a fejem körül.

- Tehát a testvéred megjelenése. Hmm, érdekes! Meglátom, mit tehetek. Addig is húzz el aludni! - lökött ki a konyhából. Végül a nappaliban helyezkedtem el, kényelmesen elterülve a szófán. Kezembe vettem a kónyvet, amit pár napja kezdtem el olvasni és forgatni kezdtem. Végül egy sóhaj kiséretében felcsaptam és falni kezdtem a sorokat. Régen olvastam már bármit is. Még újságot se. Sose érdekelt, hogy mit hord össze rólam a sajtó.

Merengésemet egy nyüszítés szakította félbe. Lenéztem Smile-ra, aki kiskutya szemekkel nézett rám. Mosolyogva paskoltam meg a mellkasom, mire felpattant és lefeküdt a lábaimra. Visszaemeltem a könyvet az arcom elé és folytattam az olvasást. Már épp belelendültem, amikor valaki hangos puffanással huppant le a mellettem lévő fotelba. Oldalra sandítva Jacket vettem észre kezében egy könyvvel.

- Minek neked egy… névjegyzék? - kérdeztem furán.

- A nevem után kutatok.

- Mi van? - tettem le a könyvet és fordultam felé. Smile felmorrant, de tovább aludt a lábaimon.

- Az igazi nevem után kutatok - egészítette ki előző válaszát.

- Miért, nem Jacknek hívnak?

- Nem - mondta megvetően. Közben unottan lapozgatta a névjegyzéket.

- Nem akarsz esetleg beavatni a részletekbe? - kérdeztem szemöldökhuzogatva.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Részlet a Gyilkos Körök című újságból.

Pár napja egy építkezésen furcsa dolgokat tapasztaltak. Csomó eszköz nem a helyén volt, ráadásul még szurok is száradt rájuk. Ha ez nem lenne elég, egy teli kátránytartály alján egy pulovert és egy táskát találtak. Az építkezést vezető mérnök szerint ezt az anyagot senki se élheti túl, aki beleragad. A rendőrség kivizsgálta, de semilyen hasznos nyomot nem találtak.

Blackville 2014. 08. 21.

Újabb eltünt fiatal. Egy hónapja tűnnek el a városban élő emberek. Az első áldozat Jack Forest volt, őt követte a barátnője és még öt ember. Eddig egy csonka holttestet találtak meg. Az áldozatnak csak a fél lábát és a beleit fedezték fel egy eldugott gyárban. A helyiek a gyilkost Eyeless Jack-nek nevezik. Ezt a becenevet az első áldozatáról kapta. A rendőrség még semmi biztosat nem tud, csak feltételezik, hogy a gyilkosságokkal végződő emberrablásokat egy kannibál követte el.

Blackville, 2014. 09. 28.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

- Neked aztán nem semmi háttértörténeted van - mondtam lenyügözötten. - Lassan ölted meg az exedet?

- A lehető leglassabban - vigyorgott elégedetten. - De jó volt ezt végre elmondani valakinek!

- De akkor most hogy hívjunk? - csatlakozott a beszélgetéshez Smile.

- Hmm… mit szólnál a Tomhoz? Will? Jason? Eric? Nick? - kezdtem el sorolni a neveket.

- Vagy Matthew. Az is szép név - helyeselt Smile.

- Amíg nem jövök rá, ki is vagyok, vagyis csak voltam, hívjatok E.J. - nek. Már megszoktam - mondta, majd tovább olasta a névjegyzéket.

Hú, egy óra alatt szinte semmi nem jutott eszembe, de végre sikerült egy elfogadható részt csinálnom! :)
Egyébként E.J. - nek két története van. Az egyik ez, amikor a barátnője megöli, a másik pedig azt hiszem a II. Világháborúban játszódik. Bár a háborús az ismertebb, nekem ez a változat jobban tetszik.
És hamarosan itt a Halloween és mindjárt elérjük a 2k megtekintést. Szóval hamarosan hozom a beigért Laughing Jackes részt is.
Egyébként nem tudom, melyik napra esik a Halloween, de ha kedre, akkor két rész lesz, ha pedig egy másik napra, akkor plussz egy résszel várlak titeket.
Addig is sziasztok! =}