Crazy Phycho Killers

Piroska (teljes)

Alighogy beléptem a nappaliba, már nyílt is az előszobába vezető ajtó. Egy piros köpenyes alak lépett be rajta. Kezein különböző méretű kesztyűk voltak, ugyanolyan színűek, mint a zoknijai. Fekete topánkát viselt. Barna haja két copfba volt fogva. Egyszóval olyan volt, mint Piroska, egészen addig, míg le nem vette a fejéről a csuklyáját. Az arca egyik felén egy hatalmas seb tátongott, a másik pedig olyan volt, mint egy porcelánbaba feje. Egy régi, repedt babáé. Mindannyian döbbenten bámultuk a lányt, aki halkan nevetve álldogált Slendy mellett.

- Srácok, bemutatom nektek Scracht - et. Ő a család új tagja. Viselkedjetek vele... hát... viszonylag normálisan.

- Ezen most mit értesz, Mi teljesen normálisak vagyunk! - kiáltott fel Clockie, majd összenevetett a proxyval. Ők négyen nagyon összenőtek.

Az ismeretlen lány körbepillantott, majd intett egyet. Ezután leült egy szabad puffra és ránk nézett.

- Ez aztán a nagy ház - füttyentett elégedetten.

- Scratch azért van itt, hogy segítsen. Valaki körbevezetné a birtokon? - nézett ránk a polip és állapodott meg a nemlétező tekintete rajtam. - Á Jeff, kösz, hogy jelentkeztél.

- Mi?! Na álmodj róla! Egész nap azt a szörcsomót kergettem, nyálas vagyok és semmi kedvem bébicsőszködni.

- És mégis elvállalod? Nagyon kedves vagy. Na csapat, oszolj - csapta össze két kezét.

A többiek egy másodperc alatt eltüntek. Sally, Ben és a bohóc egyszerűen köddé váltak, a proxy és Clockwork az ablakokat választották, míg Jack egyszerűen felment a lépcsőn. A lány unottan állt fel és nézett rám. Vonakodva áltam fel.

- Hello, a nevem Jeff. A többieket majd úgy is megismered. Akkor mehetünk? - néztem a lányra, aki bólintott.

- Mondd csak, kezdhetnénk a kertel? Az olyan szép.

- Tőlem - emeltem fel a kezem és indultam el az üvegajtó felé.

- A többiek miért nem itt mentek ki? - érdeklődött a lány.

- Slendy kérte, hogy legyünk normálisak. De minek, ha úgy is velünk kell ezután együtt élned. Egyébkét a proxy mindenki szemében radikális - legyintettem. - Egyébként ez itt a fészer - böktem a romos épületre. Összesen kétszer voltam itt, egyszer, mikor Slendy körbevezetett minket, másodszor pedig ki kellett operálnom a deszkák közül Smile labdáját. Apropó Smile. Fogalmam sincs, hova tünhetett. Bár lehet, hogy valaki továbbküldte a képét és elment embereket terrorizálni. Végülis creepypasta.

- Nem a legszebb hely...

- Ennél van rosszabb is.

- Egyébként mi az a proxy? - fordult felém Scratch.

- Emlékszel arra a három srácra? A szemüvegesre, a zsákfejűre és a maszkosra. A nevük Toby, Hoodie és Masky. A proxy az ő alakulatuk.

- És az a lány ki? Tudod, akinek a szeme helyett egy óra van.

- Ő Clockwork. A csapat nagydumása. Nem akarsz vele veszekedni - érintettem meg a vállát.

- Én se vagyok egy védtelen piroska - húzta mosolyra fekete-piros száját.

- Asszem kedvellek - néztem rá szintén vigyorogva.

- Mondták már nektek, hogy összeilletek? - kérdezte egy gúnyolódott egy hang mögülünm, mire bennem megfagyott a vér. Hátrafordulva szembetaláltam magamat egy vörös szempárban. Nő fekete nővérruhát viselt, piros keresztekkel díszítve. Egyik kezében egy a ruhájához illő orvosi láncfűrészt tartott, ami néhány helyen barnálott a rászáradt vértől. Testét varratok tarkították, haja félig eltakarta az arcát. És hogy én ettől miért rémültem halálra? Ugyanis a vörösszemű nővér halhatatlan. Bármijét vágod is le vagy ki, ő simán feáll és tovább küzd. Épp ezért nem jó, ha az ellenségednek tudod. Márpedig mi nem vagyunk puszipajtások.

- Ő ki? - suttogta Scratch.

- Az ellenség egyik embere. Ann nővér - mondtam szintúgy halkan. - Mondhatni jobb, ha elkerüljük.

- Ne becsülj le. Ezt fogd meg! - nyomott a kezembe egy fekete Döbbenten markoltam rá az anyagra és figyeltem, ahogy a lány megindul Ann felé. Nagyon gyorsan mozgott, még az élőhalott szemmének is gyorsan. Egy másodperc múlva a nővér hörgő hangot adott ki, ahogy egy hosszú tű átment a nyakán. Scratch nem állt meg, hátulról átdöfte a lányt, aki hangosan felsikított. Piroska a fekete cérnával áthurkolta néhány fa törzsét, majd újra Annnek esett, egészen addig, amíg az nem mozdult vagy adott ki hangot többet. Ezután odalépett mellém, kikapta a kezemből a madzagot és egy takaros kis csomót kötött rá. Ezután letörölte a tűjéről a vért és rám nézett.

- Csak ennyi? - kérdezte, mire az állam a földet súrolta. - Mi az? Drasztikusabbra számítottál? - nézett a jelenleg halott nővérre. Én csak bologatni tudtam. - Na mehetünk?

Na itt is van kibőbítve. Komolyan azt hittem, ma több időm lesz. Helyette majdnem kinyiffantam. Jó tanács. Ne más védőfelszerelés nélkül hegyet, ami ráadásul meredek, csúszós és magas. Főleg lappangó tériszonnyal. Na jó, nem untatlak titeket. Jó éjt! Vagyis hajnalt!