The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)

2. fejezet: Ilyen egy jó barátnő...

Amint kicsinosítottam mindent újonnan "szerzett" lakásomban, úgy gondoltam ideje lesz lefeküdni aludni. 
Megfürödtem, fogat mostam, kifésültem a hajamat, majd laza lófarokba kötöttem. A szobámban a magamra tekert törölközőt ledobtam, és felvettem a pizsamámat.
Fekete-fehér, akárcsak egy boci. Imádom.
Ah...igen. Ilyenkor szokták mondani, hogy gyerekes vagyok. De aki nem szeret, ne szóljon hozzám, nem is kell elfogadni, egy ember nem sokat számít.
Végül belevetettem magamat a pihe-puha ágyamba, és az oldalamra fordulva próbáltam mély álomba szenderedni...ami valószínűleg otthon sikerült volna magyarban. Ez a kilenc órás időeltolódás nem lesz a szívem csücske egy ideig. 
Forgolódtam, vergődtem az ágyamban, míg nem egyszer csak a telefonom csörgése zavart meg, semmittevésemben.
Levettem az éjjeliszekrényről a hangoskodó tárgyat, és a képernyőjére néztem, hunyorogva, a hirtelen jött éles fénytől.
Rinnie...
Próbáltam felvenni a nem álmos énemet, erőt véve magamon, mert bár elaludni nem sikerült, fáradt voltam az egész napos járkálás után.
-Szia! -köszöntem csilingelő hangon, ahogy szoktam is
-Szia! Most azonnal gyere videohívásra! Segítened kell!
-Mi? Most? Minek? -értetlenkedtem
-Holnap randim lesz, és ruhát kell választanom... -dünnyögött
-És ezt este tízkor kell? 
-Igen...amúgy is nálatok nappal van nem mindegy? 
Ekkor jutott eszembe, hogy majdnem elszóltam magamat. Mekkora egy idióta vagyok...
-Aish...jó. Várj! -morogtam, és kinyomtam
Basszus. Most hogy a szent szarba csináljak világosságot? Kint korom sötét van már, és itt is. Ha villanyt csukok az meg elég fura lesz.

Végül a lámpa mellett döntöttem, mert jobb ötletem nem volt. Visszahívtam dilis barátnőmet, és bekapcsoltam rajta a videot. 
Bassza meg...
Pizsamában vagyok...
Gyorsan felugrottam levettem magamról a felsőt, és egy csipkés blúzt kikapva a szekrényből, magamra húztam a lehető leggyorsabban.
 Épp időben, mert már fogadta is a hívásomat.
-Végre...-sóhajtott
Megforgattam a szememet, és a selfie botom segítségével tartottam a mobilomat. 
És elkezdett ruhákat próbálni...

*Két óra múlva*

Már legalább a negyvenedik ruhát próbálja fel, ha nem az ötvenediket. Én már a harmadiknál elkezdtem dicsérni, mennyire jól is áll neki, a fekete, csipkés hátuljú, combközépig érő egyberuha, mely a mellrésznél középen ovális lyukkal van díszítve, kissé vaddá téve a darabot.
De nem.
Szerinte egy randira, nem illik felvenni feketét. Viszont akkor kezdett el betelni a pohár, amikor egy hajszálpontosan ugyanolyan ruhában vágódott a kamera elé. Annyi különbség volt a két textil között, hogy ez fehér színű volt. 
De ez azért nem felelt meg az elvárásainak, mert túl világos. Kezdtek olyan pillanataim lenni, ahol legszívesebben letettem volna a kagylót, és az oldalamra fordulva merültem volna álomba.
-Soph! Sophie! Figyelsz Te rám?
-Ja, igen. Akkor emellett döntesz? -érdeklődtem, aprócska reménnyel hangomban
-Nem is tudom...biztos jó lesz?
-Én már a harmadiknál is azt mondtam, hogy tökéletesen festesz.
-Aish. Tudom! De nem veszthetem el az esélyemet. 
Fordult egy párat a tükre előtt, majd felém fordulva kijelentette, hogy ez lesz az. Hatalmasat sóhajtottam, legnagyobb megkönnyebbülésemre.
-Akkor jó éjt, Rinnie! -integettem
-Neked pedig további szép napot Sophie! Szia! -húzta el a végét, és egy mosoly közepette letette
-Hahh...
Visszavettem pizsamámat, és úgy gondoltam, most már tényleg ideje van aludni. Oldalra dőltem az ágyamban, és néhány lapos pislogást követően, elaludtam.

*Reggel*

A telefonom zizegésére ébredtem. Kinyomtam az ébresztőórát és megnéztem mennyi az idő.
Kilenc óra húsz perc.
Hm...elfogadható.
Nehezen bár, de kikászálódtam melengető ágyamból, és a fürdőszobába siettem. Fogat mostam, kivasaltam a hajamat, és a sminkjeimhez léptem. Előkerestem a megfelelő darabokat, és letettem a pultra.