The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)

12. fejezet: Almost Kiss

A koncert után kifulladtan, izzadtan, büdösen jöttek le a színpadról a srácok.

-Nah...milyenek voltunk? -lihegett Nam

-Elképesztőek...tényleg...szavakat nem találok.

Elégedetten mosolyogtak, majd berohantak az öltözőbe. Én lassan követtem őket, hiszen csak annyi dolgom lesz, hogy lemossam a sminkjüket.

Lassan huppantam bele a sminkesszékbe, mivel hallottam, hogy mindannyian zuhanyoznak.

Szerencséjük van, hogy itt volt külön, fürdésre alkalmas helyiség. Nem minden koncerthelyszín biztosíthat ilyet.

A mobilomon kezdtem el böngészni. Felmentem Twitterre, és az első dolog ami fogadott, az az volt, hogy egy fan-felhasználó, kamu hírt terjeszt még mindig rólam és Yoongiról...

Miért kell ezt?

Idegesen csaptam le a telefont pultra, és temettem arcomat a tenyereimbe.

-Mi a baj?

Hirtelen felkaptam a fejemet, hiszen úgy tudtam mindenki fürdik. Sugával találtam szembe magamat.

-Semmi...

-Sophie...Mi van?

-Mondom, hogy semmi!

-Velem ne kiabálj! Idősebb vagyok, és fiú!

-Sajnálom...

-Szóval akkor, mi bánt?

Felvettem a telefonomat, előkerestem dühöngésem okát, és a képébe nyomtam a mobilt.

-Ez? Ezen kár őrlődnöd. Nyugodj le, most az a lényeg! Hagyjad ezeket. Ők ilyenek. Neked viszont nem tesz jót, ha mérgelődsz!

-Jó! -erősítettem meg copfomat, egy húzással- Köszönöm. -öleltem át

-Mégis mit? -viszonozta a gesztusomat

- Hogy bízol bennem, és mellettem vagy. Rosszabb fogadtatásra vártam.

-Már a kórházban is öröm volt nézni, ahogy alszol. Valahogy. Megfogtál a kisugárzásoddal. Jó benyomást keltettél.

Csak elmosolyodtam, és elengedtem.

-Na csüccs ide, had mossam le azt a kegyetlenül elkenődött sminkedet. -paskoltam meg a széket

Eleget tett kérésemnek, és bele is kezdtem munkámba.

Yoongi után sorra jöttek a többiek is. Legnagyobb meglepetésemre, mindenkivel beszélgetésbe tudtam elegyedni, és úgy éreztem, minden tag valamilyen szinten közelebb került hozzám.

Utolsóként Jiminnel kellett foglalkoznom, és talán az ő társaságában voltam a legfeszültebb.

Néma csend uralkodott a sminkesszobában, hiszen a többiek az öltöző, egy másik részében készülődtek a haza útra.

-Khm...és amúgy...milyen egy idolokkal teli lakásban élni? -törte meg a kínos csöndet.

-Hát...ez az egy nap eddig jól alakult. -mondtam zavartan

Nem számítottam rá, hogy mondani fog bármit is.

-Miért érzem, hogy feszült vagy a közelemben?

Kinyitotta egyik szemét, ellentétesen azzal, amelyiken épp dolgoztam, és szinte átlyukasztotta az arcomat pillantásával. Próbáltam úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, hogy néz, de valljuk be, elég hülye dolog volt tőlem.