Sophie Smith, egy angol származású lány, aki családjával 3 éves korában Magyarországra költözik. A középiskolában jön össze cserediák barátjával Shawnnal. Vele nem minden úgy alakul, ahogy a lány szerette volna; szakításuk után Sophie menekül az eml...
-Na és? Van valakid? -kérdezte barátnőm, miközben egy pohár üdítőt toltam elé
-Rin...komoly!? Életünkben először találkozunk, és ez az első kérdésed? -forgattam meg a szememet, és felnevettünk
-Hát most na. Érdekel...-vigyorgott
Felálltunk, és a nappaliba mentünk, ahol elterültünk a bőrkanapén. Felkapcsoltam a tévét, hogy legyen egy kis háttérzaj, és ismét beszélgetésbe bonyolódtunk.
Végül kilyukadtunk a randi témához is.
-De figyelj...menj el. Majd max holnap is találkozunk! Miattam ne hagyd ki!
-Most érkeztél...veled akarom tölteni a napot. -húzta a száját
-És mit szólnál ahhoz, ha hazakísérnélek, és kisminkelnélek, meg felöltöztetnélek? Úgyis értek hozzá, ez a munkám.
-Miért nem ezzel kezdted? -kuncogott
Miután megbeszéltük véglegesen, hogy igenis elmegy arra a randira, visszaírt a srácnak, és már indultunk is hozzá.
Amint leértünk a földszintre, és kimentünk az épületből, fogtunk egy taxit -jobban mondva fogott ő- és elfuvaroztattuk magunkat.
Meglepődtem, amikor láttam, hogy nem lakótömbhöz érkeztünk, hanem egy kedves, aranyos kis kertes házhoz...emlékeztet a magyarországi otthonomra.
Kiszálltunk a sárgára festett járműből, és amint sikerült kinyitnia a kaput, bementünk.
A lakás belülről csodaszép volt. Leginkább a lila, rózsaszín, és fehér színek imponáltak. Igazi csajos lakás.
De ami még "lányosabbá" tette: Egy tündéri kiskutya.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Édesen pislogott rám sötét szemeivel, melyeket kiemelt hófehér bundája.
Leguggoltam hozzá, míg Rinnie elment a mosdóba, és a kis drága az ölembe fészkelte magát. Törökülésben foglaltam helyet, a falnak dőlve, a kutya pedig a térdemre tette fejét, aprókat szusszantva.
-Hjaj...látom összebarátkoztatok. -guggolt le a gazdi is állatkájához, és megsimogatta a fejét
-Igen. Nagyon aranyos... mi a neve? -mosolyogtam
-Jjanggu...
-Jjanggu? Mint Jiné?
-Igen...tudod, hogy odáig vagyok érte. Imádom...-sóhajtott egyet, és a kutyát arrébb hessegetve, felhúzott, és a kanapéra huppantunk, egy kis BTS hallgatás közben.
-Na de...ha már itt tartunk. Beszéljünk a srácokról is...-csillantak fel a szemeim- ...Milyen volt a koncert?
-Ah...ne is mondd. Isteni! Annyira mások élőben, mint képernyőn.
