The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)

11. fejezet: Még valami esetleg?

*Sophie szemszögéből*

Amikor este Suga, úgymond beavatott a legnagyobb titkába, elmondhatatlan érzés ölelt körül. Nem lehet szavakba önteni.

És akkor azt sem tudtam igazán meghatározni, hogy jó-e, vagy rossz.

Nehéz volt.

Szörnyű volt felfogni.

Olyan mesébe illő, mindez.

Hiszen. Néhány napja, még a legjobb barátnőmnek sírtam el a bánatomat, hogy mennyire is szeretnék a BTS-szel találkozni.

Erre.

Egy laza, hétköznapi napnak indult az a bizonyos reggel.

És mi lett a vége!?

Felfordult, megbojdult minden. Fenekestül felfordult az egész életem.

Mit is mondhatnék erre?

A szó legnemesebb értelmében megfordult velem a világ.

Egy olyan állást kaptam, amilyenre még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.

A Bangtan Boysnál dolgozhatok, és lakhatok. Ez pedig mindennél jobb dolognak bizonyul.

Aztán...még most lehet így gondolom. De mi van ha pár hét, esetleg hónap múlva megunom a sok utazgatást, és magát az állást.

-Aish...

Elhesegettem ezeket a gondolataimat. Hiszen hogy is lehetne megunni egy ilyen munkát? Ha más miatt így is történne, a banda biztosan megváltoztatná a véleményemet a jó felé.

Nem lesz semmi baj! Magabiztosnak, és pozitívnak kell lenni.

Nem szabad bebeszélni magunknak a rosszat, mert magunkhoz vonzzuk ezáltal. Csak a jelennek fogok élni, és semmi másnak.

Boldog leszek!

Ágyamban ülve, takarómat magamon birizgálva gondolkodtam, elmélkedtem magamban.

Az idő már olyan hajnali kettő fele járhat, én mégsem tudok álomba merülni.

És ennek két nyomós oka volt:

Az egyik, hogy még mindig nem szoktam meg az időeltolódást, a másik, hogy bennem voltak az emlékek, és az adrenalin is dolgozott bennem, mely fenntartott, és nem hagyott aludni.

Végül úgy döntöttem, fejemet a párnámra hajtom, és ennek eredményeképpen sikerült mély álomba szenderülnöm.

*Reggel*

Hogy mi az, amire reggel ébrednem kellett?

V, és szeretett Yoongi "barátom" veszekedése.

Furcsa ezt mondani, két-három napos ismeretség után.

Lassan felültem ágyamban, és megdörzsöltem szemeimet.

Az órára pillantottam, és meglepve konstatáltam, hogy hét óra van.

És Suga fent van ilyenkor!? Mi történhetett?

Már indultam volna el az ajtó felé, ha eszembe nem jut, hogy így nem mehetek ki.

Mit gondolnának rólam...

Gyorsan bementem a saját fürdőszobámba, és megmostam arcomat, fogaimat is megsíkáltam, hajamat pedig laza copfba kötöttem. Egy vékonyka tusvonalat húztam vízvonalamon, hogy mégis legyen valami kis smink is rajtam, de előtte, vittem fel bőröm felületére az alapozómból.