The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)

7. fejezet: HYUNG!

*Jimin szemszögéből*

Az a nap...nem szabadott volna megtörténnie.

Alapból nem akartam arra a helyre menni, tudtam hogy tele van fanokkal, és a menedzser hyung sem örül, ha elbóklászunk egy magunk. De végül Hoseok hyung hosszas nyaggatása után kénytelen voltam bele menni egy akaratlan dologba.

Mivel alaphangon messzire volt a hely, nem is értettem miért nem egy közelebbihez megyünk, de beletörődtem.

Szerintem az odafele úton kiosztottunk legalább húsz aláírást...

Fárasztó tud lenni az idolok élete.

A kávézóhoz érve hatalmas meglepetésemre szinte csak felnőtt férfiak tartózkodtak, akik -öltözködésükből ítélve- üzletemberek lehettek.

Hope hyung odavezetett bennünket egy asztalhoz, ami az épület sarkában helyezkedett el...tökéletesnek bizonyult.

Viszont a pincér lány, aki kiszolgált bennünket, egészen véletlenül ismerte a bandát, és egy "OPPA" kíséretében sarkon fordult, majd vissza...

Annyira kíváncsi lennék mit éreznek ilyenkor az emberek...össze-vissza dadognak, mosolyognak, legyezik magukat, dobálják a hajukat...kinek jön ez be!?

Legyen magabiztos, bátor, és talpraesett.

Amíg ezen gondolkodtam, kicsit sikerült elbambulnom, aminek hála, az asztalon üldögélő vizes kancsó tartalmának egy része, ismeretlen okokból -V elmondása szerint- az ölembe borult.

Rákvörös fejjel -a méregtől- trappoltam ki a mosdóba, imádkozva azért, hogy legyen tele a papírtörlő adagoló szerkezet. Beérve a modern helyiségbe, kitéptem egyszerre legalább öt darab papírt, és törölni kezdtem a vizes nadrágomat. Hallottam, hogy a két nem normális társam, akik közül az egyik a hyungom, mégis több ésszel rendelkezem, hahotázva jönnek befelé. Szikrákat szóró szemekkel néztem rájuk, ők mégis jót nevettek reakciómon. Normális esetben lehet én is így tennék, de a korai órákban, (tíz óra múlt, viszont nekem ez korán van) nyűgös, és fáradt vagyok. Majd belejövök egy óra múlva a "bulizásba", hangulatcsinálásba. Addig élvezem V hülyeségeit.

-Jimin-ah, nagyon felhúztunk? -kérdezte Taehyung

-Hol marad a hyung!? -vonom fel a szemöldökömet

-Két hónap van közöttünk, me...

-Két hónap, és tizenhét nap...-vágtam közbe, és emlékeztettem

-Törődj bele, hogy nem foglak hyungozni. Örülj, hogy Kook betartja...

-Az még szép lenne, ha nem...-morogtam

-Na...legyen már benned élet...-kócolta össze a hajamat Hobi hyung

Megforgattam a szememet, és eljöttem a mosdókagyló elöl, majd elindultam kifelé, nyomomban a két hülye gyerekkel.

Mikor visszaértem az asztalunkhoz, észrevettem, amint két fanlány, őrülten vihorászik, kuncog, olvadozik...

Miért nagy dolog az, hogy eljöttünk kávézni a reggeli órákban? Mi is emberek vagyunk, szoktunk enni, inni...Megértem , hogy idol vagyok, de attól még életem is van.

Levetődtem az egyik sor kanapé szerűségre, majd a telefonomat véve kezembe megnyitottam a kamerát, és mikor a két társam is megérkezett, készítettünk egy selcat, amit majd kiposztoltam Twitterre, leírva a fanoknak, mennyire szenvedek. Ekkor az egyik irányból, egy kisebb zaj támadt, így oldalra fordítva a fejemet, megláttam annak forrását.