The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)

9. fejezet: I trust in you

Próbáltam feldolgozni a hallottakat, viszont erre már, tényleg nem volt egyetlen pozitív gondolatom sem.

Újra felvetettem a tényt, miszerint hét fiúval élnék.

Azért...ez nem egy félvállról vehető dolog. Ráadásul...idolok.

Jesszus...mibe csöppentem.

-Ez...ez lehetetlen...-motyogtam

-Már miétt is lenne az? -kérdezte PD-Nim

-Egyáltalán a srácok beleegyeztek? -tértem ki a kérdés elől

-Mind rábólintottunk. -jelentette ki mosolyogva a Leader

-Még Yoongi Oppa is? -kerekedtek ki szemeim

-Naa...nem vagyok én olyan mogorva, rideg szívű, te Törpe. -vágta oda

Elpirultam a jelzőn, és talán halvány mosoly is kiült arcomra.

-Nos!? -türelmetlenkedett az igazgató

Mondhatom nagyon kedves...ez nem ilyen egyszerű döntés, hogy egye fene, vágjunk bele. Ő is megérthetné.

-Nincs gondolkodási idő?

-Erre már nem tudok haladékot adni...

-Hahh -sóhajtottam egy nagyot

Életem legjobb álláslehetőségét kínálták fel nekem, én mégsem vagyok képes elfogadni...na nem mintha olyan kis pitiáner dolog lenne ennek az oka.

De nekem munka kell, és nincs időm agyalni ezen, szóóóvaaal:

-Legyen! Benne vagyok! -mondtam ki határozottan, mire mindenki ujjongásba kezdett

-Rendben Sophie! Akkor küldök veled egy biztonsági őrt, hogy épségben bepakolhass, és költözhess.

Megköszöntem a segítséget, elbúcsúztam egyenként a srácoktól, és amikor Sugahoz értem, egy különleges, mégis zavarba ejtő mondattal jutalmazott:

"Este mutatok egy helyet! Muszáj lesz beszélnünk!"

Én egy aprót bólintottam, miközben alsó ajkamat rágcsikáltam.

Most már egészen biztos, hogy estéig, csakis ezen fogok rágódni.

Mire leértem a hatodikról -természetesen lifttel- mát egy fekete öltönyös alak várt a recepció szerűségnél.

-Indulhatunk? -kérdezte mosolyogva

Bólintottam, és úgy szálltunk be a járműbe, mely elszállított, idáig otthonomként szolgáló lakásomba.

Gyorsan rohantam a megfelelő számú emeletre, és az ajtón berontva, minden szükséges dolgot, a bőröndömbe hajítottam, mely tartalmazta a ruháimat, sminkkészletemet, hajvasalómat, és személyes tárgyaimat.

Nem akartam megvárattatni a "személyzetet" sem, így amilyen gyorsan csak tudtam, mentem is vissza az autóhoz.

Míg bepakolt nekem, én beszálltam a hátsó ülésre.

Gondoltam, írok a szüleimnek egy levelet, hogy az eddigi idő alatt, mik történtek, belevéve a jelenlegi helyzetet is, a költözéssel egyetemben.

Míg utaztam, végeztem is az elintéznivalóimmal, és várva az út végét skandáltam a környéket.

Nem túl sok ember jár errefelé, mégis szépek, rendesek, és tiszták az utcák, ami meglepő, egy ilyen kihalt környéken.

Végül hangos nyikorgás kíséretében fékezett le a jármű, a dorm előtt.

-Kisasszony! Kérem, hogy ebbe az épületbe fáradjon be, ez lesz a Bangtan dormja. -mutatott egy fehér színű ház-szerűségre- Egy tag van itthon, ő fogja segíteni, délutáni tevékenységeit.