The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)

5. fejezet: Save me~

Könnyes szemeim miatt nem láttam tökéletesen megmentőmet, kinek a karjaiban heverek. A homályból tökéletes arcéleket, vonásokat vettem ki, és aggódó szemeket, elnyíló ajkakat. Ismerős volt, és mindaddig fel sem ismertem, míg puha ujjaival le nem törölte a könnyeimet, én pedig a szememből ki nem simítottam azt a néhány szál csapzott hajszálat.

Jimin...?

-Jól vagy? -kérdezte lágy hangon

Bólintottam...képtelen voltam hangot kiadni. Ledermedtem, megfagytam, nem reagáltam. Leblokkolva markolásztam még mindig karját, amellyel tartott.

Lassan felhúzott normál álló pozícióba, és egyik kezével átkarolta a derekamat.

Ijedten néztem szemébe, és látszódott tekintetemben a kérdés: Mit akarsz tőlem, Park Jimin?

Lehajtotta fejét, lassan, mégis vadul marta meg száját, amit aztán elengedett, másik kezével hajába túrt, majd egy hirtelen mozdulattal rántott közelebb testéhez, és ajkaim után kapva csókolt meg.

Ziháltam, még jobban összezavarodtam, és elakartam magamtól tolni, így tenyereimet a mellkasára tettem, de mit sem ért ez, hiszen lehámozta azokat onnan, és tovább csinálta azt, amit elkezdett.

Ha belegondolok, még jó is volt. Hiszen mindig is erre vágytam, hogy azok a dús, puha, édeskék ajkak az enyéimet kényeztessék, varázsolják el, részegítsék meg. Most pedig megtörtént.

Félénken, ügyetlenül, és lassan viszonoztam azt, amit ő is tett, majd amikor észleltem, hogy tetszett neki a helyzet, vadabb, és gyorsabb tempóra váltottam. Nyakába karolva élveztem, hogy törődést kapok újra, Shawn után, de rettegtem. Rettenetesen féltem egy újabb kapcsolattól. Ha megint átkell élnem azt amit anno, bele pusztulok...

A lágy szellő, mely körbelengett bennünket, iszonyatosan jól esett, talán még romantikusabbá tette az eseményt.

Az agyam, hogy felfogta-e?

Hm...nem igazán.

Hiszen...csak gondoljuk át. Egy világhírű idol megmentette az életedet, visszarántott az útról, amikor végső keservedben, a végzedetbe rohantál volna. De nem engedte. Visszatartott, a suhanó autók közül.

Talán életem végéig hálás leszek neki ezért.

Viszont fogalmam nincs mire vélhetném a csókot...

Mivel érdemeltem ki?

-Jih...Jiminh...-próbáltam elszakadni tőle, ám ez elég nehezemre esett

-Én akarok a végzeted lenni...

-Miről beszélsz?

-Szeretlek, Sophie...

-Én is téged, ....

-Jimin! Nagyon szeretlek! -oldalamra fordultam, és kinyitottam szemeimet

Ekkor koppant...

-Neeeeeee.......álmodtam...AISH. Nem kellett volna megint képet nézegetnem...-ültem fel ágyamban, majd a mamuszomat megkeresve, kicsoszogtam a fürdőszobába

Megálltam a tükör előtt, és ujjaimat végighúztam ajkaimon...

Jó is lenne, ha valós lenne...

Hajamba túrtam, majd mivel beleakadt a kezem, kifésültem, és laza copfba kötöttem. Megmostam az arcomat hideg vízzel, fogat mostam, végül pedig egy halvány kis sminket vittem fel bőröm felületére, hogy ne nézzek ki úgy mint egy mosott rongy.