Ez a sorozat hasonló lessz mind a "kis sztorik" csak itt egy össze függő kis történetet fogok több részben fel tenni. Több szemszögből is meg lesz majd írva, de kezdjük a csajjal,
Majd az anyuka és a szomszéd srác szemszögéből is meg írom az egészet.
Egyszer volt hol nem volt egy barna hajú kislány.
Az élete tökéletes volt.
Anyukája és apukája nagyon szerették őt.
Amíg fel nem cseperedett
Mivel mikor már 17 éves volt rajta kapta anyját egy másik emberrel.
-a... Anya?! -sírtam a látványtól.
Ki futottam a hálóból és a házból is. Minél messzebb akartam kerülni ettől a szörnyetegtől, akit addig az anyámnak neveztem.
Ahogy siettem el neki mentem valakinek. Vissza néztem és a szomszéd emo fiut láttam. Rám mosolygott és integetett. Szartam rá és tovább siettem.
Az irányt a park felé vettem ahol mindíg olvasni vagy rajzolni szoktam.
Hosszú hajam bele akadt egy ágba de ki rántottam.
Le ültem egy padra és apát kezdtem csörgetni.
Sötét volt és hallotam valami zajt.
Apa egy hetes körúton van.És remélem nem pont a repülőn ül.
-szia kicsim. -vette fel a telefont.
-szi...-próbáltam folytatni de valaki befogta a számat.
Anya volt az!
-mi a baj kincsem? Hahó?
-ha meg mered neki mondani olyat kapsz... -kelt ki a szőke rövid hajú anyám magából.
Meg haraptam a kezét és bele kiabáltam síró hangon a telefonba hogy "anya meg csak! "
Erre anyám kiütötte a kezemből a telefont, a vonal gondolom meg szakatt.
-kis csillag... Ugye nem hitted hogy ezt ennyivel meg úszod?! -szorította ökölbe a kezét és be húzott egyet.
A földre estem és tovább sírtam.
Anyám.. Vagy már nem is tudom hogy annak nevezzem e.. El viharzott és rá lépett a telefonomra.
Nem bírtam fel kelni... Nem az ütés fályt annyira, hanem belül. Legbelül.
Nem tudtam mit tegyek. Vissza ültem a padra és csak sírtam. Sírtam és sírtam.
Másnap arra keltem, hogy valaki ébrezdget.
-haho -rángatta finoman a vállam.
-hol vagyok?-keltem fel.
-nálam. -szolt egy fiú hang.
Nem láttam tisztán a hirtelen fény miatt ezért hunyorogtam.
A szomszéd srác ált elöttem és kezét még mindíg a vállamon pihentette.
-kösz hogy ide hoztál, de mennem kell.
Szedtem fel a társkám és sietősen ki mentem.
Haza futottam, de még be sem nyitottam de hallotam apum és anyám kiabálását.
Be nyitottam és apum szedte a holmiait.
-ne menj el - csordult ki a könnyem.
-itt pedig nem maradok-szaladt fel az emeletre a maradék cuccáért.
-sajnálom bogárkám- jött oda hozzám a síró anyám. Nyújtotta a kezét hogy megsimogassa arcomat, de el löktem.
-mi a francot sajnász te?! Szánalmas... - mordultam rá.
Végig néztem ahogy apám akit mindennél jobban szerettem el megy. Se puszi se pá.
És itt hogy ott ezzel...
Rá néztem a szőke zokogó nőre és fel futottam a szobámba.
Magamra zártam az ajtót és nem birtam tovább idegekkel.
Letépkedtem a plakátaimat és rajzaimat a falról.
Bele ütöttem a szekrénybe ami be horpadt. Persze a kezem is vérzett rendesen de jól esett.
Anyám kopogtatott és könyörgött hogy bocalsásaak meg neki.
Ezzel csak még jobban fel húzott és s neki estem a szőgegyenes seggig érő bárba hajamnak....
Folytatom. 😉
