Hat igen gyermekeim. Én is fel szoktam baszni az agyam aprósagokon. Hisz a hormonok dúlnak a tini testben. És olyankor nem sikerül mutatnom a: ne veszekedjetek, inkabb már adjátok csöndben, nyugi van emberek -formámat. Én is szoktam veszekedni apámékkal. Főleg amikor apumnak dumalok és nem halja. Ilyenkor mindíg el kezdi hogy : ha ilyen halkan beszélsz az ujj suliban sem fogadnak be. Amit ő észre sem vesz hogy mennyire roszul esik ez nekem. És hogy ebbe bele gondoljak a síró görcs kerülget. És nem veszi észre magát...persze hogy durván szólok vissza neki. Emberek!én szorongok ez miatt! Szorongok mert félek hogy nem fogadnak be. Persze hogy össze veszek velük és inkabb magamra zárom az ajtót és bögök. És ilyenkor kell egy kis düh levezetés hogy ne a szekrényemet üssem szét... Ilyenkor csak ilyen fasza rajzokat tudok csak csinálni:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Lehet hogy ez egy fiú... De az érzéseim vissza tükröződnek benne. Azért vannak ilyen erős ,hirtelen vonalak mert pont rohadt ideges voltam. De ez elő fordul.. És ilyenkor ez a legjobb megoldás... Rajzolni.
