A rejtélyes fekete

3. fejezet

-És akkor Scott fogta a könyveimet, sűrű bocsánatkérések közepette visszaadta őket, közben meg az arca olyan volt, mint egy vörös ráké - nevetett Pamela miközben a megismerkedésüket mesélte Scottal. Az ebédlőben ültünk és Chili con Carne-t ettünk. És Pamela csak mesélt, mesélt, mesélt...
Anyu unottan turkált a tányérjában és a könyökére támaszkodott, apu viszont minden figyelmét Pamelának szentelte ahogy én is.
A lány ismeretlen társaságban csendes, visszahúzódó, de ahogy egyre jobban felszabadul, annál jobban megered a nyelve.
A lány a denveri egyetemen tanul társadalomismeretet, és mivel Scott közgazdásznak készül, ezért nem igazán találkoztak, pedig egy suliba járnak. Úgy ismerkedtek meg, hogy Scott az egyik folyosón belefutott Pamelába, aki egy sor könyvvel lépett ki a könyvtárból. Persze, mikor Scott nekiment, Pamelának egy könyv sem maradt a kezében. Aztán pár nappal később, Scottot leszúrták a kosárlabdaedzés végén, így késve ért az öltözőbe, és egyedül maradt. Pamela a pompomlányok öltözőjét kereste, ehelyett véletlenül a zuhanyzókba ment, ahol... igen, a bátyám zuhanyzott. Szóval elég kalandos a történetük.
-És mondd csak, Pamela, van testvéred?-szegezte neki anyu a kérdést hirtelen, ami meglepte Pamelát, mert anyu egész este egy szót sem szólt.
-Nekem?-kérdezte zavartan, és a hajába túrt. -Nekem... Van testvérem. Kettő - válaszolt anyunak, mire én még tovább faggattam.
-Fiú, vagy lány? Kicsi vagy nagy? - ugrottam neki a szokásos kérdésekkel, mire picit hátrahőkölt.
-Egy tizenhét éves fiú, Kay, és egy hatéves lány, Boris.
-Wow. Ez igen!