Rémülten tekintettem fel rá. Féltem. Még sosem láttam ilyennek. A csuklómon egyre erősödött a szorítás. Ahogy látótávolságon kívül kerültünk az első kamionnak lökött, de egy pillanatra se engedte el a karom.
- Tartozol valamivel- mosolygott rám. A szívem egyre hevesebben vert és éreztem, hogy a félelem egyre jobban a hatalmába kerít.
- Nem tudom, miről beszélsz- dadogtam
- Nagyon is jól tudod- a kezét a derekamra csúsztatta, de nem sokáig pihentette ott őket, mert lassan feljebb csúsztatta és simogatni kezdett.
- Mark… kérlek, hagyd abba- próbáltam eltolni, de ő erősebbnek bizonyult.
- Fogadtunk és én nyertem szóval azt teszek, amit akarok- mosolygott rám.
- Részegek voltunk és én már megbántam ezt az egész fogadás dolgot- pár könnycsepp megjelent a szememben.
- Ha, azt hiszed, hogy meghatódok attól, hogy sírsz tévedsz. Így még szexibb vagy- egyre közeledett az arca, próbáltam elfordítani a fejem, de nem sikerült így megcsókolt.
- Egyelőtöltöttem.elég. A többit majd a szállodában- kacsintott rám, majd továbbállt.
Sírva rogytam le a földre. Ilyen megalázottan még sose éreztem magam. Miért kellett vele fogadnom? Egyáltalán minek ittam annyit? Mindig csak a miértek… állandóan bajba keveredek. Nem ilyen voltam mindig tudtam, hogy mit akarok és addig küzdöttem, amíg el nem értem. Most pedig… hibát hibára halmozok. Mennyivel könnyebb volt az életem otthon Angliában. Tudtam, hogy nem kellene eljönnöm ide, de apának se akartam csalódást okozni. Próbáltam egy kicsit megnyugodni, vettem pár nagylevegőt és egy zsebkendővel eltűntettem a sírás nyomait. Felálltam és magabiztosnak egyáltalán nem mondható léptekkel indultam vissza az emberek közzé. Sajnos a Red Bull boksza előtt is el kellet sétálnom, de próbáltam figyelembe se venni őket. Kicsit megkönnyebbültem, amikor átléptem a boksz küszöbét. Itt biztonságban vagyok. Egyenesen Lewis pihenőjébe indultam. Sejtettem, hogy itt van ezért inkább kopogtattam. De, választ nem kaptam így inkább benyitottam. Lewis ott feküdt az ágyán és aludt. Oda sétáltam hozzá és leültem mellé. Megsimogattam az arcát majd adtam neki egy puszit. Nem akartam felkelteni így körülnéztem a szobában. Az egyik fotelen az overálja pihent a másikban pedig csapat felsők és sapkák sorakoztak. Felvettem a nevével ellátott pólót és az aprócska ablakhoz sétáltam, ami a nyüzsgő városra mutatott. A távolban felfedezni véltem egy kaszinót is bár az itt Monacóban egy megszokott látvány. Újra eszembe jutott Mark. Félek tőle, nem ilyennek ismertem meg. Sőt szinte nem is ismerem. Csupán egy éjjel találkoztam vele és egy buta fogadást kötöttünk. Egyikőnk se volt már józan. Nem akarok vele lefeküdni. Nem szeretem. A könnyeim újra kicsordultak követve az arcom vonalát, halkan szipogtam. Mostanában túl sokat sírok. Hova lett a mindig vidám Lili? Számomra is rejtély…
- Mi a baj?- szólalt meg mögöttem aggódva Lewis.
- Semmi - fordultam meg egy kis mosolyt erőltetve az arcomra.
- Nekem nem úgy tűnik- közeledett felém, de én rögtön szorosan hozzábújtam.
- Félek- suttogtam.
- Mitől? Bántott valaki?- kicsit eltolt magától.
- Senki- hajtottam le a fejem.
- Ezt nem hiszem el. Mond el, kérlek- kaptam egy apró csókot.
- Rendben. De, nem itt fogom, hanem a szállodában- próbáltam visszatartani a sírást.
- Megijesztesz- egy könnycseppet törölt le.
- Nem kell aggódnod- csókoltam meg.
Egy kicsit jobban bele lendültünk a csókcsatába és már az ágyon feküdtem, de mint minden jónak, ennek is véget vetet egy kopogás. Kézen fogva sétáltunk ki a többiekhez. Lewist rögtön betessékelték az autójába. Mindenhol kerestem Jessicát, de sajnos sehol se találtam. Hiába hívtam nem vette fel. Egy kisebb csoport szerelőhöz csatlakoztam és onnan követtem a második edzést. A legjobbnak Fernando bizonyult őt szorosan követte Nico Rosberg és Sebi. Az én párom csak a 7. legjobb időt autózta. Egy gyors csók után elindult a kötelező interjúkra. Amíg ő a kötelezettségeit teljesítette én a büfében ültem egy nagy adag kávéval. Átgondoltam, hogy mit fogok neki mondani. Úgy érzem, joga van tudni az igazat, még ha az rosszul is fogja érinteni. 5 óra körül hagytuk el a pályát. A szállodába vezető úton nem szóltam hozzá csak bámultam ki a fejemből. A következő dolog, amire emlékszek az az volt, hogy Lewis átpakolja hozzám a cuccait.
- Most már elmondod, hogy mi történt?- ölelt át.
- Igen, de ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni- néztem a szemeibe.
- Ígérem, bár nem tudom mi történt- leült a kanapéra.
- Huhh.. hol is kezdjem. Szóval tudod volt az a buli, ahol lefeküdtem Sebivel…
- Terhes vagy?- meglepődve nézett rám.
- Nem- mosolyogtam rá.
- Azon az estén sok dolog történt. Mikor megérkeztem a két Red Bullos srác fogadott. Meginvitáltak egy-egy italra és táncolni. Mark többet akart. Hiába hámoztam le magamról a kezeit mindig visszatértek. Mikor elegem lett leültem és csak bámultam a tömeget. Egyszer egy srác ült le mellém. Mark volt az. Tett egy ajánlatot, miszerint, ha az elkövetkezendő két nagydíjból az egyiket megnyeri, akkor le kell feküdnöm vele. Bele mentem, mert már nem voltam teljesen magamnál és úgy voltam vele, hogy úgy is elfelejti holnapra. Nem így lett. Ma letámadott és megjegyezte, hogy tartozok neki valamivel. Ami a legrosszabb, hogy megcsókolt, ráadásul megígérte azt is, hogy be fogja hajtani a jutalmát- fel-alá járkáltam.
- Ekkora egy szemét embert - felpattant a kanapéról és az ajtót vette célba.
- Ne! – megragadtam a karját és hozzábújtam. Tudtam, hogy ettől megnyugszik.
- Nem engedem, hogy hozzád érjen. Erről is én tehetek.
- Te nem csináltál semmit se, ne magadat okold.
- Épp ez az, hogy nem csináltam. Ha, nem játszom a besértődött kisfiút és oda megyek hozzád akkor megakadályozhattam volna mindezt- kicsit megemelte a hangját.
- Ami történt megtörtént. Lépjünk túl rajta kérlek- könnyes szemmel tekintettem fel rá.
- Ezen nem lehet csak úgy túllépni. Vigyáznom kell rád és megvédeni ettől az őrülttől. Beszélni fogok vele. Ígérem egy ujjal se fog hozzád nyúlni- simította meg az arcon.
- Köszönöm- adtam neki egy érzéki csókot, ami egyre szenvedélyesebb lett. Végül meg se álltunk az ágyig.
Este nem volt kedvünk lemenni, vacsorázni így felhozattuk és kettesben fogyasztottuk el. Bár az eperből hagytunk egy kicsit, mert Lewis kitalált egy kis játékot éjszakára. Ez volt az első napunk egy párként. Minden egyes percet élveztem, amit vele töltöttem.
